És hogy bírja a zenédet? – 5. rész

2026. 03. 07. 08:54   »   interjú   »   U2603

szöveg: Uzseka Norbert

Bár a színpadon, a dalokban vagy az interjúkban ritkán találkozunk velük, de sok metalzenésznek van valamilyen házi kedvence, kisállata. Körkérdésünkben most (főleg) hazai muzsikusoktől érdeklődtünk ezekről a szőrös, pikkelyes, tollas vagy egyéb, állati bajtársakról. Catherine Fearns „Két tibeti terrierem van, Blade és Styx (a gyerekeim adtak nekik nevet!). Azért ilyen kutyákat választottam, mert elég sok állatra allergiás vagyok, de ezek a kutyák ’hipoallergének’, nem váltanak ki allergiás reakciót. És azért is, mert nagyon barátságosak a gyerekekkel. Mindig beülnek a zongorám alá, amikor játszom – azt hiszem, tetszik nekik a rezgése, de egyúttal úgy érzik, hogy ’segítenek’. Akkor is szoktak ’segíteni’, amikor koncertre készülök és összepakolom a gitárjaimat és a felszerelésemet. Úgy tűnik, azt is szeretik, ha a kocsiban metalt hallgatunk, azt meg főleg, ha éneklek nekik, de a koncertjeimre azért nem viszem el őket, mert az már túl hangos volna nekik.” × × Schnopper Kiss Péter (Paradise Host, Clue, Autumn Twilight) „Babit három éve fogadtuk örökbe egy fiatal testvérpártól, akik a tanulmányaik és munkájuk okán megváltozott életmódjuk miatt nem tudtak már eleget vele foglalkozni. Ez egy felelős belátás volt részükről, hiszen az ő fajtája nagyon igényli az emberi jelenlétet és a családi dinamikát. A pesti belvárosból érkezett az agglomerációba, ahol gyerek és kert várta, illetve számára is kellemesebb, élhetőbb környezet. Babi nagyon gyerekszerető és családcentrikus, vélhetően ezért is választottak minket. El tudtunk volna képzelni neki más nevet, de úgy gondoltuk, a gazdicsere épp elég változás neki. Benti kutya lévén fontos volt, hogy hipo­allergén legyen, és ne hullajtsa a szőrét. Kis mozgásigényű, de minden kutyára jellemző ösztönnel rendelkezik. Barátságos, jól szocializálható, szófogadó, tanulékony és okos. Nagyon toleráns, alkalmazkodó, és rugalmas a változásokat illetően. Bármikor kapható a kimozdulásra. A gyerekekért rajong, és szépen viseli a nyúzást. Kilencéves, úgyhogy egy középkorú hölgy temperamentumával kezeli az olykor nagyszámú gyereksereget. Tengerparti nyaralásokra is el tudjuk vinni, mert türelmesen viseli az utat, a lényeg, hogy a közelünkben érezhesse magát. A világ legjobb természete, egy földre szállt angyal! Munkámból kifolyólag itthon nagyrészt akusztikus gitárt illetve klasszikus gitározást, tehát főleg komolyzenét kell elviselnie, ami az ő pihenéséhez kellemes háttérzene. A autóban utazva ugyanakkor a keményzenét is zokszó nélkül viseli. Nagyon hálásak vagyunk, hogy velünk lehet!”

