2026. 02. 03. 06:40 » kritika » U2602
kiadó: H-Music Hungary
»
szöveg: Gyuricza Ferenc
Kissé ösztövér megoldásnak tűnik a 2010-ben alakult, azaz immár több, mint 15 éve működő szimfo-metalos Meteora egy hete megjelent Darkest Light című albumát a zenekar negyedik nagylemezének nevezni, lévén arról van szó, hogy a csapat az elmúlt hónapok – egyenként négy-négy dalos – digitális EP-it (a megjelenés sorrendjében: In This Silence, Broken Mind, Dissonance) fűzte egybe, kiegészítve az önálló dalnak nem nevezhető instrumentális Lacrimosával. A történet attól válik még bonyolultabbá, hogy az említett EP-k közül az utolsó hivatalosan már ugyanazon a napon jelent meg, mint a Darkest Light. A Meteora a szimfonikus metal fifikásabb, erőteljesebb és extrémebb változata mellett kötelezte el magát, így kevésbé negédes, mint a műfaj jól ismert, s kereskedelmileg sikeres nemzetközi képviselői, másrészt emiatt aztán úgy férkőznek be stílusidegen elemek a dalokba, hogy azokat természetes velejáróiként értelmezzük a lassan hömpölygő melankolikus, vagy éppen erőteljesen őrlő zenefolyamnak. A Meteora zenéje azonban nemcsak ettől válik fifikássá, a dallamokban rejlő szolid disszonancia ugyancsak ezt az érzetet erősíti. Hogy ez jó-e vagy rossz, az egyéni ízlés kérdése is, mindenesetre érdekes. Mint ahogy az is, ahogy a tiszta és hörgő férfi, valamint a szenvedélyes női énekhangok milyen kontrasztot képesek teremteni. A Meteora zenéjét itt például egyértelmű tudatosság jellemzi, ami alapfeltétele annak, hogy előbbre tudjanak lépni a dalszerzői munka terén. Hasonló tudatosság érződik a zene rétegzettségében, illetve részletgazdagságában, viszont ellentmond neki, hogy olykor gyermetegen szolid énekdallamot használ a zenekar. Izgalmas megoldásnak tűnik – még akkor is, ha nem kaptunk magyarázatot miértjére – a dalok sorrendjének megvariálása. Az album nem követ időrendet, de egyértelmű tematikát sem, ugyanakkor ez a nüansznyi kis változás éppen azok számára teheti érdekessé a Darkest Light albumot, akik már ismerik az első két EP dalait, s a fennmaradó négy tétellel nem egy újabb digitális kiadvány, hanem az új nagylemez révén próbálnak barátkozni. ___ Az albumról további véleményeket olvashatsz a februári magazinunkban és az Underworld Klub oldalán. Az Underworld magazin 2026/02. számából.
120 megtekintés » meteora
TEMPLE BALLS:
Temple Balls
Mindig árulkodó, ha egy zenekar a saját magáról elnevezett albumát úgy adja ki, hogy azt nem a diszkográfiája legelején találjuk. Az élet úgy hozta, hogy mostanában több ilyen lemez bukkant fel, köztük a dallamos heavy metal színtértől egyre messzebbre elkanyarodó, s helyette a ...
7 | 10 kritika
PONTE DEL DIAVOLO:
De Venom Natura
Talán korai még olyat kijelenteni, hogy valamiféle underground forradalom zajlik Olaszországban, de tény, hogy a Messa múlt évi meglepetése után most hasonló élményt ad a torinói Ponte Del Diavolo második albuma. Mindkét csapatban erős, karakteres hangú énekesnő dalol, és mindké...
9 | 10 kritika
Masamune Shirow:
The Ghost In The Shell – A teljes gyűjtemény
Masamune Shirow mangája mára a cyberpunk műfaj megkerülhetetlen alapműve. Így van ez hazánkban is, annak ellenére is, hogy a kiadására közel 35 évet kellett várni. Ezt a hatalmas hiányosságot orvosolta most a Fumax a tőlük megszokott csúcskategóriás minőségben. A keményt...
kritika
TAILGUNNER:
Midnight Blitz
Az album produceri teendőit ellátó KK Downing (a Judas Priest egykori és a KK's Priest jelenlegi gitárosa) az előzetes nyilatkozatokban az egekbe dicsérte a fiatal brit banda új anyagát, amit a debütkorong ismeretében némi óvatos szkepticizmussal nyugtáztam. A két és fél évvel ...
8 | 10 kritika