2025. 12. 06. 07:30 » kritika » U2512
kiadó: szerzői kiadás
»
szöveg: Kánya Ferenc
Azt gondolom, hogy aki a hazai underground kult bugyraiban járatos, minden bizonnyal találkozott már Márkó Zoli nevével, vagy ha vele nem, valamelyik projektjének a nevével biztosan. Van néhány, például az Anxiety Collapse, a Detox, az Urachel vagy a Haatan jelenleg is működű formációk. Szándékosan nem mondom, hogy aktívak, inkább stúdióprojektek ezek. A formációk többségében régi muzsikustársa, Siska Tibi dobos közreműködik. Zoli régebbi bútordarab a hazai underground metalban, és ahogy régen, most sem szeret egyetlen stílusnál leragadni – a projektjei mind más és más produkciókat tesznek le az asztalra. Nem hiszed el mennyit: az elmúlt két évben 9, azaz kilenc(!) albumot írt és vett fel Zoli, részben Siskával. A Haatan megalakulása 2024-re tehető, ebben az évben két anyag is megjelent a név alatt. Az első, a Fragments of the Past egy olyan hangzó volt, amin régi Spiritbell és Monument (néhányan emlékeznek, ezekben a bandákban is gitározott Zoli) dalok „újrahasznosított” változatai szerepeltek, felújított zenei anyaggal és új szövegekkel. A második, az Eternal Descent mindössze két hónappal követte ezt a „hosszú EP-t”, ez már új nótákat tartalmazott. A projekt számomra már az indulásakor mint egy szürke eminenciás lépett elő – a nehezen megítélhető szereplő értelmében. Hiszen amíg nem hallottam őket, azt gondoltam, hogy black metal. Azután az első album egy súlyos heavy/doom anyag volt némi korai black/death érzéssel, a második pedig csak nagyjából marad ezen a csapáson, egy atmoszférikus, de jóval sötétebb és jóval súlyosabb muzsikát valósít meg, jóval hangsúlyosabb black/death formájában. A november elején megjelent harmadik album, a Chalice of the Darkened Soul a fentiek fényében rendesen meglepett. Az egy dolog, hogy a formáció szinte teljesen kifordult ebből az atmós black/death irányból és leginkább tengerentúli epikus heavy metalban kezdett utazni, de „beújítottak“ egy énekest is Csibi János személyében, akit korábban a klasszikus rock feldolgozásokat játszó Velorex GTI-ben hallhatott a tolnai közönség. Az új horizont nem pusztán az ő érkezése miatt nyílt, de nyilván ő is hozzájárult ahhoz, hogy a Haatant egy teljesen új oldaláról ismerjük meg. A komplex dalszerkezetekre és a jó szólókra eddig is megvolt az igény Zoli részéről, ezek természetesen itt is manifesztálódnak. Amit viszont eddig nem hallottunk Haatan nótában, az ez a fajta hard rockos fogósság, dallamosság, valamint a többszólamú ének. A hangulatok talán még a Spiritbell egyik-másik dalát is megidézik, de itt kiműveltebb, más hatásokból is táplálkozó és minden szempontból érettebb metalmuzsikát hallhatunk. Olyan bandák jutottak eszembe a nóták hallgatása közben, mint az Omen, a Steel Assassin, a Satan’s Host, az Ironsword, de mondhattam volna akár a Metal Church vagy a Manilla Road nevét is. Mindez nem jelenti azt, hogy a Chalice az epikus/US heavy-power hatások őstengerének a fenekén spontán összeállt muzsika lenne, igenis vannak saját jellegzetességei. Klasszikus amerikai power metal elegyedik benne sötétebb, misztikus, szimbolikus atmoszférával és modernebb hangzásvilággal. A dalok összetett szerkezetűek, gyakran változik a tempó és a hangulat. A szólók, vezérdallamok, ikergitáros témák gyönyörűen tonizálják a dalokat. A szövegtematika szintén sötét. Az ének nem mozog széles skálán, ebben a tekintetben inkább „liturgikus” jellegű, a témák csak a bridge-ek és a refrének alatt nyílnak meg valamelyest. Nem tudom, hogyan születtek a nóták, ki hozta az énekdallamokat, de a melódiakezelés és Zoli játéka, riffépítkezése abszolút organikus és sajátos módon rétegződik egymásra. Kevesen játsszák már ezt a zenét 2025-ben, Magyarországon meg különösen. A produkciós munka nyilván nem tud versenyezni a fenti bandák újabb munkáival, de itt ez egyrészt nem mérőszám, másrészt nem volt cél, ahogyan valószínűleg nem volt cél a kult jellegű megszólalás sem. A dalok közül nemigen volt olyan, ami valamiért nem vagy kevésbé tetszett volna: fegyelmezett, kiegyensúlyozott művészi színvonal jellemzi a lemezt. Még egyszer kimondom: meglepetés. Élmény volt hallgatni. A Chalice egy erős hazai a régisulis, sötét, dallamos power metal rajongói számára – ha magadra ismertél, akár próbára is teheted!
335 megtekintés » haatan
