STELLA ROSE – Bp., Robot

2026. 02. 04. 21:37   »   beszámoló   »   U2603

szöveg és fotó: György Zoltán

Tudjuk is le a kötelezőt: Stella Rose a Depeche Mode énekesének, Dave Gahannek a lánya. Hogy ez esetünkben előny vagy hátrány, egyelőre nem tudom eldönteni, de hajlok az utóbbira. Számtalan DM-csoportban olvastam negatív kommenteket, hogy nem méltó az apjához, túl messze esett az alma a fájától, stb, stb, és az sajnos az tény, hogy a koncert közönségének nagy része a DM rajongói közül került ki, akik magas elvárással érkeztek, és elhiszem, ha mást vártak. Viszont az is tény, hogy Rose egyrészt a lehető legjobb géneket örökölte a neves apától, legalábbis zenei téren, és nepotizmusról egy pillanatig sem beszélhetünk, mert igenis saját jogán, a saját zenéjével is ott a helye a zenei életben, és megérdemli a sikert! Rose néhány éve már a New York-i underground kiemelkedő alakja, első, 2023-as lemezére (Eyes of Glass) határozottan jó kritikákat kapott, és egy olyan erős dalért, mint az aktuális slágere, a Drugstore Romeo sok pályatársa ölni tudna! De nézzük a koncertet… Már maga a hely, a Robot megadja az alaphangulatot a bulihoz. Igazi, szó szerint vett underground klub, a zenészek karnyújtásnyira, nem sűrűn látni olyat, hogy a fellépőknek a rajongók között kell átvágni a színpadra. Nem hiszem, hogy 2-300 embernél több befér, de így legalább abszolút teltház volt. Előzenekarként az utolsó pillanatban a Panoramic Barrier egyszemélyes projektje lett meghirdetve, és bár szeretem ezt a fajta analóg EBM muzsikát, és DJ Kraakkal sem most találkoztam először, zenéje sajnos most nem illett ide. Aztán jött egy pici fekete lány, átvágott a tömegen és a trió belecsapott a húrokba. Szó szerint, mert bár az elektronikai alapok samplerről mennek, az élő basszus és dob iszonyat erős alapot biztosít a dalokban. Nagyon is élő, lüktető rockkoncertet kaptunk, már az első dalnál tudatosítva, hogy ez itt nem egy DM tribute. Rose zenéje elsősorban a ’80-as évek noise rockjából (Faithful), és napjaink dream popjából (Angel) építkezik, de nem áll távol tőle a posztpunk (Muddled Man) és a dark wave (Hollybaby) sem. Ha meg kéne adnom zenei referencia pontot akkor az mindenképp PJ Harvey és talán Chrystabell lenne, de abszolút nem a Depeche Mode! De ha már mindenképp meg akarjuk idézni aput, akkor az Rose mozgásában köszön vissza. Biztos vagyok benne, hogy nem keveset utánozta őt kiskorában, így már most pályakezdőként is nagyon erős a színpadi jelenléte! Alapvetően engem is inkább a kíváncsiság vitt el erre a koncertre, de nem bántam meg, sőt új kedvencet avathattam. Rose zenéje bár távolról sem heavy metal, de biztos vagyok benne, hogy a sötétebb zenék kedvelői nem szaladnának el tőle. Érdemes egy próbát tenni vele! DIGITÁLIS PRINTAz Underworld magazin 2026/03. számából.

megtekintés