Mi történt december 31-én? - 1. rész

2025. 12. 22. 15:38   »   interjú   »   U2512

szöveg: Underworld

Közeledve az év végéhez körkérdést intéztünk hazai zenészek, zenekarok felé, kinek melyik volt a legemlékezetesebb szilvesztere, évzáró bulija? A beérkezett válaszokat több részletben közöljük. Ficzek András (Dalriada) „Megboldogult ifjúságunk hajnalán, valamikor a kétezres évek elején, Sopronban kibéreltünk egy kocsmát szilveszterre. Jófajta társaság gyűlt össze, néhány baráti zenekarral, köztük a tatabányai Agregator legénységével. Akkoriban még nem volt internet, csak baráti tanácsok — ami nagyjából ugyanaz, csak néha még sokkal veszélyesebb. Így terjedt az a tudományos igényű elmélet is, miszerint a zsíros étel megvéd az alkohol hirtelen hatásaitól... Mi ezt gondolkodás nélkül elfogadtuk, hiszen logikusan hangzott, és senkinek nem volt ellenérve. A társaság, és a zenekar teljes létszámban megjelent, elfogyott több kör zsíros kenyér, majd ennek szellemében nekiláttunk felinni mindent, ami folyékony volt, és rendelkezésre állt. Gondoltuk: mi baj lehet?  Dübörögjön a metal, a többit a zsírosdeszka megoldja. Nem oldotta meg. Az este, amely hivatalosan nyolckor indult, számomra nagyjából kilenckor véget is ért. A körülbelül fél kiló zsíros kenyérre rátöltött mérhetetlen mennyiségű alkohol hatására szükségesnek láttam eldönteni egy fontos filozófiai kérdést: vajon a fal vagy a lábujjam az erősebb? A fal győzött, méghozzá meggyőző fölénnyel… A program tehát így festett: 20:00 érkezés, zsíros kenyér, italok, zene 20:30 hatásmechanizmus tanulmányozása, további italok 20:50 téglafal szerkezeti vizsgálata filozófiai alapon 21:00 távozás néhány törött lábujjal, a maradék méltóságom romjaival. Ezután ágy, plafonbámulás, és a téli szünet két-három napjának hősies átvészelése, vízszintes pozícióban. Ez volt a kétezres évek valahányadik szilveszterének hiteles krónikája. Mindenki megnyugtatására hozzá kell tennem, hogy a zenekar többi tagja az Agregator legénységével karöltve tisztességesen végigünnepelte az estét. A történet végén pedig mindenkinek boldog, békés karácsonyt és áldott, egészségben gazdag új évet kívánok — és azt, hogy lehetőleg ne törjetek el se lábujjat, se más csontot.” ××× Lévai Hangyássy László „Hangya” (Sing Sing / Zorall) „Mivel soha nem ittam alkoholt, ezért a szilvesztert mindig egy részeges ámokfutásnak éltem meg. A Halál a májra dalunk berobbanását követően egy ilyen napon nem volt ritka az öt-hat fellépés sem – ezek mindegyike 30 perces fél-playback műsor. A menetrend szinte minden esetben a következő volt: megérkeztünk a fellépés előtt 10-20 perccel a helyszínre, ahol fogadott minket a helyi DJ, a tulaj és népes csapata. Majd jött a kérdés, hogy »mit isznak a művész urak?« Mindenkinek kötelezően fel kellett húznia egy stampedlit (kivéve engem, arra hivatkozva, hogy én vezetek). Aztán fel a színpadra, letolni a műsort, színpadról le, egy búcsúpia, és rohanni a következő helyszínekre, ahol mindenhol ugyanez volt a protokoll. Gondolhatjátok, ha diszkréten szopogatták a többiek a piát, hogy nézhettek ki a végére. Történt egyszer, hogy a szokásosnál is több, hét koncert volt lekötve. Megcsináltuk becsülettel, majd olyan reggel hat körül csorogtunk haza Miskolc magasságából. Egyszer csak csörgött a telefon, hogy a Bikini helyett ugorjunk be hét órára Kazincbarcikán. Odaérkeztünk