A képernyőről a nagy folyóra – DUDÁS TAMÁS (Riverbend, Rise And Fall, ex-Screen)

2026. 03. 04. 06:42   »   interjú   »   U2603

szöveg: György Zoltán

A magyar rockzenének kevés olyan fáradhatatlan, meg nem értett zsenije van, mint Dudás Tamás. Közel negyven éve ontja magából a jobbnál jobb dalokat, amit legtöbbször csak a közeli barátok és a maroknyi kitartó rajongó ismer. Tamás két zenekarától is hallhattunk friss anyagokat az elmúlt hónapokban. A Screen mellett természetesen ezekről is szót ejtettünk a beszélgetésünk során. Kezdjünk egy kis múltidézéssel. Az első zenekarod, a Screen a ’90-es évek egyik legnagyobb reménységeként indult, az akkori zenei sajtó csakis szuperlatívuszokban beszélt róla, és nem alaptalanul. Mikor és hogy indult a dolog? „Volt egy baráti körünk már 1988-ban, amiben benne volt Virág úr (Virág Zsolt, basszus), az unokatesója Farkas Jocó (gitár) és Szabóca (Cserba Szabolcs, dob), így voltunk négyen. Sokáig nem volt énekes, de aztán Hernyó (Helmeczi Zoltán, ének) hazaköltözött Budapestről, és igazából onnantól volt már ez Screen, onnantól kezdtünk el gyakorlatilag már közösen dolgozni a dalokon. Néhánynak már megvolt az alapja ilyen dobozgitáros unplugged verzióban, de ’90-től volt próbahelyünk, ahol már Szabóca is tudott rendesen dobolni. Gyakorlatilag 1988-tól 2014-ig létezett végül is a Screen zenekar, ami, ha az egy év leállást is beleszámítjuk, 25 évig tartott.” Máig féltve őrzött kincsem az a kazetta, a Six Songs demó, amit még anno Miskolcon, a 101-es suliban nyomtál a kezembe. Ez a demó volt az alapja a később kiadott Begin The Season lemeznek. Emlékszem, hogy már ezen a demó verzión is milyen elementáris erővel hatottak az olyan dalok, mint a Gimme Good Time vagy a Nowhere Else. Tudtátok akkor, hogy mesterművet alkottok? Egyáltalán honnan jöttek ezek a dalok? „Hát mindig is volt egyfajta magabiztosság a zenekarban, de sose tettük magunkat senki alá vagy fölé. Mindig csak a saját zenénkkel foglalkoztunk, de tudtuk, hogy az autentikus meg jó. A Six Songs demó az 1992-es, ezt akkor télen vettük fel Miskolcon. Akkor már Husi (Nagy László, gitár) velünk gitározott, és ő együtt dolgozott a Bedlam gitárosával, Cicóval (Jánosi Szabolcs) a Sajószentpéteri üveggyárban. Amikor elkészültünk a demóval, Cicó vitte ezt be a Metal Hammerbe, ahol Szarka Józsi írt róla egy nagyon jó kritikát. Onnan indult ugye a szerencsecsillagunk, Szarka Józsin keresztül lett később a lemezünk is. A demón már öt dal is volt, ami később rákerült a lemezre: Nowhere Else, Gimme Good Time, Endless Blue Sky, House Without Windows, meg az It’s So Little. Nagyon gyorsan születtek, én voltam az alapok szerzője, megfogtam a gitárt, aztán jöttek a dalok. Már ’87–88-ban elkezdtem dalokat írogatni, ez tényleg csak úgy jött, nincs semmi szakmaiság mögötte, nem tanultam zenélni, nem tanultam gitározni, nem tanultam angolul se iskolában. Mindent magam tanultam, saját erőmből, csakúgy a többiek is, kivéve Husit. Neki volt zenei múltja, ő kellett is amúgy a zenekarhoz, hogy gatyába rázzon minket. 