2026. 02. 20. 16:20 » beszámoló » U2603
szöveg: Schmidt Péter
Az elszállós, progos témákkal is jócskán operáló, dallamos death metal gyökerű svéd IN MOURNING kapcsán nekem viszonylag későn, a 2019-es Garden Of Storms albumnál esett le a tantusz. Onnantól kezdve kísérem figyelemmel a ténykedésüket, élőben viszont mostanáig nem volt szerencsénk egymáshoz. Első előzenekarként a megszólalásuk nem volt ugyan a legideálisabb, de azért a lényeg így is átjött, elég jól bele lehetett feledkezni szövevényes, hol dallamos-melankolikus, hol dühösebb-harapósabb dalaikba. Külön csemege náluk, ahogy az énektémáikat tálalják, ugyanis mélyebb-hörgősebb, magasabb-üvöltősebb és dallamos vokalizálást váltogatnak a nótákban, elég hatásosan. A brigád a kifejezetten esztétikus, mutatós háttér előtt relatíve statikusan nyomta, de ehhez a zenéhez amúgy sem illene a nagy szaladgálás és pózolás. Az erősen a jól sikerült tavalyi lemezre fókuszáló programot a Colossusszal zárták a svédek – headlinerként is jó lenne megnézni őket valamikor.
Messze a legkevesebb ismeretanyaggal a technikás-progos death metalt művelő amerikai FALLUJAH munkásságát illetően rendelkeztem – tőlük konkrétan csak a tavalyi Xenotaph albumot hallottam ezidáig, az viszont kifejezetten tetszett. Ahogy lemezen, úgy élőben is megalázóan nagyokat zenélt a brigád, azonban sajnos nagyon rányomta bélyegét az élvezhetőségre az, hogy basszusgitáros, és így markánsan hallható mélyek nélkül nyomták. Így aztán hiába voltak a héthúros gitárok, az egésznek nem volt igazi teste és alja, borzasztó magasan és hasogatóan szólt így a zenekar. Pedig alapból szimpatikus, amit csinálnak (hatásaik egészen a progos death metal hőskoráig nyúlnak vissza, lásd Atheist és Cynic), az ének is egészen változatos náluk, azt pedig külön bírom bennük, hogy a szövegeikkel is akarnak mondani valamit. De itt és most ezzel a sistergős, vékony sounddal nekem sajnos nem azt adta a produkciójuk, amit előzetesen vártam tőlük. De talán majd legközelebb.
A főzenekar, a melodeath-vonalas finn OMNIUM GATHERUM nem éppen könnyű szituációban vágott neki ennek a turnénak, tekintve hogy betegség miatt kiesett frontemberük, Jukka Pelkonen gyors helyettesítésre szorult. Henry Hämäläinen (Shade Empire / Halysis) viszont olyan ügyesen állt helyt Jukka pozíciójában, hogy ha nem tudom, mi a helyzet, konkrétan eszembe nem jut, hogy nem ősidők óta nyomja együtt a többiekkel. Nagyon rövid idő állt pedig a rendelkezésére a körút előtt, de le a kalappal, abszolút korrekt módon, az utolsó szótagig betanulta a programot, és frontemberként is tök jól, görcsmentesen vezényelte le a koncertet. Náluk szerencsére a megszólalás jobbára rendben volt, így aztán az eredendően is élő előadásra termett nótákkal megfelelő hatásfokkal tudták felfűteni a hangulatot. Bár a zenéjük (ami nagy vonalakban kb. középtájra lőhető be az Insomnium, a Children Of Bodom és az Amorphis világa közé) engem igazából csak az igen becsületes tavalyi albummal kapott el komolyabban, a koncert hatására biztos, hogy az előzményekbe is jobban bele fogom ásni magam a közeljövőben.
A program egyébként a 15 évvel ezelőtti New World Shadows albumig ásott vissza, az első négy korongról semmit nem játszottak, az újról ellenben öt nótát is elővettek – nyilván bíznak a friss anyagban, nem éppen ok nélkül. A felütést jelentő The Last Hero után időben előre-hátra ugrálva mazsoláztak az utóbbi hat lemez dalai közül – nyilván szubjektív a dolog, mindenesetre nálam a Slasher, a Walking Ghost Phase, az Ignite The Flame, illetve a zárást jelentő New Dynamic / New World Shadows ütöttek be legjobban.
Alapvetően egy hangulatos, lendületes, az előzmények ismeretében egészen jól elsült koncertet adtak a finnek, klasszul feldobták vele a hét elejét. Jukkának mielőbbi gyógyulást!
DIGITÁLIS PRINTAz Underworld magazin 2026/03. számából.
E háromzenekaros, izgalmas összeállítású turné meglehetősen sajnálatos előzmények után, illetve azok ellenére indult útjára nemrégiben – a főzenekar énekese, Jukka Pelkonen megbetegedés miatt kényszerült távolmaradásra. A problémás előjelekhez képest végül aztán egész jó kifutása lett a budapesti koncertnek.






megtekintés » omnium gatherum, fallujah, in mourning
OMNIUM GATHERUM – A finn pesszimizmus
Az elmúlt év novemberében jelentette meg legújabb albumát a melodeath-színtéren mozgó a finn Omnium Gatherum. A May the Bridges We Burn Light the Way ugyan már a tizedik stúdióalbuma a többek közt az Insomnium és a Cemetery Skyline gitárosaként is ismert Markus Vanhala által v...
interjú
OMNIUM GATHERUM:
May The Bridges We Burn Light The Way
A finn melodeath színtér egyik jobb sorsra érdemes zenekara a lassan három évtizede működő Omnium Gatherum, amely idén jelentette meg tizedik albumát. Önmagában ez is becsülendő teljesítmény, ám ha azt még hozzátesszük, hogy mindezt úgy produkálták, hogy eközben a relatív si...
kritika
Dudich–Gauder–Metz: RAMMSTEIN – Circus Germanicus
Hosszú utat járt be Dudich Ákos új képregénye, mire kézbe tudtuk venni. Bő két éve jött a hír, hogy a Faith No More és a Beastie Boys karrierjét bemutató kötetek után érkezik a harmadik, íróként jegyzett képregény. Rajzolónak ismét egy új embert kért fel, aki nem kisebb n...
kritika
PRIMUS:
A Handful of Nuggs EP
Az ilyet hívják derült égből villámcsapásnak. Tekergeti a gyanútlan rockrajongó a Spotit egy álmos péntek reggelen, és egyszer csak ott ül egy aranyásó valami nagyon öreg sárga fotón, alul meg csak úgy odavetve lazán: Primus! Már indítottam is, aztán még jó sokszor azóta. ...
kritika