EGREGORE: It Echoes In The Wild

2026. 03. 04. 06:05   »   kritika   »   U2603

kiadó: 20 BUCK SPIN   
»   szöveg: Milán Péter

Ha egy zenekarban olyan tagokat találunk, akik a Mitochondrion sorait erősítik, akkor ott nagyjából mindenre fel kell készülni. Az Egregore kétharmadáról van szó: Shawn Haché és Sebastian Montesi művészneveken van jelen e trióban. A 2019-ben alakult csapat 2022-ben debütált a The Word Of His Law albummal, ez év februárja pedig elhozta a folytatást az It Echoes In The Wild képében. Az Egregore zenéje kellőképpen tekervényes, ám korántsem olyan végletesen extrém és határledöntő, mint a Mitochondrion, bár ez utóbbi szintjét nehéz is lenne elérni. A Mitochondrionhoz képest, némi túlzással persze, minden zenekar konvencionálisnak tűnik. Természetesen az Egregore zenéje sem konvencionális, csak éppen nem olyan zajos és áthatolhatatlan, mint a Mitochondrion. Az It Echoes In The Wild album telis-tele van vadabbnál vadabb death metal-szerzeményekkel, amelyekbe be-behatolnak a black metal indái, kinövései. Elsőre egy nagy tüskebozóthoz hasonlít, amit hallunk, de idővel felfedezzük, hogy a szakadatlan riffelésözön gyökerei olyan stílusalapítók környékén keresendők, mint a Nocturnus, a Morbid Angel és az Absu. A mániákus szólók, kiállások, harmóniafüzérek, a sűrűn alkalmazott díszítmények ellenére hallhatjuk, hogy az Egregore zenéje kellően felcicomázott, komplexre, sőt, szürreálisra vett death metal, aminel alapjánál megtaláljuk a műfaj kiindulópontjait. Egyes témáknál, vijjogó gitárszólóknál a Slayer hatását is kivettem, persze transzformálva, présgépen áteresztve, savval maratva, forró vízzel lekezelve. Értem egyes csapatoknál az eredetiségre, olykor a meghökkentőre való törekvést, de az itt helyenként felbukkanó „true” metalos sikoltásokat, atipikus énekbetoldásokat nem tudom mire vélni. Az Absu-féle magasabb, és a Morbid Angelre jellemző mélyebb extrém ének mellé valami mást is akartak a kanadaiak, azonban ezeket a sikolyszerűségeket el lehetett volna felejteni. Nekem leginkább azok a részek tetszenek, amikor a zenészek belefeledkezni látszanak egy-egy hosszabb témába, ilyenkor tekerednek-csavarodnak a riffek, s nem tudhatjuk, merre visz az utunk. A jó death metal épp itt keresendő: a forrásvizet felhasználja, kimeri, de azt a saját alkímiai műhelyében veti alá olyan műveleteknek, hogy abból a legvégén magnum opus szülessék. A Six Doors Guard The Original Knowledges sok ornamentikáján keresztül is kirajzolódik egy-egy dallamtest, amely mintegy formába kényszeríti a megmunkálásnak ellenállni tűnő korpuszt. Nagyon nehéz táplálék az Egregore lemeze, legyűrése után hosszú emésztési folyamatra kell számítani, de jó esetben megerősödve kerülünk ki a megpróbáltatásokból. Az Underworld magazin 2026/03. számából.

megtekintés     »     egregore