AWS – Második felvonás

2026. 03. 03. 09:52   »   interjú   »   U2603

szöveg: Bali Dávid   
»   fotó: Bodnár Dávid

Tavaly novemberben dupla telt házas koncertet adott a Vígszínház­ban az ország legnépszerűbb modern metal/metalcore zenekara, az AWS. Az eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, és a jelentősen áthangszerelt, tizenegy vendégzenésszel kiegészült produkciót koncertanyag rögzítése követte ezúttal is. A Madách 2.0 március elején jelenik majd meg a H-Music gondozásában, mi pedig a felkészülésről, egyben a hamarosan induló jubileumi turnéról kérdeztük a zenekar dalszerző-gitárosát, Brucker Bencét. Lassan nyolc éve, hogy megjelent az első Madách-felvételetek, ami mindmáig elsöprő sikernek örvend. Már akkor sejtettétek, hogy szeretnétek majd egyszer megismételni ezt az eseményt, és csak vártátok az időzítést? „Abszolút! Ez a fajta hozzáállás a dalainkhoz egy egészen más oldalát mutatta meg a zenélés örömének, fogalmazhatok úgy is, hogy új kapukat nyitott ki nekünk, még több teret engedett az önmegvalósításra, kísérletezésre, ezért nem is volt kérdés, hogy ha lesz rá lehetőségünk, szeretnénk még ilyet csinálni. 2018-ban kevésbé volt időnk felkészülni a koncertre, mert májusban hazaestünk az Eurovízióról, bele a fesztiválszezon kellős közepébe, közben felvettük a Fekete Részem lemezt és még ezek mellett kellett hangszerelnünk és összepróbálnunk a Madách Színház-as koncert dalait. Kíváncsiak voltunk, milyen eredményre vezet, ha egy fokkal nyugodtabb időszakban tudunk dolgozni a 2.0 verzión. 2020-ban lett volna amúgy már egy müpás koncertünk, amire szintén rekordsebességgel fogyott el az összes jegy, de aztán előbb a covid, később pedig Örs betegsége nem tette lehetővé, hogy létrejöjjön a koncert. Az új fejezetünk elindulása után éreztük, hogy akkor lesz értelme az újabb áthangszerelt koncertnek, ha lelkileg és szakmailag is megértünk rá. Inkább vártunk, mintsem elsiettük.” A hangszerelésen túl számomra azért is meghatározó ez a kiadvány, mert képes megmutatni, hogy alkotóközösségként nektek mindmáig mennyire fontos a közösségalkotó erőtök fenntartása és a közvetlen kapcsolat a rajongóitok felé. Ennyi év távlatából ti is úgy látjátok, hogy az akkori felvétel mindmáig folyamatosan új embereket állít mellétek? „Igen, ezt mi is nagyon erősen érezzük. Fontos, hogy nem tudatos stratégia volt, hogy ’fogyaszthatóbb’ köntösbe öltöztessük a dalainkat, sokkal inkább egy őszinte ösztönösség vezérelt minket. Ennek ellenére – vagy pont ezért – rengetegen ezen a felvételen keresztül találkoztak először az AWS-sel, és később ugyanúgy tudtak kapcsolódni a hangosabb, keményebb világunkhoz is. Jó látni, hogy egy ilyen különleges anyag ennyi év után is aktívan benne van a köztudatban, új hallgatókat hoz, és hidat képez különböző zenei ízlések között. Valóban az AWS-nek mindig célja volt a jó dalok írása és a minél energikusabb koncertek mellett a közösségépítés is, kiváló példa erre többek között az immár harmadik alkalommal megrendezett AWS-tábor.” AWS JUBILEUMI TURNÉ – 20 ÉV 3.7. Szombathely, Végállomás 3.14. Pécs, Pécsi Est 3.21. Gyöngyös, Dr. Fejes András Sportcsarnok 3.27. Szeged, IH Rendezvényközpont 4.10. Győr, Bridge 4.11. Miskolc, Helynekem 5.9. Debrecen, Nagyerdei Víztorony A Madách 2.0 egyszerre megrázó és felszabadító abban az értelemben, hogy a felvétel áthangszerelve is megmutatja, hogy Stefán Tamás mennyire magáévá teszi azokat a dalokat, amiket még Örssel írtatok meg. Amikor összeállítottátok a dalsorrendet, az volt a szempont, hogy közösen alakítsatok ki egy listát, ami szerintetek a jelenben definiálja az AWS-t, vagy hogy Tamás karakterén keresztül hogyan lehet új megvilágításba helyezni olyan klasszikusokat, mint a Hajnali járat vagy a Budapest? „A setlist összeállításánál inkább azt tartottuk szem előtt, hogy egy olyan ívet tudjunk adni az estének zenei és – bizonyos tekintetben – vizuális értelemben is, ami egyszerre reflektál az AWS múltjára, és arra az útra, amin most járunk. Nem kifejezetten egy ’best of’ jellegű koncertben gondolkodtunk, hanem