ALTER BRIDGE / DAUGHTRY / SEVENDUST – Bp., Barba Negra

2026. 01. 31. 15:36   »   beszámoló   »   U2602

szöveg és fotó: Valachi Samu

Régóta nagy rajongója vagyok az Alter Bridge-nek, és a 2026-os európai turnéhoz remekül időzített új lemez is nagyon erősre sikerült, ami csak még jobban meghozta a kedvem, hogy ellátogassak a Barba Negrába egy emlékezetesnek ígérkező estére. Előzenekarként a Sevendust és a Daughtry érkezett, a közel négyórás koncert pedig összességében lehengerlő volt, így hát nagy örömmel áldoztam fel hátam és hangszálaim épségét. Elsőként a Sevendust lépett színpadra – egy bő félórás, hat dalból álló műsorral adtak ízelítőt klasszikusaikból, kiegészítve legfrissebb single-jükkel, az Is This The Real You-val. Őket a Daughtry követte egy nagyjából kétszer ilyen hosszú szettel. Ízlése válogatja: hozzám az ők elektronikus modern hard rockja nem áll közel és kicsit sablonosan hat, viszont élőben, nyersebb kontextusban sokkal jobban működött. Kellemes meglepetésemre a kezdetileg szellős küzdőtéren a szünetekben és a performanszok közben folyamatosan nőtt a tömeg, és mire a főműsor kezdetét vette már nehezen lehetett mozdulni. Azon túl, hogy meghozta a közönséget és megalapozta a hangulatot, szükséges is volt a két előzenekar, hogy a Barba akusztikájához hozzászokjon az ember füle – eleinte a dob túl hangos volt, a gitár túl halk, a vokál pedig elveszett a hangkásában. Szerencsére az Alter Bridge-nél kiköszörülték a problémákat: Myles Kennedy amúgy is éles hangja kristálytisztán szólt, a szólók teljesen kivehetőek voltak, és a mix összességében sokkal kiegyenlítettebb lett. Az új albumról a Silent Divide vette át a nyitány szerepét, majd újonnan hallhattuk a What Lies Withint és a Tested and Able-t is. Természetesen megkaptuk a nagy slágereket, mint az Addicted to Pain, az Open Your Eyes, a Rise Today, a Broken Wings és a pankrációrajongó-favorit Metalingus. Ezeket kisebb-nagyobb sikerrel, de töretlen lelkesedéssel végigüvöltötte a közönség ahogy Myles büszkén kitartotta a mikrofont. A Pawns and Kingsről a Silver Tongue-ot és a Sin After Sint játszották el, előbbi tökéletesen passzolt a műsorba, utóbbit hanyagolhatónak mondanám. A mindig elképesztő akusztikus blokkban a Wonderful Life rövidített verziója, majd a Watch Over You egész zenekaros hangszerelésben szerepelt. Végül stílusosan egy kifogástalan fináléval zárult az este. A ráadásban kapott helyett a banda nyolcperces opusza, a Blackbird. Kétségkívül az Alter Bridge-diszkográfia csúcsa és a koncert fénypontja is ez a szám volt. Kennedy legkísértetiesebb énekteljesítménye, a zenekar repertoárjának legikonikusabb riffjei, és a 21. század egyik legjobb gitárszólópárosa mind egy számban kaptak helyet. Búcsúzóul a mára szintúgy klasszikussá érett Isolation és egy végső hatalmas tapsvihar után berekedve, fájó háttal, de eksztatikus elégedettséggel baktattam haza. Egy szó mint száz: mindhárom zenekar rutinos profizmussal, teljes beleéléssel, hibátlanul játszott, mindeközben folyamatos párbeszédben voltak a közönséggel. És bár ez volt az első Alter Bridge-koncertem, nagyon remélem, hogy nem az utolsó… DIGITÁLIS PRINTAz Underworld magazin 2026/02. számából.

Bezár

Bezár

Bezár

Bezár

Bezár

Bezár

megtekintés     »     alter bridge