THE GEMS: Year of the Snake

Már a második albumukat adta a Thundermother egykori tagjaiból álló svéd csajtrió, és milyen jól tették! Az első lemezüket is szerettem, de most egy olyan vegytiszta, a ’80-as évek glam/hard rock stílusában gyökerező albumot adtak ki, hogy le a kalappal előttük. Nyoma sincs itt annak az erőlködésnek és sterilitásnak, amit pl. múlt hónapban a Venus 5-nél is tapasztaltunk, ez egy iszonyat dögös album lett! Whitesnake, korai Def Leppard vagy ha már csajok akkor a Girlschool lehet a kiinduló pont, de tetten érhető az a skandináv íz is, ami a Europe-ra vagy a Backyard Babiesre jellemző. A korszak szellemisége minden egyes dalban ott van, de mégsem egyszerű nosztalgia ez, köszönhető a nagyon jól eltalált, vastag soundnak. És micsoda dalok vannak itt?! A rövid intro után berobbanó Year of The Snake szinte leviszi a fejedet, olyan energia van benne, a Gravity vagy a Live and Let Go refrénjéért meg bármelyik korabeli banda fél karrierjét adta volna. De pl. ZZ Topot idéző Hot Baits szintén telitalálat, nem lehet halkan, lábrázás nélkül végighallgatni! Viszont fura, de pont ez a problémám is a lemezzel. Annyira energikusak a dalok, hogy szinte a képedbe másznak, így kicsit tömény lett anyag, sok a 14 dal. A csapat lírai oldalát (Forgive and Forget) sem érzem még igazán, és ezek miatt középtájon számomra picit le is ül a lemez. De aztán Firebird és a Stars párosa ezt sikeresen kompenzálja, és meg is marad a lendület az albumzáró Happy Water zúzós, motörheades témájáig. Ettől függetlenül tényleg piszok erős lett az album, és el tudom képzelni, hogy épp annyira működne egy pár száz fős klubban, mint egy hatalmas áréban. Guernica Mancini hangja bármilyen teret betöltene! TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. áprilisi számából.

megtekintés     »     the gems