DREAM THEATER: Quarantième – Live à Paris

Mike Portnoy visszatértével szinte borítékolható volt, hogy egy új koncertalbummal fog gazdagodni a Dream Theater diszkográfia. Negyven év, tizenhat stúdióalbum és kilenc koncertlemez után azonban óhatatlanul felmerül a kérdés: a progresszív metal egykori úttörői képesek még újat mondani, vagy végleg megérkeztek a kiérdemelt, visszaemlékezős-ünneplős korszakukba? A Quarantième: Live à Paris nem akar többnek látszani annál, ami: egy best of nosztalgiagyűjtemény. És ebben rejlik a varázsa és a korlátozottsága is. Ez a kiadvány a Dream Theater 40. évfordulós európai turné teltházas párizsi állomásának emlékdokumentuma, és egyben az ikonikus felállás ünneplése is, melynek tagjai James LaBrie (ének), John Petrucci (gitár), John Myung (basszusgitár), Jordan Rudess (billentyűs hangszerek) és Mike Portnoy (dobok). Tizenhárom év távollét után Portnoy ismét saját kezébe vette a setlist összeállítását, és egy olyan tizenkilencs számból álló, 2 óra és 47 perces műsort rakott össze, amivel összefoglalja a zenekar karrierjének egészét. 2024. november 1-én Budapesten is jártak a fiúk, és ugyanennek a műsornak lehettünk részesei. A függöny lehullása után a fellépés legnagyobb adrenalinlöketével robbant be a koncert nyitó közönségkedvenc Metropolis Pt. 1. Kiemelkedő pillanatok még az albumon a Grammy-jelölt Night Terror, a Vacant-Stream of Consciousness páros, valamint a 24 perces Octavarium. Teljes újdonság a turnéra készült műsorközi Orchestral Overture. Ez az epikus egyveleg a banda zenei könyvtárának minden stúdió albumáról témákat tartalmazó, klasszikus nagyzenekari hangszereléses összefoglalója. A Mangini-korszak rajongói sajnos csak két balladát kaptak, megszólalt a Barstool Warrior, majd a This is the Life. Én erősen hiányoltam az amúgy Grammy-nyertes The Alient, de jó lett volna egy Bridges in the Sky-t, The Enemy Inside-ot, vagy Pale Blue Dotot is hallani. Ezt a szubjektív hiányérzetet kivéve viszont összességében nagyon kerek a kép, a Quarantième: Live à Paris olyan sűrű és változatos auditív élmény, ami DT-rajongóként ideális mértékű kimerültséggel vegyített elégedettséggel töltött el. A hangzás és a videó majdnem kifogásolhatatlan, de számomra Myung basszusa már a februárban kiadott Parasomnián is túl halk volt, és ezen az albumon is gyakran fülelni kell, hogy hallani lehessen, ami visszalépés a 2020-as Distant Memories és 2021-es A View from the Top of the Worldhöz képest. A videó gyönyörű, a LED-falon megjelenő animáció tökéletesen passzolt a számokhoz, de sok alkalommal az éppen szólózó zenész helyett inkább a zenekar többi tagját mutatták (csak feltételezni lehet, hogy az utómunka elrejtését szolgálva, dehát akkor is zavaró). Petrucci, Ruddess, és Myung precizitása megszokottan emberfeletti, az erőnlétük egy ilyen műsor előadására pedig, főleg ahhoz képest, hogy ötvenes, hatvanas éveikben járnak már, páratlan. LaBrie is kellemes meglepetéssel szolgál, kifejezetten jobban énekel, mint az öt évvel ezelőtti Distant Memorieson. Az albumnak frissességet kölcsönöz a tékozló fiúként visszatérő Mike Portnoy dobolása, amelynek egyik kulcseleme a Mangini-korszakra jellemző, metronómalapú fegyelmezettség elhagyása, és a ’rock’n’roll-os’, szabadabb hangvétele. Az ebből fakadó tempó- és dinamikai változatosság, valamint Mike Mangini végletekig megkomponált precizitásának hiánya relatív újdonságként hat, és egyfajta fellángoló lelkesedést is kölcsönöz az előadásnak, ami a régi Dream Theater-rajongók számára nosztalgikus felhanggal egészül ki. Éppen ezért különösen érdekes volt a Barstool Warrior és a This Is the Life új verzióit hallgatni. Ahhoz pedig kétség sem fér, hogy Portnoy énekhangjának visszatérése és folyamatos interakciója a közönséggel kifejezetten üdvözlendő elemek a zenekar klasszikus koncertélményének megidézésében. Az album fizikai formátumban is elérhető, többek között bakelites, Blu-ray, 5.1 és Atmos opciókban. Ehhez társul még egy meglehetősen szép Hugh Syme borító, akinek vizuális stílusa mára szinte összeforrt a DT-kiadványokkal. A Quarantième: Live à Paris méltó ünnepe a Dream Theater eddigi negyven évének, a jelenlegi Parasomnia turnéval pedig már a következő fejezetet írják a progresszív metal varázslói – még ha ezúttal Európa kimarad is, de majd legközelebb… TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2025. decemberi számából.

megtekintés     »     dream theater