THERION – A szimfonikus projekt

2026. 02. 17. 07:22   »   interjú   »   U2602

szöveg: Gyuricza Tamás Marcell   
»   fotó: Erik Mårtensson

Két évvel ezelőtt, 2024 januárjában az Orquesta Sinfónica Nacional de México – vagyis a Mexikói Nemzeti Szimfonikus Zenekar – társaságában lépett fel Mexikóvárosban az opera metal műfajának megteremtőjeként ismert svéd zenekar, a Therion. A speciális fellépést akkor rögzítették is, azok a felvételek pedig most Con Orquesta címmel kiadásra is kerültek. Gyuricza Tamás Marcell a Therion alapítójával, Christofer Johnssonnal beszélgetett a különleges albumról. Újabb koncertfelvétellel jelentkeztek, ha jól számolom, már a kilencedikkel a zenekar történetében. Mi motivált ennek a koncertalbumnak a kiadására? „A Con Orquesta valójában inkább egy DVD, nem szimpla koncertalbum, legalábbis DVD-projektnek indult. A DVD-nek és a BlueRay-nek azonban olyan kicsi a piaca, hogy a kiadó csak a hanganyag önálló megjelentetésével együtt vállalta be. Szerintem ez lesz az utolsó DVD-nk, mert egy kihalóban lévő felületről beszélünk, nincs értelme foglalkozni vele. A box egyébként egy DVD-t, egy BluRay-lemezt, valamint két CD-t is tartalmaz, tehát megkapsz mindent egyben. Emellett készül belőle egy limitált kiadású tripla vinylverzió is. Az album teljes kép- és hanganyagát Mexikóban vettük fel, egy nagyon jó hangulatú, telt házas aréna­koncerten, ahol 11 ezer ember előtt játszottunk. A Therion számára tényleg nagyon sok ember ez. (nevet) Amikor a tudomásunkra jutott, hogy ennyien lesznek, felmerült, hogy dokumentálni kellene mindezt. Beszéltem a kiadóval, és ők is hasonló véleményen voltak, így gyorsan elkezdtünk szervezni hozzá egy stábot. Szerencsére sikerült.” Miért éppen Mexikóban valósult meg ez a koncert? „Korábban volt két hasonló koncertünk Európában, az egyik éppen nálatok, Miskolcon, míg a másik Romániában. Őszintén szólva mindkettő nagyon stresszes volt számomra, ezért azt mondtam, soha többé nem szeretnék nagyzenekaros Therion-koncertet. Jó móka volt, különleges élmény, és régi álmom valósult meg vele, de rengeteg idegeskedést okoztak.” „A klasszikus zenészekkel ez azért nem könnyű, mert mindenhez mereven ragaszkodnak. Például a kottában leírtakhoz, attól eltérni az ő felfogásuk szerint nem lehet.” Mitől voltak azok a koncertek ennyire stresszesek? „Milliónyi probléma forrása az, ha egy metalzenekart és egy szimfonikus zenekart együtt teszel fel egy színpadra. A kettőnek teljesen különböző a felfogása, egy ilyen közös koncerten azonban összhangot kellene teremteni közöttük. A klasszikus zenészekkel ez azért nem könnyű, mert mindenhez mereven ragaszkodnak. Például a kottában leírtakhoz, attól eltérni az ő felfogásuk szerint nem lehet. De a dinamikája is nagyon különböző a kettőnek. A hegedű hangszíne például nagyon gyenge. Az ilyen koncerteken nemcsak a rockzenekar nyomja el, a közönségzaj miatt sem hallod rendesen. Olyan ez, mintha egy zsúfolt autópálya mellett, kihangosított telefonon próbálnál beszélni a barátnőddel. Ha kiabálsz a telefonba, azt hallani fogja, de amit suttogsz neki, azt nem. Márpedig a hegedű ilyen, az csak lágyan suttog, ezért gondoskodnod kell arról, hogy valami módon mégis hallható legyen. De ez csak egy hangszer, a szimfonikus zenekarban van még számos további hasonló. Ott van a teljes vonós részleg, ami úgy egészében problémás ebből a szempontból. Vagy a fafúvósok közül a klarinét, amiből szintén nem hallasz semmit egy rockzenekar mellett. Játszhatnának egy teljesen más dalt is, az sem tűnne fel senkinek. Szóval ezeket a hangszereket a megfelelő módon egyesével mind ki kell hangosítanod. Igen ám, de ha a vonós szekció vagy a klarinétosok mikrofonjait feltolod annyira, hogy élvezni lehessen őket, abba bele fognak hallatszani a rézfúvósok is. Kész őrület az egész! A két európai koncerten rengeteg problémánk volt ezzel, hiszen még tapasztalatlan voltam e téren, és tényleg stresszeltem emiatt. