WOLVENNEST: Procession

2025. 11. 11. 09:06   »   kritika   »   U2511

kiadó: CONSOULING SOUNDS   
»   szöveg: Milán Péter

Ugyan ebből a lemezből nem kaptam előzetes promót, a zenekart az utóbbi évtizedek egyik legjobbjának tartom, így lehetetlen, hogy ne írjak recenziót az új albumról. Soha nem felejtem el, amikor a Ván Records jóvoltából megkaptam CD-n a 2016-os albumot, amely egy közös anyag volt a Der Blutharschsal (Albin Julius, nyugodj békében!), s ami egyúttal a Wolvennest bemutatkozását jelentette. A hömpölygő, roppant monumentális, epikus zene, amihez foghatót korábban még nem hallottam, de amiben szinte láthatatlanul, kibogozhatatlanul annyi minden benne volt, amit szeretek, azonnal rabul ejtett. Ez a szerelem azóta is tart, a Wolvennest remekművet ad ki remekmű után, s ez az idei Processionre is vonatkozik. Ha az albumokat nézem, az említett WLVNNST, a Void, a Temple, és a The Nest nevű projekt lemeze is, a szintén zseniális 2022-es Her True Nature, hosszú kiadványok voltak terjedelmes szerzeményekkel. Ezért meglepett a 2023 végén megjelent The Dark Path To The Light album, amely mindössze 40 perces volt és 7-8 perces szerzeményeket kínált. A Procession ismét terjedelmes anyag, 75 perces, azonban tizenegy számot hallunk, melyek zöme nem kimondottan hosszú. Vagyis a zenekar játszik a lemezek, dalok számával, és azzal, milyen időtartamban fejtsék ki őket. Érdekesnek tartom ezt a játékot. A Procession folytatja tovább a belga zenekar korábbi útját, s bár amit a csapat előad, nagyon messze áll mindentől, ami rock/metal-klisé, a gárda mintha úgymond befogadhatóbb módon – nagyon relatíve – dalszerűbbé kezdene válni – legalábbis egyes tételek esetén. Félreértés ne essék, a Wolvennest zenéje továbbra is fényévekre áll a műfaji konvencióktól. A nagyon komor, ugyanakkor ünnepélyes hangulat, ami kezdettől fogva alapját képezi a Wolvennest hangzásának, stílusának, az új szerzeményeket is maradéktalanul jellemzi, azonban most csak egyetlen dal éri el a tízperces hosszt. A zenekar korábban már megmutatta, hogy ezeket a szinte időtlennek ható hangulatokat, 5-6-7 perces eposzokban is remekül ki tudják fejezni. Ha van zenei csoportorulás, ahol a különféle zenei formák tökéletes egységgé forrtak össze, akkor az a Wolvennest. Dalaikban a black metal, a sludge, az epikus doom, a drone-folyamok, a neofolk, az ambient-hangzások olvadnak össze egy ellenálhatatlanul gyönyörű koherens hangmasszává, s mindezt a zenekar képességei koronázzák meg, midőn afféle modern kori zenei Héphaisztoszokként kovácsolnak fémből, kőből, tűzből éji himnuszokat. Mint a legjobb zenekaroknál általában, a Wolvennest zenéjében is minden elem egyedi. Sajátjuk a meleg tónusú, organikus hangzás, amibe már a legelső pillanatban beleszerettem, egyediek a gitárdallamaik, a hangulat, amit varázsolnak, a sötét, mégsem letaglózó atmoszféra; inkább titokzatos, ősi időkbe, ködbe vesző, s különleges az énekesnő Shazzula hangja. Shazzula már a hangjával delejez és elbájol. A Wolvennest-hangzás egyik legfontosabb eleme ez a hang, és ugyan az utóbbi kb. két évtizedben sok remek hangú énekesnővel rendelkező zenekar jelent meg a színen, a Wolvennest az egyik legkülönlegesebb ezek közül. Mintha egy ősi istennő inkarnálódott volna személyében, olyan a megjelenése és a hangja is. Marcipán a tortán, hogy minden albumon több kimondottan fülbemászó dallamot ad elő egyszerre félelmetes és magával ragadó orgánumával. Az összes többi tagot kiemelhetném, ecsetelhetném erényeiket – pl. itt van a nyughatatlan Déhá, aki tán még álmában is új zenei projekteken tűnődik -, de a Wolvennest tökéletesen megtestesíti azt az erényt, hogy valamennyi lemezük egy olyan egésszé szervesül, amely a még oly kiváló alkotóelemeknél is több. A Procession briliáns album, akárcsak valamennyi elődje. TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2025/11. számából.

megtekintés     »     wolvennest