2025. 12. 12. 08:22 » kritika
szöveg: Milán Péter
» kiadó: Osmose Productions
A The Ominous Circle 2014-ben alakult, a debütalbum 2017-ben jelent meg Appalling Ascension címmel. Ha egy zenekar a death metalban nem áll rá a sorozatgyártásra, nem kliséket akar felvonultatni, akkor egy út marad: addig csiszolni a témákat, szerzeményeket, amíg kerekre nem sikerül esztergálni az egyes tételeket. Nem tudom, a portugál ötös mennyi ideig formálta az új lemezt, mindenesetre nyolc év alatt össze lehet kalapálni egy tisztességes művet. Úgy gondolom, a dél-európaiaknak ez sikerült is. A Cloven Tongues Of Fire olyan death metalt kínál, amely néha, szinte észrevétlenül átnyargal a black metal területére, hogy a riffelést ilyetén módon is felfrissítse, mint hallhatjuk pl. a Through Tunnels Ablaze-ben. Ugyan a death metalról tudjuk, hogy nagy részt a riffeken áll vagy bukik a dolog, azért a témákkal lehet játszadozni, emellett a dalszerkezeteket is lehet kicsit szabadabban kezelni – hosszabban fogalmazni, egy-egy témával elkalandozni, hangulatrészeket, atipikus, vagy annak tűnő részeket beemelni –, s úgy tűnik, a The Ominous Circle a vaskos, masszív death metal alapanyagával megpróbált e szemlélet mentén eljárni. A mogorva hangzás, a műfaj kompromisszummentessége mint keret természetesen adott, de a portugálok nem ragaszkodnak mereven a ’szabálykönyvben’ leírt pontokhoz. Vékony a határ, amit átlépve már a szétesés felé tendál a mű, de a The Ominous Circle gárdája ügyelt arra, hogy a tempókat úgy variálja, a riffelést úgy kanyarítsa, hogy a lemez hallgatása közben ne érezzük azt, hogy kényszeres újításra való törekvés rántotta görcsbe a zenészeket. A sztenderdnek nevezhető brutál-death-hangzás (Dead Congregation, Incantation, Phobocosm, Proscription, Malthusian stb.) első hallásra nyilván azt mondatja a legtöbbekkel, hogy egy újabb stíluskocka készült, de néhány leforgatás után kiderül, hogy egy olyan kompozíció, mint a Black Flesh, Sulfur And All In Between a death metal legelőnyösebb arcát mutatja. Sebekkel tarkított, mord arc ez, de az irányzat sok mindent megért életútját leolvashatjuk róla. A Writhing, Upturning, Succumbing fenyegető kezdő riffelése, majd a szélvihar-tempó ismét felettébb meggyőzően tálalja a death metalt, Simón Garcia Lopez mindent megtesz, hogy hörgése ugyanazon követelményeknek tegyen eleget, mint a zene. Komoly hadigépezet a The Ominous Circle albuma, de érezni, hogy emberi erő diktálja az iramot, préseli a vért a gépezetbe. Figyelmet érdemlő teljesítmény. TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2025. decemberi számából.
megtekintés » the ominous circle
HELL-BORN:
VII
Az 1996-ban alakult Hell-Born a lengyel black/death metal-színtér tapasztalt veteránjaiból áll. Konkrétan Les és Baal Ravenlock, a két régi tag, a Behemothban is játszott, de a Damnation death metalját is erősítették és erősítik ma is. Nem követtem lemezről lemezre a Hell-Born mű...
kritika
WOLFBRIGADE:
Howl From Underground
A Wolfbrigade mára intézménnyé vált a szenvedélyes, sodró crust punkban, és életművük nélkül elmesélhetetlen lenne a műfaj kilencvenes évekbeli fejezete. A zenekar büszkén és hatásos dalokkal vitte tovább azt a fáklyát, amit a Totalitär, a Skitsystem, a Driller Killer, a Disf...
kritika
RAM:
Against
Ha úgy tetszik, mondhatjuk akár, hogy a misztikus hetes szám jegyében született meg a harapós, sallangmentes old school heavy metalt művelő svéd Ram legújabb albuma. No, olyan nagy dologra azért nem kell gondolni, de az mindenesetre kicsit vicces, hogy a göteborgiak Against címet viselÅ...
kritika
GRAVEYARD:
Fever
A svéd Graveyard idén két évtizedes eddigi pályájának már rögtön az elején egyik éllovasává vált az undergroundban gyorsan felfutó blues-rock, pszichedelikus rock, ős-hard rock alapú retrospektív irányzatnak. A késői ’60-as, korai ’70-es évek nagyjai, tehát a Cream, a Le...
kritika