2026. 02. 27. 16:54 » kritika » U2603
kiadó: Scarlet Records
»
szöveg: Schmidt Péter
Egy bizonyos Aeternitas nevű, több nagylemezt is készített csapat romjain alakult meg 2022-ben a németországi Lübeckben az Aeon Gods, a két formáció közti személyügyi átfedést az énekes Sol’Ra-tu (született Alexander Hunzinger) és a billentyűs Su’en-Chel (avagy Anja Hunzinger) jelentik. A kosztümös, szimfo-eurometalos brigád első lemeze, a King Of Gods a sumér-babiloni mitológia mély kútjából merített a szövegvilágot illetően, míg a Reborn To Light az ókori Egyiptom hagyományaihoz nyúlt vissza. Ambiciózus vállalás mindkettő, és a metaltörténelemben van is példa rá, hogy zeneileg és szövegileg egyaránt valóban tartalmas mű szülessen egy ilyesfajta koncepció mentén. A Reborn To Light azonban sajnos nem ilyen. Lényegében az eurometalos zsáner kötelező elemeit mondja fel az öt német ókortörténész, technikai szempontból korrekt módon kivitelezve, ám mindenféle plusz hangulati többlet vagy valóban borzongató atmoszféra megteremtése nélkül. Pedig a témaválasztás ezt nagyon megkívánná, illetve másfelől meg lehetőséget is adna erre: lásd mondjuk Nile és Iron Maiden, hogy csak két sikeres példát említsek. Ellenben ez az album sajnos nem nyújt többet, mint hősies, kardlóbálós, sárkányfüves eurometalt a nagy elődök – Helloween, Rhapsody, Freedom Call, Manowar – nyomdokain, ám azok nagyságrendekkel markánsabb hangvétele és arcéle nélkül. Sajnos a dalokat semmi olyasmivel nem fűszerezték meg, ami témába vágó, extra módon feldobhatná ezt a bombasztos műszimfo-szószba csomagolt háromnegyed órát, szimpla europower stílusgyakorlatnál bizony nem lett több ez a tíz, amúgy egész jól megszólaló szerzemény. Aki minden ilyesmit nagykanállal fogyaszt, az ettől még esélyesen imádni fogja, mert maga a kivitelezés alapvetően azért rendben van – én azonban a magam részéről maradok inkább az irányvonal karakteresebb alapklasszikusainál. (További véleményeket olvashatsz a 2026. márciusi számunkban és az Underworld Klub felületén.)
megtekintés » aeon gods
SUN DONT SHINE:
From Birth To Death
A Sun Dont Shine (így, aposztróf nélkül) lelke és motorja nem más, mint a Type O Negative egykori gitárosa, Kenny Hickey, aki Peter Steele 2010-es halála óta is komoly aktivitással nyomul a színtéren. Egyértelműen a saját gyermeke volt az egy-egy albumot megért Silvertomb és Seventh...
8 | 10 kritika
NEST:
Trail Of The Unwary
A Nest egy 1999 óta működő finn formáció. A fő alak Aslak Tolonen, de van mellette egy másik zenész is, T. Saxell, aki gitáron, basszusgitáron, olykor énekkel segíti társát. A Nest az akusztikus folk/ambient zenéken belül is speciális helyet foglal, ami nagyban fakad a hangszer...
8 | 10 kritika
S. Snyder–N. Dragotta–F. Martin:
Abszolút Batman:
Az állatkert
2024-ben a DC új sorozatot indított, amivel ismét szerette volna felfrissíteni saját univerzumának eredettörténeteit. Az Abszolút-világépítésben a Frank Miller-i, nyolcvanas évek végét idéző paradigmaváltás köszön vissza, amiben a kiadó zordabb, kegyetlenebb történeteken ...
kritika
MOODRING:
Death Fetish
Hunter Young a saját nemzedékének egyik legtehetségesebb zeneszerzője. Tipikusan az az örökmozgó karakter, akiből folyamatosan jönnek a dalok, és minden számára fontos hangzásban van egy aktív zenekara. Amíg a Psycho-Frame lényegében újraindította a deathcore-nosztalgiát, a Drow...
8 | 10 kritika