THY CATAFALQUE / VULTURE INDUSTRIES – Bp. Dürer Kert

2026. 03. 16. 16:05   »   beszámoló   »   U2604

szöveg és fotó: Uzseka Norbert

Az ezévi dupla düreres TC második napjára sikerült eljutnom, így nem láttam Oláh Annamarit (ex-Meszecsinka) és Jozef van Wissemet, és ezt bánom nagyon, ellenben örülök, hogy láttam végre rendesen a norvég Vulture Industriest. 2019-ben csak kicsit néztem belőlük, mikor a Vörös vagy Kék Yukban a Madder Mortem után játszottak, meg valahogy mindig egy kissé túl bizarrnak éreztem, amit művelnek. De most engem is berántott a norvégok abszurd, fura előadása. Bár az egész zenekar sajátosan adta elő magát (hárman pl. mezítláb muzsikáltak), az elegáns háromrészes öltönyben, kalapban, sétapálcával érkező Bjørnar Nilsen énekes vitte igazán a show-t. Nem csak, hogy szuggesztív és jó humorú frontembernek bizonyult (még ha párszor meg is haladta a hangterjedelmét, amit ki akart énekelni), de egy ponton lejött a közönség közé, megvonatoztatta a népeket, ill. páraknak kényelmetlenül közelről énekelt az arcába. Olyan fazon, akiből épp úgy kinézem, hogy mindjárt belekezd egy Monty Python-jelenetbe, mint hogy előkap egy mordályt és kirabolja a kocsmapultot. S a zene is ilyen, benne van a jellegzetes norvég/skandináv humor és vonzódás a groteszkhez, ahogy az Arcturustól az Ulverig csomó pályatársuk zenéjében, és az avantgarde a legenyhébb jelző rá. Jószerével a sanzontól a vaskos metal riffekig mindenből tudnak Vulture témát faragni, de akárhányféléből keverjék is, végül szórakoztató lesz az eredmény.

Bezár

Bezár

Bezár

Bezár

Bezár

A Thy Catafalque sem egydimenziós zenekar ugye, de nagyra értékelem, hogy igyekeznek mindig valami újat mutatni. Szerencsére olyan életműből válogathatnak, melynek kapcsán ismét bebizonyosodott, hogy mindegy, mit játszanak, jó lesz. Ezen a dupla estén a 2018-as, tehát nem jubiláló Geometria albumot adták elő egészben, illetve előtte kb. egy órában két eltérő merítést. Ezen a koncerten a máshonnan származó dalok a Szarvassal kezdődtek, át pl. az ezen a napon különösen súlyos mondanivalót hordozó Aláhulláson, a Veres Gáborral megtámogatott Ködkirályon a csellós Kő koppanig. Ennek a blokknak valami nagyon jó értelemben vett családias hangulata volt – mostanra hozzászoktunk, hogy Kátai Tamásék koncerteznek, és hogy mennyire jól tolják. Tetszett az is, hogy a háttérvetítés visszafogottabb volt, mint korábbi alkalmakkor. Aztán elkezdődött a Geometria-blokk, konkrétan a Hajnali csillagot felvezető jazzes résszel, és az önmagában elég lett volna, hogy boldog legyek. Erről az albumról elég sok dalt játszottak eddig is, a Szamojéd freskó, a Balra a nap, a Tenger, tenger, és a még ezeknél is gyönyörűbb-megindítóbb Töltés gyakran előkerül élőben. De az Ördög Krisztián szaxofonjátékával megtámogatott, instrumentális Gőte, az akusztikus gitárokkal előadott Hajó előző nap debütált, és a tonnás riffekre épülő Ének a búzamezőkről is csak egyszer hangzott el korábban magyar színpadon. De a koncert minden pillanata varázsos volt, ideértve a záró Fehérvasárnapot is, amit követően még a biztonság kedvéért elzúzták a Néma vermeket, mert nehogy már március vasárnapra eső idusán szépen lenyugodva távozzon a közönség. Nem lehet véletlen, hogy az alábbi nevek ugyanazokkal a betűkkel kezdődnek, mint a katarzis, amit már jópáradszor élhettünk át miattuk: Kátai és Catafalque. DIGITÁLIS PRINTAz Underworld magazin 2026/04. számából.

További képek itt!

megtekintés     »     thy catafalque, vulture industries, dürer kert