Mi történt december 31-én? - 2. rész

Közeledve az év végéhez körkérdést intéztünk hazai zenészek, zenekarok felé, kinek melyik volt a legemlékezetesebb szilvesztere, évzáró bulija? A beérkezett válaszokat több részletben közöljük. Ez itt a második adag. Péter János (Firkin) „2015. december 30. Én épp Svájcban tömöm magamba a bejglit és próbálok családi embernek látszani, miközben a zenekar többi része Budapesten pakolja a hangszereket, hogy szilveszterkor rommá verjük Londont. Minden klappol: repjegy lefoglalva, szállás megvan, koncert leszervezve. Klasszikus ’mi baj lehet?’ helyzet. Spoiler: minden. A helyszín nem akármi: a Dublin Castle, Camden Town szívében, az ír pubkultúra egyik szentélye. A tulaj büszkén sorolja, kik fordultak meg előttünk: Coldplay, The Killers, Arctic Monkeys, Madness, Amy Winehouse (aki állítólag egyszerre volt fellépő és pultos). A végére odaveti: »ha szerencsétek van, Shane MacGowan is leugrik egy sörre«. Innen már nem volt visszaút. »Ezt a koncertet meg kell csinálni!« Baráti vacsora, ránézek az órára: a zenekar épp landol Londonban. Csörög a telefon. Turnémenedzserünk hangja kicsit olyan, mint amikor a fogorvos azt mondja, hogy »nem fog fájni«. – Megérkeztünk… csak Andy nincs itt. – Hogy mi nincs? Kiderült: Andy, az akkori énekesünk a repülő lépcsőjén lecövekelt. Falfehér, remeg, és közli, hogy ő innen sehová nem megy. Abban a pillanatban lefutott előttem a teljes apokalipszis: szerződésszegés, kártérítés, karrierkuka, ír bunyósok Budapestre delegálva, és a kelta-agrármetal, mint zeneművészeti stílus végleges megszűnése. Szerencsére a svájci vendéglátóm székely szilvapálinkája visszarángatott az élők közé, és elkezdődött a válságstáb-ülés. Opciók: • brit vendégénekes – nem ér rá, nem ismeri a dalokat, vagy már túl részeg ahhoz, hogy megértse, mit akarunk. • autó Budapestről – komp nincs, idő nincs, remény nincs. • Chunnel (a Csatorna-alagút vagy Csalagút Franciaország és Anglia között) – na, ez már punk! Andyt beültettük egy ismerős autójába, Brüsszelbe vitték, ott TGV, Csalagút, és másnap délelőtt már Londonban vigyorgott ránk, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Csak azért nem vertük agyon, mert felmerült, hogy éjjel ráuszítunk pár camdeni ír legényt, és tiszta marad a kezünk. A koncert? Állat lett. Dublin Castle, izzadó falak, Guinness minden mennyiségben, whiskey minden irányból, a közönség meg úgy tombolt, mintha az életük múlt volna rajta. Reggelre kiérlelődött a megbocsátás ára, természetesen alkoholban mérve. És hogy mi a tanulság? Hazafelé Andy simán felpattant a repülőre...” ××× Takács Vilkó (Ganxsta Zolee és a Kartel / Dos Diavolos / Nirvana tribute / DiRT AIC tribute) „Életem első zalaegerszegi koncertje a Ganxsta Zolee és Kartel legénységében éppen 2014. december 31-re esett. Hadd ne mondjam, borzasztóan vártam ezt a bulit, mert mégiscsak egy kiváló lehetőségnek mutatkozott, hogy a szülővárosomban is bemutatkozzak Döglégy kapitány mellett. Ahogy közeledett a dátum, úgy lett mindennél világosabb, hogy nem igazán várható ’mediterrán’ évbúcsúztató, ráadásul a szervezők nem is egy késő délutáni vagy kora esti időpontra tették a fellépésünket, hanem pont úgy kimérve, hogy velünk érjen véget az esztendő. Nagyjából este 10 óra környékén érkeztünk meg a Dísz téren felállított színpad mellé, majd elkezdtünk felpakolni, amikor is a szervezők közölték az igazán ’jó’ hírt, miszerint nem működnek a fűtőgombák (teljesen lefagyott rajtuk minden kapcsoló), úgyhogy lényegében ugyanolyan hideg lesz a pódiumon is, mint a nézőtéren. Ránéztünk a hőmérőre, és nem hittük el, hogy -17 fokot mutat. Igen, MÍNUSZ TIZENHETET! Hosszas tiltakozás után végül beadtuk a derekunkat, mivel közölték a szervezők, hogy ez szerintük