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy a klasszikus zenészek egy része utálja az ilyen projekteket. Teljesen lenézik a rock­zenét, és ez látszik is rajtuk. Azt olvasod le az arcukról, hogy »mi a f*szt csinálunk mi itt, nem erre szerződtünk!« Vannak olyanok is, aki érzelem nélkül tolják le a projektet. »Oké, fizetnek érte, csináljuk meg, csak legyen már vége minél előbb.« Talán egyharmaduk az, akinek tetszik, legalábbis a korábbi európai koncertek alapján ez volt a tapasztalatom. Ezért mondtam azt, hogy soha többé nem akarok szimfonikus zenekarral együtt játszani. Igen ám, de amikor teszel egy ilyen kijelentést, nem gondolsz arra, hogy lesznek olyan emberek, akik sok pénzzel meg akarnak győzni arról, hogy változtasd meg a véleményedet. Itt is ez történt. Az évek során nagyon sok ajánlatot kaptam, de ezekre mindig az volt a válaszom, hogy »fogd a pénzed, és húzz a f*szba!«” A mexikóiakkal kapcsolatban miért változott meg mégis a véleményed? „Mert mindennek megvan az ára. (nevet) Őket is elküldtem, ráadásul nem egyszer, hanem két alkalommal is, de amikor harmadjára is megkerestek, akkor már olyan pofátlanul nagy összeget kínáltak fel, hogy hülyeség lett volna arra is nemet mondani. Úgy voltam vele, hogy oké, ennyi pénzért elvállalom, legfeljebb veszek majd némi heroint is, hogy ne nagyon stresszeljek miatta. (nevet) Közöltem velük a feltéte­leimet. Mondtam, hogy nem leszek benne a szervezési folyamatokban, csak odamegyünk, tartunk egy közös próbát a szimfonikusokkal, s lejátsszuk a koncertet. Annyit kértem csak, hogy a technikusok tegyenek meg mindent azért, hogy jól szóljon a koncert, adják a legjobb formájukat, s akkor egy remek estének nézünk elébe.” Ki és milyen szempontok alapján válogatta ki a műsorba bekerülő dalokat? Egyedül te döntöttél erről? „Igen. Az európai koncerteknél még úgy voltam vele, hogy felerészben legyenek klasszikus művek, s felében Therion-dalok. Klasszikusok, amiket therionossá tettem, valamint Therion-dalok, amelyek klasszikus támogatást kaptak. Akkor még azt tartottam szem előtt, hogy melyik Therion-dalhoz passzolna legjobban egy szimfonikus zenekar. Most nem ez motivált, olyan dalokat játszottuk, amikről azt gondoltam, hogy az emberek valószínűleg ezeket szeretnék leginkább hallani. A legjobb dalainkat. Csupán egy vagy két olyan volt köztük, amit a szimfonikusok kedvéért választottunk ki. A Ten Courts of Diyu pél­dául ilyen. Ezt a dalt nem is adtuk volna elő élőben soha, de ide nagyon illett. Vagy a Via Nocturna, ami alapból ilyen eseményekre született. A program többi része viszont olyan dalokat tartalmazott, amiket bárhol eljátszhatnánk.” Ki készítette el a partitúrákat a szimfonikus zenekar számára? „Ők maguk. Szabad kezet kaptak ebben, ez is a megállapodás része volt. Szerintem nagyon jó munkát végeztek, még arra is odafigyeltek, hogy ne legyen nehéz dolga a klasszikus zenészeknek, legalábbis így könnyebben el tudták játszani, mintha én csináltam