THE YOUNG GODS / TOUT BLEU – Bp., A38 Hajó

2026. 03. 13. 16:48   »   beszámoló   »   U2604

szöveg és fotó: György Zoltán

Nem tudom már miért maradt ki nekem a 2019-es The Young Gods koncert (szintén A38), de azóta is bakancslistás a banda, különösen, hogy lemezeiket sűrűn hallgattam az elmúlt 30-40 évben. Olyan stílusteremtő industrial úttörők ők, akiknek megkerülhetetlen a munkásságuk – Mike Pattontól Tommy Victoron át Trent Reznorig sokan hivatkoztak rájuk hatásként, kedvencként. Ráadásul a tavalyi Appear Disappear című lemezük az év egyik legjobb albuma volt nálam, így nem is volt kérdés a bebetonozott hely az első sorban, ami egyébként sikerült is! A koncert előtt pár nappal szúrtam ki, hogy lesz egy előzenekar is, a szintén svájci Tout Bleu. Zenéjükben ötvöződik az artpop a kísérleti elektronikával, és bár már lemezeikbe belehallgatva is tetszett a csapat, élőben jött át csak igazán mennyire erős a zenéjük. A négytagú formációban a samplerek mellett egy gitár/brácsa/cselló trió viszi a fő dallamokat, sokszor erősen torzítva, loopolva. Az énekesnő, Simone Aubert kísérteties énekdallamai pedig egy jó adag darkwave-es hangulatos is csempésztek a zenébe. Kellemes meglepetés volt a csapat, jó választás volt a Young Gods elé, megalapozták a hangulatot. Ismeritek a viccet, amikor a Gyurcsány Feri, Udo Dirkschneider és Rumpelstiltskin felsétálnak az A38 színpadára…? Bocsi, ezt nem hagyhattam ki (a hasonlóság a tagokkal egyébként erősen áll!), de kicsit féltem előzetesen a koncerttől – már csak a tagok életkora miatt is –, és ilyenkor humorral kompenzál az ember. A Franz Treichler (gitár, ének), Bernard Trontin (dob) és Cesare Pizzi (elektronika) alkotta trió tagjai jócskán túl vannak már a hatvanon, viszont a zenéjük még mindig annyira friss, annyira energikus, hogy sajnos volt egy kis prekoncepcióm, hogy fogják ezt prezentálni. Néztem ugyan pár Youtube-videót mire számítsak, de – kicsit előre szaladok – az, amit tegnap este kaptunk az a legvadabb elképzelésem is felülmúlta! Hiába szabadult meg Treichler és Pizzi is a hosszú ősz fürtjeitől, kb. 1 perc kellett a nyitó Appear Disappearből és máris meggyőztek, hogy ez bizony nem nyugdíjasklub lesz! Mire elérünk a Blackwaterhez (ami az új album talán legjobb dala) már a közönség is veszi a lapot, legalábbis elől mindenki hipnotikus táncban követi a dal Massive Attackra hajazó basszustémáit. Tovább fokozza ezt a következő All My Skin Standing, az elektronika finom pulzálása és Trontin törzsi dobjai a refrénben egy brutális gitártémában csúcsosodik ki. Igazi zenei hullámvasút, hipnotikus, félelmetes mégis felszabadító! Ez a koncert felépítésére is jellemző, megnyugtatnak, lelassítanak a She Rains / Intertidal párosával, hogy aztán elérjünk az első tetőponthoz a The Night Dance-hez. Iszonyat energia van ebben a dalban, és hiába az életkor, ahogy játszák a mai napig, az tanítani való! Ez a banda személyes Just One Fixe vagy Head Like a Hole-ja, egy örök kedvenc mindenkinek, aki a ’90-es években az MTV 120 Percén szocializálódott. Az ikonikus gitárkiállás a mai napig libabőrt okoz minden hallgatáskor, most meg különösen, mikor az MTV Europe-ról is már csak múltidőben beszélhetünk. Fiatalságunk egy darabja ez, amit pár percre most visszakaptunk! (Elkalandoztam, és sokan nem is fogják tudni miről van szó, de hallgasd meg a dalt, majd a műsor szignálját, rájössz miről beszélek!)

Bezár

Bezár

Bezár

Bezár

Bezár

Bezár

Innentől tényleg nincs megállás, a színpadon sorjáznak a nagyobbnál nagyobb dalok (Gasoline Man, Mes yeux de tous) a nézőtér pedig átváltozik egy indusztriális dance-partivá. Mintha maga a zenekar is meglepődne a sikeren, egyre oldottabbak, Treichler pedig többször is groteszk balettmozdulatokkal csatlakozik a táncoló tömeghez. A Shine That Drone után jönnek is előre megköszönni, hatalmas mosollyal pacsiznak mindhárman az elől állókkal. Ráadásként újabb tetőpont jön, a zenekar másik nagy slágere a Skinflowers újra megpörget mindenkit, ami a L'amourir fényorgiájában csúcsosodik! A setlistre nem lehet panasz, bár két-három dal kivételével csak az új lemezről, illetve a nagy klasszikusról a T.V. Sky-ról mentek dalok. Sőt valójában egy dal kivételével (Tu en ami du temps) az új album összes dala elhangzott, de hát lemezbemutató turné van, és tényleg annyira jó lett a lemez, hogy szerintem ezt senki nem bánta. Ha nagyon bele akarnék kötni, talán az Only Heavenről szívesen hallgattam volna még pár tételt, ha már pont tavaly volt a 30 éves újrakiadása, de ez legyen a legnagyobb bajom! Lassan tényleg szégyenkezem a prekoncepcióm miatt, korukat meghazudtoló energiával és lelkesedéssel játszott a csapat. Különösen Trontin a doboknál, kócos hajával, ördögi mosolyával valóban egy gonosz koboldra hasonlított, akinek a játékához metronómot lehetne igazítani. Fantasztikus koncert volt, amit a zenekar a közvetlenségével még meg is koronázott. Buli után mindhárman jöttek a merchpulthoz, dedikáltak, közös fotók, beszélgetések. Miközben vásároltam két vinylt, Pizzi mintha ezer éve ismernénk egymást, úgy mutatja nekem melyik az ő kedvence, és hogy azt nem akarom-e megvenni. Szinte félve mondtam, hogy az már megvan, azért marad ki, de egy elismerő mosollyal azonnal meg is nyugtat. Hát ilyen ez a több mint negyven éve pályán lévő zenekar. Fiatalok a környezetemben kérdezték, miért nem ismertebbek ők, ha ennyire nagy névnek számítanak? Nem tudtam választ adni (ahogy nem tudtam a Die Krupps- vagy a KMFDM-recenziómban sem), de azt hiszem, talán nem is akartak nagyobbak lenni. Ez a közeg, ahogy most játszottak annyira tökéletes volt, annyira az ő világuk, hogy lehet én sem cserélném egy stadionbulira. Őszintén? Nem is állna jó nekik! DIGITÁLIS PRINTAz Underworld magazin 2026/04. számából.

megtekintés     »     the young gods, tout bleu, a38 hajó