egy olyan történetmesélésben, ahol a dalok egymásból következnek érzelmileg is. Fontos volt, hogy legyenek kapaszkodók a régi rajongóknak, de közben teret adjunk annak is, ahogyan Tomi a saját személyiségén keresztül új köntösbe öltözteti ezeket a dalokat. Így történt az is, hogy voltak dalok, amiket a nyolc évvel ezelőtti verzió­hoz képest kicsit átalakítottunk.” Azért is szeretem a Madách-felvételeiteket, mert szerintem rávilágít arra az aprólékosságra, hogy a dalszerzés során mintha minden dalotok annyira precízen lenne megírva, hogy egyből áthangolhatóvá válnak egy ilyen grandiózus eseményhez. Volt veled olyan az Innen szép nyerni dalainak írása közben, hogy azt érezted, hogy egy dalba már belehallottad az áthangszerelés lehetőségét? „Az Innen szép nyerni dalainál szerintem sokkal tudatosabban figyeltünk arra, hogy a dal magja erős legyen, és ez automatikusan megnyitja a lehetőséget az ilyen típusú újragondolások előtt. Igaz, arra is törekedtünk, hogy ne ragaszkodjunk görcsösen az eredeti dalstruktúrákhoz, akkordmenetekhez, nagyobb szabadságot hagyva ezzel magunknak. Az eredeti, ’hangos’ dalokban is gyakran használunk vonósokat vagy ebben a funkcióban játszó gitárokat, ezért nem esett nehezünkre az áthangszerelés során a vonósnégyes beillesztése ötünk játéka mellé.” Mi alapján találtátok meg a vendégzenészeket az estéhez, és hogyan kell elképzelni a próbafolyamatokat, egyáltalán reálisan nézve mennyit készültetek erre az estére? „A felállást tekintve egészen konkrét elképzelésünk volt. A 2018-as koncerten Cséry Zoli zongorista – és a koncert egyik fő hangszerelője – mellett négy vonóssal és négy vokalistával egészült ki a zenekar. Ehhez csatlakozott most Sárkány Berci perkás és Varga Gergő barátunk, gitáron. Lábas Viki vendégszereplése pedig már régóta benne volt a levegőben, ezer éve ismerjük egymást és mindig szerettünk volna vele egy közös dalt, így született meg a Csend/Élet Madách 2.0 verziója. Bartók Máté szaxofonszólója pedig hozzánőtt a Legyen Könnyebb című dalunkhoz, evidens volt, hogy ő is elkísérjen minket erre az estére. A szakmai dolgokon kívül fontos volt, hogy emberileg is egy hullámhosszon legyünk, hiszen a felkészülés hónapokig tartott, külön szekciópróbákkal, majd fokozatosan összeeresztve a teljes produkciót. Nem túlzás azt mondani, hogy ez az egyik legaprólékosabban előkészített koncertünk volt eddig.” Bár naivnak hangozhat megkérdezni, de a Vígszínházban hányszor volt módotok bejátszani, elpróbálni a koncertet, mielőtt beengedtétek volna a közönséget? „Reggel nyolckor nyitották nekünk a színházat és 17:30-kor már kezdődött is az első koncert. A teljes műsort egyszer sem, csak néhány dalt volt időnk egyben megnézni, ami egy ilyen volumenű produkciónál mindig rizikófaktor. Voltak technikai és főpróbák, de a produkció igazi ’életre kelése’ már a közönség előtt történt. Ennek ellenére különösebb para nélkül lement mind a két koncert, ami egy ilyen komplex technikai rendszerű zenekarnál nem mindig alap. Ebben természetesen hatalmas érdeme van a zseniális stábunknak, akik az elejétől együtt éltek a produkcióval.” Volt olyan technikai kihívás az este előkészületében, ami aggodalomra adott okot, de ma már mosolyogva tudsz rá visszatekinteni? „Több is. Ilyenkor rengeteg apró láncszem van, aminek működnie kell: effektek, hangszínek, szinkronok. Volt olyan pillanat, amikor úgy éreztük, hogy egy-egy elem már túl sok a rendszernek, de végül minden a helyére került. Utólag ezek mindig inkább jó sztorik és sikerélmények lesznek, mint valódi problémák.” Kétségtelen, hogy egyeduralkodó pozíciótok van a saját nemzedéketekben a modern metalban és metalcore-ban, így szerintem adja magát a kérdés, hogy a Vígszínház és a Művészetek Palotája után rajta van a bakancslistátokon egyszer bevenni a pécsi Kodály Központot is? „Persze eljátszottunk a gondolattal, de reálisan nézve a kérdést be kell látni, hogy egy ilyen produkció rengeteg zenészt, technikát és előkészületet igényel. Egy ilyen felállást vidékre elvinni logisztikailag és anyagilag is komoly kihívás és