és kb. fél nyolc magasságában, ahol fogadott a már hason közlekedő DJ, aki addigra azt sem tudta, eljött-e otthonról. Felmentünk a színpadra, és egy-két tucat, a lábán alig álló embernek letoltuk a bulit. A hazafelé úton reggelre pedig olyan tükörjég lett az ónos eső miatt, hogy kora délutánra értünk csak haza. Így számomra ez lett a legemlékezetesebb szilveszter…” ××× Schleier Csaba (Wackor) „Gyakorlatilag az összes buli jobb és emlékezetesebb volt mint a szilveszterek, mert azok mindig ilyen kötelező jellegűre sikerültek. Az 1999-es szilveszter viszont emlékezetes abból a szempontból, hogy a barátnőm baráti körének köszönhetően nem sokkal korábban megismerkedtem az akkori Convoy és az Isten Háta Mögött zenekar teljes tagságával, így az ezredfordulós buli olyan legendák társaságában fordult irgalmatlan ivászatba egy újpalotai panelban, mint Tóth Bence, Greff Andris, Pálinkás Tomi és talán még Z. Kárpát Dani és a mostani celebvilág híres alakja, Lukács Miki is ott volt. Hajnalig mentek az akkori stoner/doom klasszikusok és folyamatosan fennállt a lehetősége annak, hogy a szomszédok ránk hívják a zsarukat, nem csak az elképesztő hangerő, hanem a brutális fűszag miatt is... Végül megúsztuk. A másik a 2006-os. Egy nappal előtte volt tízéves a Wackor. A jubilemi full teltházas Fezen bulira rengeteg haverzenekar és vendég jött el. Egész éjszaka ment a piálás, tényleg méltó módon ünnepeltünk, de országos cimboráink, az Angertea tagjai messziről érkeztek, úgyhogy felajánlottam, hogy aludjanak nálunk. Hozzánk csapódott még Bánfalvi Sanyi, és elvonatoztunk Velencére, apám szolgálati lakásába, aminek gyakorlatilag az udvarán megy keresztül a vasúti sín. Ott aztán lehetett bömböltetni a zenét, reggelig ittunk, estünk-keltünk és minősíthetetlen dolgokat műveltünk, melyeket fedje örök homály. És hogy miért maradt emlékezetes a másnapi szilveszter? Nos, azért mert az egészet átaludtam, újév napján keltem fel. Életem során ez volt az egyetlen ilyen szilveszter. Köszi, Angertea! De a szívemhez legközelebb álló, amire örökre emlékezni fogok, az az 1996-os volt. A kápolnásnyéki művelődési házba keveredtünk valami buliba valahogy, bizonyos Nagy-Miklós Péter, Kükedi Gábor és én. Ismertük egymást, mert Miki zenekarának, az RKH-nak (Rózsaszín Kutyaharapás) óriási rajongója voltam, Kükivel meg néha zenélgettünk akkoriban egy formációban. Nagy tivornyáról itt nem tudok beszámolni, bár körülöttünk mindenki satu részeg volt, Miki és Küki egyáltalán nem ittak, én is csak mértékkel, viszont reggelig beszélgettünk világmegváltó dolgokról. Aztán hajnalban bedobta valamelyikünk, hogy ha már mindannyian zenélünk, miért nem csinálunk együtt is valamit. Reggelig dobáltuk a vállalhatatlanabbnál vállalhatatlanabb zenekarneveket, míg az egyikünk végül benyögte, hogy legyen a nevünk Wackor. Akkor jót nevettünk, de ahogy ízlelgettük, egyre jobban megtetszett. Így 1996. december 31-én hivatalosan is megalakult a Wackor, ami azóta is az életem legfontosabb része, és ez a két rosszéletű azóta is a legjobb barátaim közé tartozik. Közel 30 év így hármasban. Életem legjobb szilvesztere!” ××× Folytatjuk! TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2025/12. számából.

Bezár

Bezár

Bezár

megtekintés     »     körkérdés, szilveszter, ficzek andrás, dalriada, lévai hangyássy lászló, sing sing, zorall, schleier csaba, wackor