EVILDEAD: Annihilation of Civilization

2026. 03. 02. 21:21   »   kritika   »   U2603

kiadó: Steamhammer   
»   szöveg: Kánya Ferenc

Az Evildead története az Abattoir és az Agent Steel hamvain, a Los Angeles-i hardcore klubok olvasztótégelyében indult. A zenekart Juan Garcia gitáros és Mel Sanchez bőgős alapította 1987-ben. A páros a ’85-ös Abattoir lemezen játszott együtt, aztán Garcia kilépett, inkább az Agent Steelre koncentrált. Sanchez még a következő Abattoir albumon is játszott, aztán az banda feloszlása után zenekar nélkül maradt. Garcia épp ekkor hagyta ott az Agent Steelt, és úgy döntöttek, új bandát hoznak létre. Az Abattoir csapatából Marc Caro gitáros és Rob Alaniz dobos is csatlakozott hozzájuk, Sanchez pedig a basszus mellé az éneket is vállalta – így állt össze az Evildead első formációja. Caro hamar távozott, helyére a hardcore undergroundból érkezett egy fiatal gitáros: Albert Gonzales. Sanchez csak az első demón énekelt, a posztot hamar átvette korábbi zenésztársa, az Abattoir utolsó frontembere, Phil Flores. Ezzel kialakult az a felállás, amely az első nagylemezt is rögzítette. A banda rutinos zenészekből állt, akik magabiztosan mozogtak a thrash és a hardcore határán. Sorra járták a klubokat, '89-re összeállt az a program, amely először a Rise Above EP, majd a kiadós bemutatkozás, az Annihilation of Civilization gerincét adta. Az Evildead ekkor már pontosan tudta, mit akar: a cél gyors, agresszív, mégis technikás thrash, amelyben a dél-kaliforniai crossover energiája ugyanúgy jelen van, mint a Bay Area hatása. Igazából nem csináltak olyat, amit például a Hirax, az Excel vagy a Vio‑Lence ne tudott volna, de másfelől közelítettek, másképp működtek. A Combat nyilván látott fantáziát a bandában, nem a zenészek múltja miatt kínált lemezszerződést. Az Annihilation igazi bemutatkozó anyag lett: éhes, harapós és hordozza azt a nyers, utcai energiát, amely megkülönböztette őket a korszak többi thrash csapatától. A lemez tartogat néhány emlékezetes pillanatot, rögtön az első demóról átmentett The Awakening is megcsillant néhányat. Apropó, első demó! A borítót Ed Repka készítette, aki a ’87-es demókazettára rajzolt bizarr figura alapján alkotta meg a zombi Edet – ő később minden Evildead albumon feltűnt. A dalokban hipersebes thrash-speed riffek, hardcore-os groove-ok és remek szólók váltják egymást. A címadó egy crossover-himnusz erős középtempóval és csordavokállal, a menetelős Future Shock a hardcore és a thrash közel tökéletes elegye, a Living Good olyan fogós riffet hoz, amelyre valószínűleg Scott Ian is elismerően bólogatott, a Holy Trials pedig azt mutatja meg, hogy a banda tempóban is, hangulatban is jól tud váltani – akár egy dalon belül többször is. Az idei újrakiadásra felkerült a korabeli CD-megjelenés plusz nótája (B.O.H.I.C.A.), valamint a Rise Above EP három tétele (Run Again, Sloe-Death, és egy Black Flag-feldolgozás, a Rise Above). Ezek a bónuszok jól illeszkednek az album anyagához. A produkció a korszaknak megfelelően kissé száraz, de jól áttekinthető. Ez Casey McMackin első produceri munkája, aki friss stúdióember volt még, de dolgozott korábban is thrash zenekarokkal (Dark Angel, Flotsam, Holy Terror, Megadeth, Nuclear Assault, Vio-Lence) és nem is nyúlt mellé. Az újrakiadáshoz Bill Metoyer frissítette a hangzást, a mixhez azonban nem nyúltak hozzá radikálisan. Visszatekintve, az Annihilation of Civilization az Evildead életművének első sarokköve, a színtéren ma is kult státuszú darab. Nem csupán egy jó thrash-lemez, hanem egy korszak lenyomata: dühös, gyors, társadalomkritikus - olyan dolgokkal van tele, amik miatt ma is működik. Az Underworld magazin 2026/03. számából.

megtekintés     »     evildead