Mi történt december 31-én? – 4. rész

Közeledve az év végéhez körkérdést intéztünk hazai zenészek, zenekarok felé, kinek melyik volt a legemlékezetesebb szilvesztere, évzáró bulija? A beérkezett válaszokat több részletben közöljük. Ez itt a negyedik adag. Vörös András (Ørdøg / Diabolus In Musica / ex-Superbutt / ex-FreshFabrik) „A legjobb szilveszter? Hát, talán a nyolcvanas évek elején, amikor a szüleim kivittek a körútra papírtrombitát fújni, a Blahán meg Hungária-koncert volt, nemigen tudtam, mi az, de tetszett, hogy színes, meg hangos. Vagy lehet, hogy kilencvenöt-kilencvenhat táján, amikor tizenöt különböző házibuli híre járt körbe telefonos riadóláncon, mobil még nem volt, utcai fülkéből hívtuk az otthoni vonalasokat a címekkel, az egyik speciel Siófokon volt, oda is le akartunk nézni, úgyhogy az éjfél a negyvenkilences kilométertáblánál ért minket az M7-esen, valamelyikünk Olaszországból behozott, szőkített háztartási tüzelőolajjal tankolt, ütött-kopott roncs Fiat Unójában. De várj, nem is, inkább a kétezresek közepén, amikor elég jó kis zenekari társaság verődött össze BPRNR, azaz Budapestrocknroll néven, és évekig csináltunk közös szilveszteri koncerteket, amiken általában nem is a saját dalainkat, hanem különböző alkalmi felállásokban feldolgozásokat játszottunk, Sick Of It Alltól Brujeriáig, de a csúcspont nekem mindig a Faith No More – Boo Ya T.R.I.B.E közös Another Body Murderedje volt a Judgement Night filmzenealbumról, én rappeltem, még ma is tudom a szövegét nagyjából, azt hiszem. Bár, végül is, mostanában se olyan rossz, amikor már nincsenek haverjaink, vagyis vannak, persze, de ők inkább szelíd barátok, nem abból a korból, nem abból a szcénából, és ordítani se akar már senki részegen, én pláne, mert jóformán sose ittam alkoholt úgy igazán, utálom az ízét, mit van mit tenni, szóval kint a telken, a Szentendrei-szigeten átmegyünk valakihez beszélgetni, társasjátékozni és franciasalátát enni, de közben pár éve kinéztem a neten egy jó fehérboros, paradicsomos olasz lencseleves receptjét, és el is tudtam készíteni, úgyhogy azóta minden december 31-én elkészítem, mint legnagyobb, vagy ha úgy tetszik, egyetlen szakácsteljesítményt az esztendőben. Igaz, ha már újévi étel, a 2024-re virradó éjszakát volt szerencsém Los Angelesben tölteni, elvetődtünk az ottani magyarok bulijába, ahol váratlanul felbukkant K. Lajos országgyűlési képviselő, majd éjfél után nem sokkal hazaindult a szállására, és udvariasan elhárította a lencsefőzeléket azzal, hogy otthon azért mindenképp eszik, nehogy felkopjon az álla jövőre, én pedig majdnem megkérdeztem, hogy »de hát, Lajos, a csengeri örökösnő arról már gondoskodott, nem?«, de persze inamba szállt a bátorságom, és nem kérdeztem meg. Sebaj. Attól még izgalmas este volt, és biztos izgalmas lesz az is, amikor most már nagyon hamarosan egyedül mennek szilveszteri buliba a lányaim, és nem sok kétségem van felőle, kire fog hárulni a feladat, hogy hajnalban autóval összeszedje őket. A többit meg majd meglátjuk. Ha a Hungária-koncert nem is, a papírtrombita minden bizonnyal szép keretbe foglalja az egészet öröktől fogva, az örökkévalóságig. Boldog Új Évet!” Fotó: Kónya Ferenc (I Love The Word Photo) ××× Kirsch András (Bloody Holly and the RicketZ) „Volt egy szociálpszichológiai elméletem, miszerint szilveszterkor a Sas-kabaré miatt részegednek le az emberek. Ugyanakkor mindig is megvolt bennem a hajlam, hogy feszegessem határaimat, így aztán egy kedves barátnőmmel úgy döntöttünk, utánajárunk a legendának, és remegő kézzel rányomtunk a jegyfoglalás gombra a Mikroszkóp Színpad holnapján. Igen ám, csak mint kiderült, tévéfelvétellel egybekötött előadás lesz, a jegyünk pedig az első sorba szólt. Mivel ennek egyenes következménye lett volna, hogy plasztikai sebészi beavatkozást követően alpakkaként kezdek új életet az Andokban, próbáltuk a helyszínen pánikszerűen elcserélni a jegyeket, lehetőleg tisztes távolságra a színpadtól. A 80 év körüli célközönség