MEGADETH – Modern és reneszánsz (2010–2016)

2026. 02. 28. 13:52   »   egyéb   »   U2602

szöveg: Kánya Ferenc

A Megadeth életműve nem egy lineáris fejlődéstörténet, hanem korszakok egymásra rakódó rétegei az ifjúi indulattól a veterán bölcsességig. Ez az írás ennek a több mint négy évtizedes útnak a rétegeit bontja ki: korszakokon, albumokon át, káosztól a kontrollig idézzük fel a Megadeth sztoriját. (5. rész) A 2010-es évek körül a metalszíntéren a klasszikus thrash-zenekarok reneszánsza zajlott, a fiatalabb generációk pedig a metalcore és a modern groove metal felől érkeztek, így a régi nagyoknak újra meg kellett mutatniuk, hogy relevánsak. A Megadeth számára ez az időszak a stabilitásról és a professzionalizmusról szólt: a Drover–Broderick felállás technikailag az egyik legerősebb volt a zenekar történetében, Mustaine pedig újra fókuszáltan, tiszta kreatív energiával dolgozott. A korszak hangzása modern, feszes és precíz. A klasszikus Mega-thrash-elemek újra előtérbe kerültek, de már a kétezres évek technikai és produkciós eszközeivel megtámogatva. A Th1rt3en és a Super Collider két különböző arcát mutatja ennek a reneszánsznak: a nosztalgikus visszatekintéstől a kísérletezőbb, dallamosabb irányig, útban a modern thrash csúcsa felé. „Tizenhárom voltam, mikor elindultam az úton, / düh hajtott, a zene volt a haragom / Évekig kapartam a soha nem gyógyuló sebeim.” – 13 Th1rt3en (2011) Egyfajta átmeneti album, amely egyszerre néz vissza a Megadeth múltjára és előre a modern thrash irányába. A felállás ekkor régi-új, de stabil: visszatért Ellefson, mellette Broderick és Shawn Drover, és olyan technikai alapot biztosítanak, amelyre Mustaine újra magabiztosan építhet. Sneap sajnos túl elfoglalt volt, így a Roadrunner ajánlott Mustaine-nek producert: Johnny K. korábban olyan mainstream rockprodukciókban dolgozott, mint a Disturbed, a 3 Doors Down vagy a Staind albumai. A lemez különlegessége, hogy több dal korábbi ötletekből, demókból vagy félkész témákból született, még a ’90-es évek második feléből származó ötletek is előkerültek, mégis koherens egész. A Sudden Death és a Public Enemy No. 1 azonnal jelzik, hogy a Megadeth újra a thrash és a dallamos metal határán mozog, míg a Deadly Nightshade és a Fast Lane a zenekar modernebb, groove‑osabb oldalát mutatják. A New World Order és a Millennium of the Blind a régi demók újjászületése révén nosztalgikus hangulatot hoznak. Ez is egy felszabadult anyag. Nem a legagresszívebb Megadeth‑album, de az egyik legkiegyensúlyozottabb. Híd a kétezres évek útkeresése és a thrash-reneszánsz között. × × × Super Collider (2013) Megint egy megosztó album. Mint az olyanok, amelyiknek a borítóján nincs ott Vic. Mustaine a dallamosabb, hard rockosabb irány felé mozdul, miközben a zenekar technikai ereje továbbra is jelen van a háttérben. A producer ismét Johnny K. A produkció meleg, rádióbarát, kevésbé thrashorientált, ami sok rajongót meglepett a Th1rt3en után. Van néhány érdekes pillanat az albumban. A nyitó Kingmaker például egy erős, klasszikus Megadeth‑hangzású nóta. A Burn! és a Built for War modernebb, groove‑os dalok, de korábban is, később is íródtak ilyenek. A címadó egy kifejezetten mainstream rockos darab, amelyben a dallamérzék van előtérben, viszont a legfurcsább kísérlet a The Blackest Crow. Countrys, akusztikus elemei elég szokatlanok, de jól illenek a kísérletező hangulathoz. Fontos megálló a Dystopia felé: itt derült ki, hogy az teljesen másféle lesz. Az Underworld magazin 2026/02. számából.

megtekintés     »     megadeth