nem meríti ki a vis maior fogalmát, így amennyiben nem lépünk fel, lemondhatunk a gázsinkról. Így esett meg az az azóta is egyedülálló alkalom, hogy minden szám után megittunk egy pálinkát, mert tényleg elviselhetetlen volt a hideg, ezért muszáj volt valahogy hőt növelnünk, és így legalább a kedvünk minőségére nem lehetett panasz. Bevallom őszintén, hogy annyira lefagytak a kezeim, hogy szó szerint nem éreztem, hogy lefogtam-e vagy megpengettem-e egy húrt vagy sem, úgyhogy életemben először a szemeimmel gitároztam, azaz csekkolnom kellett minden egyes hangot, hogy az ujjaim ott vannak-e a gitár nyakán a megfelelő helyen vagy sem. Azt gondolom, mondanom sem kell, hogy Zoltán egy hegylakó, és a koncert felétől kezdve már egy szál ingben (sic!) tolta a bulit. Itt jött a slusszpoén, ami viszont minden nehézséget felülírt, ugyanis megjelent az első sorban az akkor 85 éves nagyim egy hermelinbundában a Keleti oldal, nyugati oldal című örökbecsű műalkotás alatt, és úgy kezdte el nyújtott kézzel simogatni a levegőt, ahogy az a nagy hip hop könyvben meg van írva. Mint kiderült, anyám kioktatta, hogy a Vilmos(ka) már nem olyan zenekarban játszik, ahol ördögvillázni kell, hanem ahol ez a fajta rajongói művelet a menő!” ××× Török-Zselenszky Tamás (ex-Eleven Hold) „Iszkaszentgyörgyön volt egyszer egy ilyen „művészek egymást közt” szilveszter, egy parasztházban. Két dolog volt benne izgalmas a szép lányok társaságán felül. Az egyik, hogy úgy hirdették meg, hogy le lehet bontani a házat. Szó szerint voltak csákányok meg minden, el lehetett kezdeni január 1-én lebontani a házat, és el is kezdtük. De senki nem akart nagyon dolgozni, nem azért voltunk ott, de a parti részeként egy kicsit azért elkezdtük megbontani a házat. A másik, hogy ugyanezen a partin egy talicskába kellett beletenni minden piát, amit bárki is hozott. Nyilván pezsgő is volt rengeteg. És ahogy tolták be még éjfél előtt kicsivel a talicskát, pont előttem tolták el, amikor felrobbant a tetején lévő pezsgő, üvegestül, mindenestül. Nem is értettem, hogy történhetett ilyen. Ott ültem egy széken, és szó szerint belerobbant az arcomba, és a szemembe ment egy üvegszilánk. Szerencsére nem pici, ami műtétet eredményezett volna, hanem egy hajlata az üvegnek, ami valahogy a szemhéjam alá gyűrődött, és próbáltuk úgy csinálni, hogy még ugyanazzal a pezsgővel ki is mossuk, ami sikerült is. Figyeltek rám a többiek, és hála Istennek, nem lett semmi belőle. Mindenesetre ez a két dolog történt azon a szilveszteren. Aztán az újév első dalának Panterát kértem.” :) ××× Szabó Dávid (Slowmesh) „Ez egy BPRNR szervezésű szilveszteri buli volt 2008-ban a Ráday Klubban, ahol voltak élő koncertek is (The Idoru, Nuke valamint Neo és Moog), utána pedig Fish Krisz és Both Lóri pakolták a zenéket. A haverok közül ott volt Szujó Dani, Ilniczky Balázs és Urbán Tomi is, akik akkor zenekartársaim voltak a Haelóban és az Incubus Coverben. Tomi jelenleg az Alva basszere. És volt ott még rengeteg zenészhaver, akik ugyanúgy imádták a Budapest Rockandroll életérzést, mint mi. Csak később tudtam meg, hogy a jelenlegi feleségem, akit akkor még nem ismertem, a bejárat előtt tanakodott a tesójával, hogy mi legyen, de végül nem jöttek be a klubba. Mi odabent atom-rottyon táncoltunk... Ha akkor ismerkedünk meg, akkor valószínűleg nem lett volna belőle sem románc, sem gyerek, haha! Egy hónappal később a Trafó Bár Tangóban ismerkedtünk össze (Faith No More Tribute és Haelo koncerten), így szerencsésebben alakult a dolog. A fiunk idén már 13 éves. :)” TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2025. decemberi számából.

megtekintés     »     körkérdés, szilveszter, firkin, ganxsta zolee és a kartel, dos diavolos, slowmesh, eleven hold