Bezár

Bezár

Bezár

Bezár

Bezár

Péter János (Firkin) „Volt egy reggel, június elején, amikor a nap korán és határozottan közölte a világgal, hogy élni érdemes. Ilyen reggeleken az ember hajlamos megbocsátani a sorsnak még a visszavonhatatlant is. Ekkor telefonált a sógornőm, aki mentőkutyákkal dolgozik, s akinek hangjában mindig van valami különös, tárgyszerű izgalom: egy kiváló szakember kiválasztotta egy neves alomból a legígéretesebb vizslákat. De maradt ott egy kölyök. Nézzük meg. Hátha. A válaszunk kész volt, mint egy régi, jól begyakorolt fogadalom: Alfréd után nem lesz több kutya. Főképp nem vizsla. A gyász nem alkuszik. A veszteség nem ismételhető. De június volt. És az ember olykor elindul csak azért, mert szép az idő. A Napvirág-Dolgos kennel csendesen húzódott meg a domb tetején. A tenyésztő kedves volt, tárgyilagos. Megmutatta a kis ’maradékot’. A kölyök nem volt szép. Kancsal tekintet, potrohos test, túlméretezett, lepedős fülek, amelyek inkább emlékeztettek egy fáradt gombaszedő kalapjára, mint vadászebre. A drótszőr, amelynek kemény eleganciát kellett volna kölcsönöznie, nyomokban sem mutatkozott. Az ember ilyenkor még visszafordulhat. Ölbe vettem. A kölyök meleg volt és bizalmas. Nem tett semmit. Nem bizonyított. Nem kérlelt. Csak volt. És abban a puszta jelenlétben volt valami végérvényes. Olyasmi, amit nem lehet otthagyni. Így jött velünk haza Samu. Eleinte mindent összepisilt, mindent összerágott, s a lakás egy ideig inkább emlékeztetett hadszíntérre, mint otthonra. De figyelt. Tanult. Az a fajta figyelem volt az övé, amely nemcsak a parancsot, hanem az embert is érteni akarja. Hónapok alatt a potrohos, kancsal kölyökből karcsú, szép kiállású vizslafiú lett. A drótszőr azonban makacsul hiányzott. Csak itt-ott nőtt ki néhány hosszú tincs: a mellén, az állán, a pöcsén, mintegy figyelmeztetésként, hogy a természet sosem adja pontosan azt, amit te elvársz tőle. Samu szereti, ha fuvolázom. Lefekszik, félrebillenti fejét, s figyel. De ha a kétvonalas cisz fölé merészkedem, azonnal bekapcsolódik. Duettet énekelünk. Nem túl harmonikusan. De őszintén. Az ételének előkészítése közben énekelt »jaj de finom lesz« kezdetű reggeli improvizációk némelyike később észrevétlenül beszivárgott a Firkin új zenéibe. A művészet forrásai gyakran a konyhában fakadnak. Az évek során számtalan jelzővel (epiteton ornans) illettük kutyánkat, mint valami antik hőst: lószerűsámuel, trapptihamér, gézaszerűlajos, éhenkolbász, kiskutyaségesség. A névadás az együttélés egyik formája. Az ember így írja bele a másikat a saját történetébe. Most lassan kilencéves. Szakálla őszbe fordul, de ha végre kijutunk a mezőre, még mindig olyan sebességgel cikázik, mintha a fiatalság nem idő, hanem döntés kérdése volna. Rájöttünk valamire, amit hiába tagadtunk Alfréd halála után: a vizsla nem egyszerűen kutya. Állapot. Átváltozás. Aki egyszer vizslába botlik, annak szervezete, gondolkodása, ritmusa hozzá idomul. S onnantól nincs menekvés. Az ember marad, aminek a végzet szánta: vizslás.” × × Oláh Zsolt (Remorse) „Oláh Lassie és Oláh Bogáncs. Sajnos Bogáncs már nem él… Lassie pedig 13 éves. Lassie-t a páromtól kaptam, mikor kertesházba költöztünk, mert tudta, hogy gyerekkoromban is volt egy, és abszolút a kedvenc… Ez 2013-ban volt. A zeném már nem nagyon zavarja, mert nem hallja… de edzett, mert lassan tíz éve minden szilvesztert együtt töltünk, Pokolgépet hallgatunk, hogy ne hallja a tűzijátékot. (nevet) Ezen kívül tényleg igaz, hogy szabaduló­művészek, mert amíg kicsi volt, napközben bezártam a melléképületbe, el ne vigyék, de sok ablakos ajtó volt, amin a legfelső ki volt törve, kb. 1,5 m magasan. Odagurította a farönköt és kimászott…” TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. márciusi számából.

megtekintés     »     körkérdés, Catherine Fearns, Schnopper Kiss Péter, Péter János, Oláh Zsolt