1991-ben csatlakozott hozzánk, de előtte is ott volt már, segített minket. Mi kerestük meg, hogy segítsen már technikai dolgokban, és nagyon kedvesen kölcsönadta a gitárját, erősítőjét, eljött velünk demófelvételre Egerbe. Ez még az első demónk volt, ami még ’91-ben készült a Six Songs előtt. Szintén Begin the Season volt a címe, de elég ramaty lett, mert egy lagziszenére szakosodott stúdióban vettük fel. Visszatérve a kérdésre, azt tudtuk, hogy két dal, a Gimme Good Time és a Nowhere Else meghatározó lesz. A Gimme az ilyen hangulatdal volt, egy szabadságszimfónia, de keserédes, kicsit benne van szerintem a Beatles vonala is, de nem tudatosan. A Nowhere Else meg gyorsabb, rockosabb, kicsit a Guns vonala volt. Érdekes, hogy nagyon nem volt jó az első demónk ’91-ben, a ’92-es meg milyen jól sikerült, hogy mennyit fejlődtek a tagok zeneileg. Ott egy év alatt gyakorlatilag ugrottunk szerintem tíz lépcsőfokot, nem is gondoltunk bele azóta se, hogy mekkorát fejlődtünk akkor.” A lemez már a Stone Musicnál jött ki, ami, ha jól emlékszem, egy akkor induló új Hungaroton label volt. Hogy kerültetek oda, és mi lett a lemez sorsa? „Szarka Józsi bekerült ugye a Hungaroton-Gonghoz, ez az omegás Benkő-Kóbor kiadó volt, és ő ott szabad kezet kapott. Bementünk, tíz nap alatt felvettük a lemezt, de sajnos nem volt pénz a reklámokra, nem volt pénz a videóklipre. A lemez megjelent, nem tudom, talán egy-két ezer kazetta és később néhány száz CD, de reklám nélkül eltűnt a süllyesztőben, aztán a szerződésünk is lejárt, új meg nem lett. Emlékszem, a borítót is én terveztem. Ugye a közös barátunk Bánfalvi Ákos csinált akkoriban egy ilyen kis fénymásolt fanzint, és volt benne egy kép, amin egy lány sikoltozik valami rács mögött. Szabóca mondta, hogy legyen ez a borítónk, és azt rajzoltuk le végül, sőt később koncerteken a zenekar háttere is ez volt.” „Valaki azt mondta egyszer, hogy ez egy olyan rock­zene­kar, mintha Pink Floydot játszanál ZZ Top-ütemekkel.” Azoknak, akik az interjút olvasva fognak rákeresni a Screenre, hogy jellemeznéd az akkori zenéteket, milyen ajánlót írnál, ha egy mondatban kéne leírni? „Valaki azt mondta egyszer, hogy ez egy olyan rock­zene­kar, mintha Pink Floydot játszanál ZZ Top-ütemekkel. (nevet) Valahol nem is mondott butaságot, mert tényleg jött a mi zenénk a Pink Floydból is, a Queenből is, meg ott volt ez az AC/DC-féle egyszerűség is.” Milyennek látod most az akkori dalokat? „Ugyanolyan jó, mint akkor! Nagyon beletaláltunk akkor abba a kilenc saját dalba, mert ugye a tizedik az egy Beatles-feldolgozás volt. Nem nagyon tudnék fogást találni rajtuk, talán csak a szövegeken. Mára már elég jól tudok angolul, nem úgy, mint akkor, és megmondom őszintén, újra is írtam a szövegeket, hogyha egyszer történne valami, akkor hozzá lehessen nyúlni. Azt hittem akkoriban, hogy jót írtam, de nem, van néhány dalszöveg, ami nem annyira vállalható már a mostani angoltudásommal.” Nem tudok nem áradozni erről a lemezről, számomra a magyar rock/metal történelem egyik legjobb albuma, és engem is elszomorított az akkori sikertelenség. Ti hogy éltétek ezt meg? „Hát rosszul. Volt, hogy olyan helyeken léptünk fel, ahol háttal ültek az emberek, vagy alig volt valaki, és üres termekben játszottunk, ez nagyon rossz volt. Az első Szigeten még ott voltunk, ott sikerünk is volt, meg a környékbeli koncerteken volt mindig néhány tucat fix ember, akik egyfajta rajongótáborrá nőttek. Meg hát jókat írtak rólunk a sajtóban, és ha leírják rólad, hogy gyakorlatilag lehetnél olyan világhírű, mint X vagy Y, akkor persze megcsap a mozdony füstje, és az egy nagyon jó dolog. De az, hogy nem sikerült befutni, akkor azt nehéz volt feldolgozni. Talán még nekem sikerült a legjobban, mert engem igazából nem érdekelt, hogy sikeres legyek, én mindig is élveztem, hogy zenélhetek, ez volt a fontos. Egy-egy sikertelen koncert után is, mindig én próbáltam a többiekbe lelket verni, de hát ez öli az embert, gyilkos dolog. Nem mondom, hogy én is sebek nélkül úsztam meg azt az egy-két évet.” Mi lett az akkori csapattal? Hernyó, Husi, Szabóca, Virág