volna.” (nevet) Az imént arról beszéltél, hogy hangzásilag milyen nehéz összhangot teremteni egy rockzenekar és a szimfonikusok között. Ehhez képest a Con Orquesta felvétele gyönyörűen szól… „Nem mondanám, hogy tökéletes, de nem rossz, az biztos. A nyers felvételen még egy csomó háttérzaj volt hallható, de szerencsére a hangmérnökök tényleg remek munkát végeztek, s mindent eltűntettek, ami nem volt oda való. Ezt az egész dolgot háromféleképpen lehet csinálni. Ahogy a Deep Purple tette 1970-ben. Felvitték Marshall-ládákat a színpadra, és levették a hangot minimálisra, s gyengéden játszottak a dobokon. Ezt egy kisebb zárt helyen tudod megtenni, de egy arénában, ahol mi játszottunk, nem. A metalrajongók azt akarják, hogy erőteljesen szólaljon meg a zene, dübörögjön a basszus. A másik megoldás az lehetett volna, amit néhány zenekar csinált már. Neveket nem fogok mondani, de előre felveszik a klasszikus zenekari részeket, majd a koncerten gépről hozzákeverik a hangot a rockzenekarhoz, miközben a zenészek úgy tesznek, mintha valóban ott játszanának. A rajongók imádják ezt, hiszen minden arányosan szól, minden hangszert tisztán lehet hallani, de ez csalás. Nincs annyi pénz a világon, amivel engem rá lehetett volna venni erre. A harmadik az a stresszes megoldás, amiről már beszéltem neked. Itt is ragaszkodtam ehhez, és voltak is problémák, de ezekből szerencsére teljesen kimaradtam. A szimfonikus zenekarral való együttműködés viszont kellemes meglepetést okozott. „Igazi zenerajongók voltak, akik örültek neki, hogy csinálhatnak egy ilyen projektet velünk. Nemcsak eljátszottak valamit kottából, de ismerték is a dalainkat.” A romániai fellépésről borzalmas emlékeim vannak, ott a szimfonikus zenészeken semmi motivációt nem láttam. Miskolc jobb volt, ott motiváltabb volt a zenekar, de még mindig lehetett látni, hogy számukra csak munkát jelentett a koncert, amit le akartak tudni. Mexikóban viszont igazi zenerajongók voltak, akik örültek neki, hogy csinálhatnak egy ilyen projektet velünk. Nemcsak eljátszottak valamit kottából, de ismerték is a dalainkat. A nap végére olyanok lettünk, mint egy közös csapat. Bár a pénz miatt vállaltam el azt a koncertet, de végül nagyon boldog voltam, hogy megtettem.” Ez jelentheti akár azt is, hogy egy ismétlés is szóba kerülhet? „Ilyen nagyszabású projekt már biztosan nem. Ha valamilyen okból lesz rá alkalom, hogy szimfonikus zenekarral együtt lépnék fel, azt csak úgy csinálnám, ahogyan annak idején a Deep Purple. Azon a módon minden hangszert tisztán lehet hallani, bár azt a rajongók annyira nem fogják szeretni, mert nagyon halk lesz. Nem lesz visító gitár vagy dübörgő dob.” (nevet) Néhány éve arról beszéltél, hogy az intenzív turnézással is felhagytok, és a jövőben csak kevesebb országban léptek fel. Ezt továbbra is így gondolod? „Igen, ez a terv. 2028-ban jön az új stúdióalbumunk, a rá következő pedig 2029-ben. A 2028-as albummal azonban nem fogunk turnézni, csak a kettővel együtt, talán 2029-ben. Az a tervem, hogy a jövőben minden második albummal fogunk turnézni, és az is nagyon rövid lesz. Európában maximum tíz koncertet vállalunk. Egyet Svájcban, egyet Hollandiában, a többit keleten. Sem Angliában, sem Franciaországban nem lépünk fel. Egy németországi koncert talán szóba jöhet, de még az sem biztos. A latin-amerikai turnét is rövidebbre vesszük. Legutóbb 24 koncertünk volt Latin-Amerikában, az a terv, hogy ezt felezzük. Az öt kínai koncert