Underworld.hu

És hogy bírja a zenédet? – 3. rész

2026. 02. 24. 21:06 » interjú

Bár a színpadon, a dalokban vagy az interjúkban ritkán találkozunk velük, de sok metalzenésznek van valamilyen házi kedvence, kisállata. Körkérdésünkben most (főleg) hazai muzsikusoktől érdeklődtünk ezekről a szőrös, pikkelyes, tollas vagy egyéb, állati bajtársakról. Gerő András (Auraleak) „Luna és Lana a két afrikai óriás-achátcsigám (Achatina Immaculata), testvérek. Lana sajnos tavaly elpusztult egy betegség miatt. Luna viszont él és virul, nemrég ébredt fel egy laza hat hónapos téli álomból (remélem, kipihente magát a kis szemét), azóta folyamatosan eszik és rohangál a terráriumban. Édesanyámmal csak Csuszikának hívjuk. Valentin-napon születtek, idén lesz hatéves, teljesen kinyújtózva körülbelül 15 centi. A választás részben véletlen volt, részben tudatos: mindig is vonzottak a nem szokványos állatok. Volt korábban a családban egy magyar vizsla is (Jazz) közel tizenöt évig, a barátnőmél, Leilánál jelenleg egy brutálisan öntörvényű (Micike), és egy ultra dagadt szőrös-vörös (amolyan gardfieldos) macskával élünk (Nala, de barátoknak csak Pubika, vagy Pimpike), viszont engem mindig jobban 'csigázott' (hehe) az 'outlier' kategória. A zenémet szerencsére nem hallja, mert hálistennek tök süket. Vagy lehet, hogy igen, csak udvariasan hallgat róla.” × × × Molnár Máté (Road) „Ő az én, vagyis mi kutyánk, Sodó, a szálkásszőrű, 'vaddisznószínű' (így szerepel az orvosi kiskönyvében) tacskó. 2018 júniusban született, és amint lehetett, ki is emeltük az alomból. Azóta velünk él. Két oka is van annak, hogy épp rá esett a választás. Az egyik, hogy a gyerekek akkor már jó ideje szerettek volna egy cuki, kis testű, játékos kutyust a kertbe, a másik – a nyomósabb – érv, ami mellette szólt, az 2018 tavaszán, érkezett. Mi Domoszlón, a dél-Mátrában élünk, konkrétan a hegy lábánál van a családi házunk. Rengeteg hívatlan 'erdei vendég' járt régebben nálunk, de amíg ez kimerült a cuki bambi, mókus és a jámbor muflon kertben való sétálgatásában, addig nem volt baj. Aztán egyik télen egy kisebb szarvas család lelegelte az összes örökzöldet a kertben, de azon is inkább csak nevettünk. Viszont amikor 2018 tavaszán besétált az udvarra egy veszett róka, aztán a nyártól rendszeres találtam nyest- és menyétürüléket a tűzifatároló környékén, akkor gondoltam, itt az idő, hogy beszerezzek a lányaimnak egy cuki, kis testű, játékos kutyust a kertbe. Az más kérdés, hogy a cuki faktor mellett ez egy kegyetlen, elszánt, fáradhatatlan, vakmerő vadászkutya, de még mindig sokkal humánusabb megoldás számomra, mint egy vadászpuska. Hibátlanul végzi a dolgát, a módszereket pedig rá bízom. Nincs idomítva, nincs tanítva, igazi ösztönlény. Riaszt, távol tart, szembeszáll. De a legfontosabb, hogy rengeteget tanít és sokat ad nekem/nekünk! És hogy hogy bírja a zenémet? Fogalmam sincs. De nem is számít. A fontos az, hogy a zenészt bírja, aki én vagyok, vagyis a gazdit, és akkor kölcsönös a boldogság!” × × × Kun József (Odion, Agregator) „Szezám a neve, 2021-ben fogadtam örökbe. Sehogy sem értem el az állatmenhelyeket, amiket ismertem, ezért kiírtam egy bejegyzésben, hogy ki tudja, hogy kell őket elérni. Záporoztak a válaszok, de a legjobb egy régi barátomtól jött, akinek az ismerősei azzal foglalkoznak, hogy ilyen isten háta mögötti menhelyeket járnak folyamatosan, és profilt csinálnak az ott található állatokról. Aztán ha meghallják, hogy valaki örökbe szeretne fogadni, azzal felveszik a kapcsolatot. Velem is így tettek, az 'igényeim' alapján adtak öt jól meggondolt javaslatot, amiből Szezám volt a legszimpatikusabb. Ingyen és bérmentve tették mindezt, sőt, még el is hozták az állatot ide. Onnantól meg már történelem. (nevet) A zenéhez való viszonya pedig annyi, hogy kimegy a szobámból, ha bármit hallgatok.” (nevet) × × × Darvas Ádám (Pozvakowski) „Ő Bobek, egy mentett Galgo azaz spanyol agár. 2017-ben került hozzám. Az Agár Fajtamentés (Szent Ferenc Állatotthon Alapítvány) segítségével érkezett Spanyolországból. Ott ugyanis a nem elég ügyes, vagy nem elég gyors agarakat a vadászidény végén egyszerűen kidobják. A zenémet én magam sem hallgatom soha, így szerintem még ő sem hallotta. Egyébként nagyon válogatós, szóval nem csodálkoznék, ha utálná...”