2026. 01. 27. 17:07 » kritika
kiadó: WCA Records
»
szöveg: György Zoltán
Sose felejtem el mikor ’93 környéként egy barátom, aki tudta, hogy imádom az industrial, EBM stb. zenéket, kezembe adott egy kazettát, mondván ez tuti be fog nekem jönni. Az egyik oldalon a Plasma Pool első lemeze, a másikon pedig a Cro-Magnoni Cola Halálmorze c. anyaga volt. Emlékszem mekkora revelációnak éreztem, hogy nálunk ilyen zene, ilyen minőségben létezik! És kb. pont ez az érzés kerített hatalmába most is, mikor az új CMC-albumot hallgatom. Szász György 2020 környékén közel 30 év szünet után indította újra a CMC motorját, és azóta ez már a negyedik lemezük. Míg a visszatérő album inkább a régi, a szünetben készült dalok tárháza volt, mára eljutottunk oda, hogy az Encore csupa friss szerzeményt tartalmaz, és micsoda dalok ezek! A CMC legfőbb stílusjegye volt mindig a filmzeneszerűség, az erős teátrális hatás. A monoton, szintetikus dallamok, az ipari zörejek és Szász narrációra emlékeztető suttogó éneke, versbe illő dalszövegeivel minden dalhoz egy-egy kis képzeletbeli filmet indít el. Nincs ez most sem másként, de megkockáztatom, hogy a visszatérés óta készült albumok ívében, soha nem volt ilyen színes a CMC zenéje. Az imént említett filmzenei hatásra kitűnő példa, az albumnyitó A hatodik napon. Már-már félelmet keltő nyitó szeánsz ez a dal, hirtelen az Agony című videójáték pokla jutott eszembe róla. De a Komp is jó példa, ahol nem kell sok fantázia, hogy az ismert gyermekmondókára épülő (Komáromi kisleány) és egy rövid rádió hírrel kiegészített dalba belegondoljunk egy remek slasher horrort. Viszont amiért az eddigi legéretettebb, legsokrétűbb albumuknak tartom az Encore-t, az az, hogy Szász és csapata (Horváth Barnabás Botond és Gáspár Csaba) nem félt kilépni a stílus által behatárolt körből, nem félt új hatásokat behozni. Pl. a God Visit Hell egy erősen keleti hatású világzenei témára épülő dal, vagy a Static Gravity, amiben le se lehetne tagadni a post-punk/new wave hatásokat, a Lovesong pedig egy gyönyörű synthwave-ballada. A tempón is többször fokoznak a megszokottnál, A legkülső kör bezárul például biztos vagyok benne, hogy az EBM-bulik nagy kedvence lesz a táncparketten. A hangzásra sem lehet panaszunk, ezen a szinten is az eddigi legerősebb lett az anyag, hisz a keverést Londonban a Cryonica Audio Mastering stúdiójában nem kisebb név véglegesítette, mint a Killing Joke-ból is ismert Reza Udhin. Minden összevetve ez a gyönyörű borítóval megáldott súlyosan sötét, de mégis sokrétű album már most a megjelenésekor, nem csak a zenekar, de a hazai electro-industrial stílus egyik legkiemelkedőbb alkotása lett. TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. februári számából.
Hallgasd meg a zenekar Bandcamp-oldalán!
megtekintés » cmc, cro-magnoni cola, cro-magnons coke
RUSSIAN CIRCLES:
Nine
Közel 20 évnyi közös zenélést követően, a kilencedik nagylemezhez érve aligha lehet reális elvárás egy zenekarral szemben, hogy meghökkentsenek vagy megváltoztassák a róluk kialakult képet. A chicagói Russian Circles pedig nem is tett mást, mint pontosan azt hozta, amit érdemes e...
kritika
TYGERS OF PAN TANG:
Electrifyed
A brit heavy metal történetében jó néhány olyan makacs zenekar van, amely következetesen kitart a saját identitása mellett. A Tygers Of Pan Tang ezek között is különleges helyet foglal el: a NWOBHM hajnalán három olyan albumot adott a műfajnak, amelyek megmutatták, hogy a brit heavy...
kritika
JESS BY THE LAKE:
Human
A szóban forgó Jess nem más, mint Jasmin Lempinen, aki a kb. 15 évvel ezelőtti okkult/retro rock-hullám egyik figyelemreméltó zenekara, a Jess And The Ancient Ones énekesnője volt 2025-ig. A zenekar több remek albumot, EP-t jelentetett meg, de a 2021-es Vertigo óta nem adtak ki semmit, l...
kritika
KILLER:
The Grand Finale
A trióban üzemelő belga Killer (annak idején nem sokat agyalhattak a névválasztáson) hazája rock/metal szcénájának egyik legrégebbi motorosa, akik számára az új albummal érkezett most el az önkéntes búcsú ideje. Közel fél évszázadnyi működésük és kitartásuk ténye még ...
kritika