helyett is csak egyet vállalunk, viszont Japánba szívesen elmennék, mert ott csak fesztiválokon játszottunk, önálló koncertünk még nem volt. Ami egyelőre még kérdéses, az Oroszország. Majd meglátjuk, hogyan alakul az ottani háborús helyzet. Én lesz*rom a politikát, játszanék az ottani rajongóknak, de a zenekarban vannak mások is rajtam kívül. Olyanok is, akiket zavar az orosz politika. Miután nem akarok emiatt veszekedést, így ha ők azt mondják, hogy Oroszországba nem akarnak menni, akkor nem megyünk.” Magyar koncert meghiúsulhat hasonló okok miatt? Nyugat-Európában sokan vannak, akik nem értenek egyet az orbáni politikával… „Szerintem a Nyugat-Európában élő emberek nem tudhatják pontosan, hogy mi is a helyzet Magyar­országon. Ha mindenkire hallgatnánk, akik rinyálnak, akkor nem játszhatnánk túl sok helyen.” A Therion a death metal színtérről indult. Mi motivált arra, hogy aztán egy egészen más­féle zenei irányzat felé mozdulj el? „Nem volt tudatos döntés, csak lépésről lépésre haladtunk előre. Mi már az első albumunkon is használtunk billentyűs hangszert, ami akkor még egyáltalán nem volt jelen metalzenében, a death metalban pedig elképzelhetetlennek tűnt. Meg is kaptuk, hogy ennek itt nincs helye. (nevet) Aztán sorra jöttek az újdonságok a dalainkban. A második albumon (Beyond Sanctorum) még több billentyű volt, de megjelent a tiszta férfi énekhang, s mellé a női ének is, a harmadikon (Symphony Masses – Ho Drakon Ho Megas) pedig már ott volt a heavy metalos riffelés. Bár akkor még mindig death metal zenekar voltunk, de a zenénkben már túl sok olyan elemet fedezhettél fel, ami azt mutatta, hogy hamarosan ki fogunk lépni abból a stílusból. A Lepaca Kliffoth albummal meg is történt ez. Az a lemez már elővetítette a Therion későbbi stílusát, ott kezdtem el kísérletezgetni a hangommal, hogy milyen lenne ez a zene tiszta énekkel.” „Az első turnénk hat koncertből állt, a nézőink száma pedig 18 és 110 ember között mozgott.” Amikor az első albumotok, a még tisztán death metalos Of Darkness… megjelent, gondoltál arra, hogy egyszer ilyen nagyszabású produkciókban veszel részt? „Soha. A death metal mindig is nagyon szűk körű irányzat volt. Az első turnénk hat koncertből állt, a nézőink száma pedig 18 és 110 ember között mozgott. Stockholmban volt a legnagyobb koncertünk, 400 ember jött, de az hazai pálya volt, és három másik zenekar is fellépett, akiknek szintén megvolt a maguk tábora. Ha abban az időben valaki netán azt mondja nekünk, hogy lesz egy olyan koncertünk, ahol 11 ezer ember előtt játszunk, biztosan nem hiszem el neki. Amikor a Therion indult, az emberek többsége még lenézte a metalosokat. Azt mondták ránk, hogy hülyék vagyunk, és semmi másra nem vagyunk alkalmasak, mint raktári munkára, cipekedni, pakolni. Ehhez képest a metalosok jelentős része nagyon intelligens, kifejezetten nagy tudású ember. Finnország előző minisztere például. Vannak űrhajósok, akik szintén metalt hallgatnak. Nemrég tudtam meg, hogy az egyik űrhajósnak, aki egyenesen a mi rajongónk, a nemzetközi űrállomáson le fogják játszani az egyik koncertünk felvételét. Talán ez az egyik legmenőbb dolog, ami valaha is történt velem, pedig ha valaki annak idején azt mondta volna, hogy ki fogják küldeni az űrbe az egyik koncertünk felvételét, biztosan elmeorvost hívok hozzá.” (nevet) TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026/02. számából.

megtekintés     »     therion, Christofer Johnsson