METAL CHURCH: Reforged: The Remastered Collection (1999–2013)

2026. 02. 05. 06:52   »   kritika   »   U2603

kiadó: Reaper Entertainment   
»   szöveg: Schmidt Péter

A Metal Church kapcsán nagyjából közmegegyezéses a megállapítás, miszerint legjobb muzsikáit első öt albumán adta ki magából a zenekar. Ezzel az állítással én sem vitatkoznék (jómagam amúgy még a 2018-as Damned If You Do-t is kiugróan jó anyagnak tartom), azzal azonban kiegészíteném, hogy az ezeken kialakított világot a későbbi lemezeken is otthonosan lakták be, pusztán zenei szempontból legalábbis korrekt, becsületes teljesítményt nyújtva. Ez a remaszteres újrakiadás az első és a második Mike Howe-éra közti öt albumot gereblyézi össze, amit két dolog is indokol: ezen lemezek első kiadásai ma már elég nehezen beszerezhetőek, illetve több közülük az alapvetően minőségi muzsika ellenére produkciós szempontból azért nem került topra annak idején. Konkrétan az alábbi stúdiólemezek generálozott újrakiadását tartalmazza a box: Masterpeace (1999), The Weight Of The World (2004), A Light In The Dark (2006), This Present Wasteland (2008) és Generation Nothing (2013). Tehát a konkrét felfrissített beltartalom a David Wayne kérészéletű visszatérésének gyümölcsét jelentő egyetlen korong, plusz a teljes Ronny Munroe korszak termése, négy sorlemez formájában. Ezek közül – szerintem – produkciós szempontból a Weight és a Generation eredetileg sem volt különösebben problémás, a másik három cuccnak azonban tényleg határozottan jót tett ez a még tavaly megejtett felturbózás. És hogy mindez mit takar pontosabban? Elsősorban karakteresebb, precízebb megszólalást, amiből az eredetihez képest jóval markánsabban, körvonalazottabban hallatszanak ki az egyes hangszerek és az énektémák, illetve bizonyos, eddig a háttérben összemosódó apróbb kis részletek, díszítések. Főleg a három halványabb sounddal bíró album origináljaihoz képest jelentős a pozitív változás: az ottani tompább, fakóbb hangzásokhoz képest kimondottan üdítő ezeket az új verziókat hallani, sokkal részletgazdagabb és frissebb benyomást kelt így a végeredmény. Tartalmi szempontból egyébként nem történt változás, az eredeti dalsorrendek nem lettek megbolygatva, és bónuszfelvételeket sem csaptak egyik koronghoz sem. Viszont mindegyik lemez felújított, újragondolt frontborítót kapott, aminek – lássuk be – ugyancsak volt aktualitása. A CD- és a vinylkiadás beltartalmát adó, egyesével csomagolt hanghordozók egyaránt mutatós dobozokban kerültek elhelyezésre, szóval a külcsínt illetően is megadták a módját az illetékesek. Ha gyűjteményes újrakiadás, akkor azt valahogy így kell csinálni – nem csak a hangzóanyagoknak, de ennek a kissé radar alatt lévő korszaknak is méltó módon szolgáltattak igazságot vele. Ami pedig magát a zenekart illeti – nos, viharos előzmények után a brigád alaposan megújult felállással fordult rá 2026-ra (Brian Allen, Dave Ellefson és Ken Mary a fedélzeten), esélyesen az idei év új Metal Church-nagylemezt is terem az érdeklődők számára. Remélhetőleg arról szintén jókat lehet majd írni, ha eljön az ideje. DIGITÁLIS PRINTAz Underworld magazin 2026/03. számából.

megtekintés     »     metal church