2026. 02. 03. 06:30 » kritika
szöveg: Gyuricza Ferenc
» kiadó: Reigning Phoenix Music
A szimfonikus power metal színtéren bő tíz éve jelen lévő, két közepesen izgalmas albumot leszállító, három budapesti koncertet is maga mögött tudó Induction fő vonzerejét sokak szemében a gitáros Tim Hansen jelenti. Igen, a név árulkodó, az egy ideje már euro-powernek nevezett klasszikus power és speed metal műfajának koronázott királya, Kai Hansen fiáról beszélünk. Azt, hogy az ifjú Hansen milyen vénát örökölt híres apjától, azt az évtizedes zenei múltja már szemléletesen megmutatta. Hangszeren (hát persze, hogy gitáron) egészen megbízhatóan játszik az ifjú titán, mint ahogy a dalszerzés módszertanát is kitanulta. Azt azonban már az első két album is jelezte, hogy az Induction közel sem az a trendformáló zenekar, mint ami a Helloween volt. E tekintetben a harmadik nagylemez, a Love Kills! sem hozott változást, sőt. Míg a bemutatkozó albumuk néhány egyedi ízt mutató dalt is tartalmazott, addig a Love Kills! jobbára már olyanokat vonultat fel, amelyek hallatán nagyon erős Beast In Black, illetve olykor Powerwolf, Warkings, Bloodbound (I Am Evil, de nem az az I’m Evil), vagy éppen Accept (Empress) szintű deja vu érzése támad a hallgatónak, néha a nyolcvanas éveket idéző hangulatokkal. Ez persze nem feltétlenül baj, csak egy más liga, mint amiben apuka focizik. Az Induction harmadik albuma még így sem rossz. A zene kellemesen dallamos, helyenként kissé még epikus is, a tempó többnyire gyors, de a dalaik ezzel együtt is változatosak. Olyannyira, hogy az erőteljes power metal himnusztól (Steel and Thunder) egy amplitúdójával egészen a popzene határáig kikacsintó duettig (Strangers to Love a Visions Of Atlantisból ismert énekesnő, Clémentine Delauney közreműködésével) tolják a határaikat. A billentyűk szépen színezik a jellemzően gitáralapú zenét, a tempó többnyire gyors, a refrének pedig szinte azonnal a fülbe ragadnak, vagyis minden adott ahhoz, hogy az Induction a maga szintjén, s ennek a komoly bázissal bíró műfajnak a rajongói körében sikeres legyen. Ennek érdekében egy fontos lépesre is rászánták magukat, a legutóbbi album óta három poszton is változott a felállás, ebből az igazán meghatározó jelentőségű a többek közt a Temperance koncertjeiről ismert Gabriele Gozzi leigazolása volt, az ő karakteresebb hangja némi plusz töltetet azért adott az Induction új dalainak. ___ Az albumról további véleményeket olvashatsz a februári magazinunkban és az Underworld Klub oldalán. TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. februári számából.
megtekintés » induction
INDUCTION – Fájdalomra hangolva
A német heavy és power metalt játszó Induction zenekar gyorsan a műfaj egyik feltörekvő csapatává vált. Az újonnan megjelenő Love Kills! című albumukkal kapcsolatban a gitáros és dalszerző Tim Kanoa Hansennel beszélgettünk....
interjú
HELL-BORN:
VII
Az 1996-ban alakult Hell-Born a lengyel black/death metal-színtér tapasztalt veteránjaiból áll. Konkrétan Les és Baal Ravenlock, a két régi tag, a Behemothban is játszott, de a Damnation death metalját is erősítették és erősítik ma is. Nem követtem lemezről lemezre a Hell-Born mű...
kritika
WOLFBRIGADE:
Howl From Underground
A Wolfbrigade mára intézménnyé vált a szenvedélyes, sodró crust punkban, és életművük nélkül elmesélhetetlen lenne a műfaj kilencvenes évekbeli fejezete. A zenekar büszkén és hatásos dalokkal vitte tovább azt a fáklyát, amit a Totalitär, a Skitsystem, a Driller Killer, a Disf...
kritika
RAM:
Against
Ha úgy tetszik, mondhatjuk akár, hogy a misztikus hetes szám jegyében született meg a harapós, sallangmentes old school heavy metalt művelő svéd Ram legújabb albuma. No, olyan nagy dologra azért nem kell gondolni, de az mindenesetre kicsit vicces, hogy a göteborgiak Against címet visel...
kritika