úr és te, ez egy iszonyat erős felállás volt! „Hernyó sajnos nagyon-nagyon lecsúszott, hajléktalan­ként élt, néhány éve meghalt. Farkas Jocó, az első gitárosunk szintén meghalt még 2014-ben. Fontos őt is megemlítenünk, mert a dalszerzésben nagyon aktívan részt vett az elején, sok dalban benne van a keze nyoma. Virág úr abbahagyta a zenélést még 1996-ban, amikor kilépett a zenekarból. Őt Szabó Peti váltotta, akit az ózdi Remorse-ból is ismerhetsz. Szabóca szintén abbahagyta a zenélést 2014-ben. Husi nem játszik már zenekarban, de ő maradt hobbizenész, otthon penget néha. Egyedül maradtam, de én azóta is aktívan zenélek. Szabó Petivel egyébként most a Riverbend zenekarban is együtt toljuk. Nagyon nagy élmény újra együtt zenélni, iszonyat nagy zenebolond, nagyon jó vele játszani.” Végül 2014-ig létezett a Screen? Vége lett egyáltalán a zenekarnak, vagy csak szüneteltetitek? „Sosem mondtuk ki azt, hogy feloszlottunk, de mivel már eltelt tizenkét év, sok esélyét nem látom én se, hogy bármi történhetne. De hát ugye ahogy a mondás is tartja, »never say never«, sose mondd, hogy soha, így gyakorlatilag bármi történhet.” A Screen után, sőt már vele egy időben több vasat is tartottál a tűzbe, jött a Damn Natural, Riverbend, Rise and Fall… Mesélj ezekről a formációkról! „Elég sok dalt vittem a Screenbe, és nem mindig tetszett a többieknek, így mivel egy idő után a polc már tele volt dalokkal, mondtam néhány barátnak, hogy csináljunk ezekből a dalokból egy projektet, ebből lett a Damn Natural. Ebből a projektből rengeteg, talán tíz CD született. Volt közben az Urban Angel, amit egy holland énekes lánnyal csináltunk. Itt a Screen tagjai zenéltek, két CD-t hoztunk így ki. Próbálkoztunk vele a Benelux államokban, de kevés sikerrel. Aztán magam örömére csináltam a Rise and Fall projektet, abban egyedül zenéltem, de utána lett egy olyan Rise and Fall is, ahol már volt néhány tag, például Szabó Peti. Ez nőtte ki végül magát oda, ahol most is tartunk: Földes Gábor nagyon magasan képzett zenész, és ő szólógitározik, de mellette, ha kell, akkor dobol is, meg basszusgitározik vagy zongorázik. Neki van egy stúdiója is. Nagy Ferenc a dobosunk, és egy ideig Bucher József volt az első anyagokon a basszgitáros, de helyette van most Cservenka Ferenc, aki vokálozik is. Volt még egy projekt, ez volt a Camden Ruston. Egy angol énekesnőnek csináltam dolgokat, illetve odaadtam a saját dalai­mat, és azokból ő angol nyelvterületen Cambridge-ben megjelentetett egy CD-t, ami egész sikeres is volt. Az egyik dal egy ottani rádióadón sokáig vezette a slágerlistákat, de ebből pénzt nem kerestem. Illetve ott van még a Riverbend, e betűvel írjuk, mert a folyókanyarulatot jelent. Ahogy mondtam, ezt is Szabó Petivel csináljuk, Földes Gábor szintén itt is tag, és Szta­roszta Ádám játszik még velünk gitáron. Továbbá Bányai Kriszta és a lánya Bányai Szabó Enikő énekelnek, pont most vettük fel az éneksávokat, fantasztikus anyag lesz. Király volt felvenni az első anyagot, de ez az új azon is túltesz, hamarosan ez is kijön. Tavaly kivételesen csináltunk egy videóklipet is a When We Were Lions című dalhoz, egész jól sikerült.” Hogy döntöd el, melyik dalok melyik zenekar repertoárjába mennek? „Nem döntöm el előre, hogy melyik zenekarhoz megy egy adott dal. Ha van egy új ötlet, leviszem a próbára, és ha valaki azt mondja rá, hogy ez jó, akkor ott megmarad, megcsináljuk. Ez ilyen egyszerű. Így volt akkor is, amikor már párhuzamosan ment a Screen, meg az Urban Angel, meg most is, mikor párhuzamosan megy a Rise and Fall és a Riverbend.”

