TÉLI ZAJ – Bp., Dürer Kert

Kedves, szép hagyomány, hogy közvetlenül karácsony után a fajsúlyosabb zenék kedvelői összegyűlnek a Dürerben, hogy ki-ki visszatérhessen az egyensúlyhoz úgy testileg, mint lelkileg, miután torkig töltődött ünnepi kajával és érzésekkel. A nyári Fekete Zaj szellemiségét persze télen nem lehet pont ugyanúgy megidézni, mégis szabadtéri volt az első koncert: a Vatafaka nevű formáció ugyanis odakünn tartott amolyan ipari-sámánisztikus szeánszot. A soktagú csapat zöme valamely ütőhangszert vagy hordót csapkodott, de akadt furulya, doromb, egyéb instrumentum is, mi több, a szélen egy kovács izzította a vasat, amit aztán néha ketten is ütöttek kalapáccsal. Sőt, a performansz vége felé a doboláshoz épített állványzat emeletén egy autó motorját is beindították. Nyilván magával ragadó látvány és hangorkán kerekedett így, de aki nem akart megfagyni, amúgy is mozgott az ütemekre. Odabenn, a kisteremben a Nular nevű egyszemélyes formáció kezdte a fesztivált. Emberünk egy retrofuturisztikusnak kinéző, megannyi színesen világító billentyűt (vagy mit) tartalmazó kütyüt nyomkod ill. azon ujjdobol, és ezzel valami szintén egészen döbbenetes és egyedi muzsikát hoz létre. Mely amolyan djentbe hajló, megveszekedett és szédítő zúzdát eredményezett, pláne mivel a termet teliküldték szárazjéggel. A nagyteremben az Ann my Guard volt az első fellépő, Baumann Eszter Anna énekesnő-basszusgitáros-dalszerző jelenleg főleg holland muzsikusokból álló zenekara. A korábbiakhoz képest jóval kevésbé volt rockos így a zene, ám csellóval, női vokállal, szintivel gazdagítva csak még egyedibb lett. Az AmG-ben mindig is rendkívül erős volt a látvány, ezen a koncerten is így volt, mégsem mondanám, hogy ez a zene rovására ment. Ahogy azt sem, hogy attól, hogy az évek során akár több különféle verzióban, hangszereléssel is elkészült dalok veszítenek mélységükből attól, hogy bizony, itt vannak jó értelemben vett slágeres dallamok is. Ez a koncert valahogy egyszerre volt varázslatos és szórakoztató, hátborzongató és andalító. Remélem, hamarosan újra láthatjuk őket magyar színpadokon! Eztán esélyem sem volt bejutni a kisterembe a nemecsek műsorára, még az odavezető folyosó is tömve volt. Kár nekem, de jó, hogy ennyien kíváncsiak voltak rájuk. A Watch My Dyingot az év elején láttam utoljára ugyanitt, és nagyjából hasonló volt a koncert, az előadott dalok szempontjából, mert amúgy a múlt évi, hajós lemezbemutatót idézte, azt a részt, amikor csak rideg fehér fények világították meg a pőre színpadot. Ez a megoldás a Dürerben talán még erőteljesebben hatott, csak még jobban kiemelte a WMD azon oldalát, melyet a szisztematikus pusztítás szóösszetétellel lehet talán körülírni. Mindazonáltal a zenekar és közönség közti összevigyorgások itt is megvoltak. Meg az a szavakba nehezen önthető jó érzés, ami mindig elönt, amikor ezt a zenekart látom. A zene, a szövegek, maguk a muzsikusok, az, hogy mennyire komoly és világszínvonalú produkció ez, s milyen bölcs (és sajátos) humorral kezelik, hogy de közben mégiscsak egy kis underground magyar bandát alkotnak, mely bő huszonöt év alatt elért csomó dolgot, de azért mindig megmaradt néhányszáz ember kedvencének. Nem létezik túl sok minden ebben a világban, amelynek megtartó ereje, erőt és lelkesedést generáló hatása van számomra, de a WMD ott van közöttük. Az egri Téveszmét Bali Dávid kollégám Kisterem című, a hazai undergroundot velősen bemutató könyvének köszönhetően ismertem meg, de most először láttam őket élőben. Biztos az is előítélet, hogy nyomban csak még szimpatikusabbnak éreztem a bandát, mikor megláttam, hogy a gitároson Soundgarden/Badmotorfinger póló van, az énekesen meg Tool, de maga a koncert volt az, ami végképp téveszméssé tett engemet is. A nagyterem szépen megtelt, a közönség kívülről fújta Viktor remek szövegeit, melyek meglepően irodalmiak és a magyar folklórból is merítenek. De ezt eddig is tudtam. Hogy ennyire felszabadult, jó hangulatú, derűs és magával ragadó a csapat élőben, az volt újdonság nekem. A Téveszme zenéjében van helye a komplexebb témáknak is, de alapvetően kő egyszerű punk ez, mely az üvöltős ill. zúzós részek miatt hardcore-ba és metalcore-ba is áthajlik néha. Plusz ott vannak az azonnal ható énekdallamok – és az ismételt döbbenet, hogy mennyire erősek a szövegek. Hasonló élmény volt számomra év elején a Stagedivingon a Petofi, és tudom, nem siettem el, de a honi punk/hardcore/modernebb színtért is figyelni a metal mellett már nem nagyon fér bele. Jobb későn, mint soha. Viszont ennél tovább már nem bírta a téli napfordulóhoz kötődő ünnepek terhét cipelő testem és agyam, így jópár további remek fellépőről lemaradtam. Remélem, velük (is) lesz legközelebb. A kiemelt fotón: Téveszme. Az alábbi fotókon: Vatafaka, Ann my Guard, Watch My Dying TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2025. decemberi számából.

Bezár

Bezár

Bezár

További képek itt!

megtekintés     »     fekete zaj, vatafaka, nular, ann my guard, watch my dying, téveszme, dürer kert