kockázat, ezért minden esetben nagyon alaposan át kell gondolni, hogy valóban megéri-e. Éppen ezért jelenleg inkább úgy tekintünk erre a formátumra, mint egy exkluzív, nagy eseményekhez kötődő élményre, amit akkor veszünk elő, amikor minden körülmény adott ahhoz, hogy méltó módon tudjon megszólalni.” A megjelenést követően márciusban indul majd a jubileumi turnétok, amiben én egyfajta hazatérést is látok, legalábbis olyan játszóhelyeken léptek majd fel, amik a karriereteket is végigkísérték. Melyik az az állomás, ahova a legjobban várod a visszatérést? „Mindegyik helyszínnek megvannak a maga jó és rossz emlékei a fejünkben, mindegyiknek egyértelműen megvan a maga jelentősége abban, hogy a zenekar és ezzel együtt mi is felnőttünk és ott tartunk, ahol. Ha ki kéne emelnem egy helyszínt, akkor az utóbbi időben leginkább Miskolc, mert Tomi szülővárosa, valamint egyéb személyes kötődésem van ott a feleségem családja miatt.” Azért is kérdezem, mert a fennállásotok ideje alatt az országos klubhelyzet jelentősen megváltozott, és lényegében a ti segítségetek nélkül megannyi feltörekvő zenekarnak esélye sem volna koncertezni. Hogyan állsz ahhoz, hogy mára belőletek lett az a produkció, mint ami nektek a Subscribe volt? „Óriási megtiszteltetés, és közben nagy felelősség is. A Subscribe volt az egyik azon pár zenekar közül, akik nemcsak zeneileg mutattak irányt, hanem hozzáállásban is. De mondhatnánk még akár a Roadot, akikkel márciusban egy közös gyöngyösi sportcsarnokos bulin ünnepeljük a jubileumunkat, vagy a Depressziót, a Leander Killst, a Tankcsapdát stb. A mai napig tanulunk minden zenekartól, akikkel összesodor minket a sors és hálásak vagyunk, hogy az általad említett megváltozott klubhelyzetben is lehetőségünk van koncertezni.” Egyáltalán te látod azt, hogy a szerepetek áthagyományozható lehet a következő nemzedékre? Van most olyan fiatal produkció, akikben a ti lendületeteket látod? „Ez inkább a piactól függ. Rengeteg tehetséges, ambiciózus fiatal zenekar van, akik nemcsak zenében, hanem gondolkodásban is bátrak. Ilyen például a Király Halott, az Escape My Shadows, a Heedless Elegance, a Phrenia, a Here We Are stb. A lendület adott, a kérdés inkább az, hogy ki mennyire tud hosszú távon kitartani. Ha lesznek helyek, ahol fel lehet lépni és lesz kinek játszani, akkor ezeken a zenekarokon nem fog múlni.” Most úgy, mint zeneipari szakembernek és tapasztalt stúdiósnak teszem fel a kérdést: mi az a típushiba, amit a legtöbbször látsz elkövetni feltörekvő magyar zenekaroknál a hangzásban, és hogyan lehetne ezt orvosolni a legkönnyebben? „Talán az, hogy túl sok dolgot akarnak beleerőltetni a dalaikba, anélkül, hogy erős vázzal rendelkeznének. Szokás mondani, hogy az igazán jó dalok, csupaszon is működnek, ezt fontos szem előtt tartani, a dal mindig előrébb kell legyen, mint a sound design. A másik nagyon fontos dolog, amit megtanultam az évek során, hogy ha egy zenekarban nincsen meg a kellő alázat, akkor nem fog tudni egyről a kettőre lépni.” Ha az elmúlt húsz évből egyetlen emléket vagy feleleveníthető pillanatot ragadhatnál ki, ami úgy érzed, hogy formált téged, mint az AWS tagját, mi volna az, amit megosztanál az olvasókkal? „Talán egy konkrét pillanatot nem is tudnék kiemelni, inkább azt, hogy rengeteg üzenetet kapunk sztorikról, élethelyzetekről amikor a zenénkkel segíteni tudtunk másokon. Nagyon megható olvasni ezeket a néha sokkolóan őszinte vallomásokat, azokról a mélységekről, ahonnan fel tudtak állni emberek, miközben a mi dalainkat hallgatták.” Lassan már két éve annak, hogy megjelent az Innen szép nyerni, így talán adja magát a kérdés: dolgoztok már új dalokon? Milyen terveitek vannak az év hátralévő részére? „Igen, folyamatosan írunk, még ha nem is görcsösen. Egyelőre a jubileumi turné és év a fókusz, de terveink szerint azért idén sem hagyunk senkit újdonság nélkül. Valamint készülünk a húsz évünk budapesti megkoronázására, de erről majd később…” Az Underworld magazin 2026/03. számából.

Bezár

Bezár

Bezár

Bezár

Bezár

megtekintés     »     aws, Brucker Bence