Bezár

Bezár

Bezár

Bezár

Bezár

Tavaly év végén a Riverbenddel jött ki egy nagyon erős EP, és most itt az új Rise and Fall-lemez is. Mik a tervek? Terveztek fizikai megjelenést, esetleg koncerteket? „Igen, mint mondtam, a Riverbend zenekarral most folynak a felvételek, jönnek az új dalok. A Rise and Fall új anyagán már folyik a keverés, nagyon a finisben vagyunk vele, Lovers and Killers lesz a címe. Abból lesz kézzel fogható CD, ezt Gábor intézi. A koncertekre egyelőre nem tudok mit mondani. Régóta nem játszottunk élőben, valójában nem is volt annyi tag, hogy játszhassunk. Majd kiderül…” Egy iszonyat termékeny dalszerző vagy, de kicsit úgy érzem, hogy ma már inkább a saját szórakoztatásodra írsz, és ahogy megszületik a dal, el is engeded a kezét. Mi motivál még így harminc év után is, hogy újra kézbe vedd a gitárt és alkoss? „Még ugyanaz van bennem, mint 1988-ban, semmi nem változott. Láttam embereket, akik tele voltak tűzzel, aztán a körülmények hatására elkezdett bennük szépen kihunyni, és akkor ez elmúlt, mert nem lelkesedtek. Gondolkoztam már rajta, miért csinálom még mindig ezt, de szerintem bennem egy nukleáris erőmű van, ami egyszerűen nem alszik ki. Gyakorlatilag minden nap meg tudom fogni a gitárt, és minden nap tudok valamit alkotni. Persze tudom, hogy néha hagyni kell kicsit pihenni, van amikor egy kicsit meg kell várni, míg a dal előmászik belőled, de maga az a lelkesedés, hogy mennyire szeretem ezt csinálni, ez semmit sem változott, nem is fog szerintem soha. Van, aki horgászik, van, aki kertészkedik, én meg dalokat írok, egyszerűen muszáj csinálnom. Ha nem csinálom, akkor rosszul érzem magam. Ez ugyanolyan, mint a sport. Ha nem sportolhatnék, akkor rosszul érezném magamat. De igazad van, annyira nem érdekel már a dal, miután elkészül, addig érdekes amíg írom, amíg dolgozunk rajta. Nagyon szeretem az a folyamatot, ahogy a zenekar elkészíti azt, amit én kitalálok.” Mivel foglalkozol, amikor nem zenélsz? „Elég komolyan belefolytam az elmúlt harminc évben az angol nyelvbe, így lettem könyvfordító meg tolmács, majd elkezdtem tanítani is, de csak magántanárként, illetve nyelvvizsga-felkészítőként. Elég sokáig ez így is ment, aztán elmentem 2016-ban az edelényi görögkatolikus suliba tanítani, ahol egy régi atlétikaedző barátom volt az igazgató, rajta keresztül sikerült bekerülnöm. Ott kitaláltam egy új angol tanítási módszert, amiben legóval tanítjuk az alsósokat. Ez nagy siker lett, bejártuk szinte fél Európát vele. 2022-től Szirmabesenyőben tanítok, szintén angolt meg rajzot. Mert hogy az lett a fő szakom, 48 évesen elvégeztem a főiskolát. Nagyon mókás volt. És emellett futok, lassan már harmincvalahány éve. Ezt próbálom komolyan űzni, a saját korosztályomban sok-sok magyar bajnokságot nyertem már 400-800 méteren. Gyakorlatilag szerintem ezzel szedálom magamat, amikor így előjön belőlem, hogy miért is tanítok, amikor én zenész vagyok. De amúgy elvagyok ezzel a tudattal, még nem bolondultam meg nagyon.” (nevet) Ezek szerint nem fáradsz el, nem veszi kedved, hogy végül megmaradtál kvázi hobbizenésznek? Egyáltalán, hogy látod a jövőt, hol leszel te és a zenéd 10-20 év múlva? „Hogy hol leszek? Hát mivel van egy családom, elsősorban azt szeretném, hogy ha minél tovább velük lennék. Sajnos pont annyi idős vagyok most napra pontosan, mint amikor apukám meghalt, aki sose volt beteg, és egyszerűen összeesett, és meghalt egy infarktusban 57 évesen. Pont 57 éves vagyok én is. Ezért is edzek, meg ezért is próbálok egészségesen élni, hogy sokáig velük lehessek. Hogy a zenével mi történik, nem tudhatod, hogy mit hoz a jövő, bármi lehet. Lehet, hogy 62 évesen érem el azt, amit szeretnék. Talán 1992-ben csináltak velem egy interjút, akkor elmondtam, hogy Sajószentpéterről – bár már nem ott lakok – szeretnék feljutni a Billboard listára. Ez azóta sem változott, ez egy ilyen egyszerű cél, addig úgysem hagyom abba, míg el nem érem! Ha meg nem jutok fel, akkor legalább megpróbáltam.” Fotók: Begin The Season! CD-borító / A Screen 1992-ben a Six Songs demó felvételekor / Screen, 1994 / Screen, 1996 Az Underworld magazin 2026/03. számából.

megtekintés     »     dudás tamás, riverbend, rise and fall, screen