viszont valamiféle umbuldát sejtett amögött, hogy nem akarunk politikai töltetű csasztuskákra tapsolni a frontvonalból, így csak gyanakodva mentek bele a cserébe. A kívánt hatás azonban a hátsó sorokban is érvényesült, jó buddhistaként, tökéletesen kiüresedett tudattal távoztunk a színházból, majd agyhártyán át elfogyasztottunk egy nagy vödör bólét. A teóriám tehát bizonyítást nyert.” ××× Czakó Dániel / Gravel Shores (Junkies / Svoid / stb.) „Nem vagyok egy durván szilveszterezős forma, de volt néhány alkalom, amikor emlékezetesre sikerült a közös ünneplés. Az egyik a 2022-es házibuli az Exodikonékkal, ahol reggel 6-ig ment a fejtés, pedig jóformán akkor ismerkedtem meg velük. A másik: 2008-ban, az akkori Karst zenekarunk tagjaival és barátainkkal átsétáltunk a zöldhatáron Jabloncára, egy gyönyörű kis helyre Szlovákiába. Erdőn keresztül mentünk, még őszies időben, avarral borított ösvényeken. Az éjszaka igen jól sikerült, sokan együtt egy nagy házban, aztán másnap visszasétáltunk a vonathoz, ugyanarra. Közben pedig leesett a hó, és annyira szuper hangulatossá varázsolódott a táj –akkoriban, azt hiszem, mániákusan csak black metalt hallgattam, nagyon megszólított az a környezet –, hogy két évszakban is tudtunk túrázni egy nap leforgása alatt. Akkor maga az út lett a lényeg.” Fotó: Baracskai Márk ××× Jósa Tamás (Brother Belmont / Rockstars Not Dead / Iron Maidnem / The Undertakers / stb.) „Hát sokmindenre ki tudnék térni, mert kamaszkorunkban (and beyond) mindig csináltunk valami rosszaságot szilveszterkor, vagy történt valami érdekesség... Például robbantottunk fel petárdával telepakolt cipőt villanydrótra dobva, de olyan is volt, hogy másnap délután 6-ig egy roppant f*sza fizikájú játékot, a Bridge Buildert toltuk totál beb*szva. Olyan is volt, hogy annyit hánytam egy kertben, hogy mire fel tudtam állni, a termék rég odafagyott... Ám a jelenlegi sztori talán a legfrankóbb... 2022 szilveszterén történt az eset. Az Insane Hellride Entertainment főgonosza, Bonin és felesége Kata általában összehív egy vállalható, de azért rendre megboruló társaságot házibuliba. (Nézzetek utána az IHE-nek, mert rengeteg f*sza kis underground bandát hoznak el fővárosunkba, és még van hova hízzon a zeneéhes közönség!) Abban az évben se volt ez másképp, ha jól emlékszem, vittem magammal tiszta kapszaicincseppet, hogy próbáljuk ki, de mire elfojtottam az első cigimet, ezek azt már vodkába tolták és hörögve támasztották az asztalt. A banda több felé klikkesedik az alkohol fogyásával exponenciálisan, nekem talán az utolsó emlékem az az, hogy a pótapámmal, Csendőr Zolival az egyik Gary Moore blues dal élő verziójára bőgünk, majd valahol elaludtam és reggel EZ a kép fogadott... (lásd lentebb) Senki de senki nem tudja, mi történhetett, próbáltuk összerakni a képeket. Amikor Csendőr Balázs meglátta ezt a csendéletet, elmosolyodott és annyit mondott: »I can't deal with this now...«, és kiment cigizni. Sajnos sok emlék és kis asztali dísz semmisült meg, és valahogy kútfőből azt a sztorit raktuk össze, hogy szkanderoztunk és az vitte szét az asztalt. Hihető, jól is hangzik és tökéletesen tesztoszteronszagú sztori ez hozzánk. Bevállaltam a másik főgonosz szerepét ebben a csínyben, és még elsején elmentünk az IKEA-ba asztallábakat venni, és a belünk szétröhögtük az egészen. Az asztal meg 10 centivel magasabb lett így. (nevet) Amúgy valószínű, hogy az asztal hősies küzdelem után megadta magát a kapszaicinvodkától megfáradt kollega felsőtestének súlya alatt, tehát a valóság közel sem annyira érdekes, mint a fallout... De gyertek IHE bulikra és gratuláljatok Boninnak és nekem ezen a legendás szkandermeccsen elért hihetetlen eredményeinkért! Lendületes, valóra váltott álmokkal és legendák halálától mentes 2026-ot mindenkinek!” TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2025. decemberi számából.

Bezár

Bezár

megtekintés     »     körkérdés, szilveszter, vörös andrás, kirsh andrás, czakó dániel, jósa tamás