KARNIVOOL – Tűzön-vízen át

Az ausztrál progresszív rock egyik legmeghatározóbb zenekara, a Karnivool tizenhárom év várakozás után tért vissza – In Verses című negyedik albumuk február 6-án jelent meg, európai turnéjuk pedig áprilisban veszi majd kezdetét. Andrew Goddard gitáros és Ian Kenny énekes a kreatív kockázatvállalásról, a személyes ihletésű témákról, az alkotói folyamatról, valamint a zenekar új fejezetét meghatározó érzelmi rétegekről is beszéltek Valachi Samu kérdéseire válaszolva. Tizenhárom év után végre megjelent a negyedik albumotok. Egészen elképesztő lemez, helyenként brutális, máshol gyönyörű, és minden, ami a kettő között van. Hogy érzitek magatokat, és milyen visszajelzéseket kaptatok eddig? lan: „Az eddigi visszajelzések csodálatosak, a zenekar rajongói és mindenki, aki érdeklődik a Karnivool iránt, elsöprő, nagyon pozitív, nagyon szeretetteljes, szóval csodálatos, nagyon klassz.” Drew: „Remekül érzem magam, és megkönnyebbültem. Hosszú folyamat volt elengedni mindazt, ami az elmúlt tizenhárom évben történt, és kiengedni a világba.“ A zenészek gyakran mondják, hogy egy dal soha nem készül el igazán, de valamikor el kell engedni, hogy megjelenhessen, és persze koncerteken még tovább fejlődhet. De ha ennyi idő áll rendelkezésre, az kétélű fegyver is lehet, és minden apró részletet túlgondolhat az ember, főleg, hogy a zenétek ilyen komplex. Biztos vagyok benne, hogy minden dalnak legalább tíz különböző verziója volt. Mi­után ilyen sokáig dolgoztatok ezeken a dalokon, miért éreztétek, hogy ez a megfelelő időpont, amikor készen álltok velük, és az album elkészült? Drew: „Számos tényező közrejátszott. Ez volt a megfelelő idő, amikor végre mindenki rendelkezett a szükséges eszközökkel, anyagi lehetőségekkel, és ráért, hogy ’teljes munka­időben’ részt vegyen a felvételek előkészítésében, illetve néhány dal befejezésén. Nem dolgoztunk rajta folyamatosan, sokszor félre­tettük, majd újra elővettük. Miután 2014-ben befejeztük az Asymmetry album turnéját, elkezdtünk új dalokat írni, és 2017-re a legtöbbnek már megvolt az alapja. Aztán az évek során csak apránként haladtunk előre, de sok egyéb dologgal is foglalkoztunk, és a gyerekek is beléptek a képbe. 2020-ban egy másik városba költöztem, és ott is lettek más projektek; szóval lassan, de biztosan haladtunk. És igen, ilyen hosszú idő alatt elég könnyű volt túlgondolni a dolgokat. lan: „Nem ajánlanánk, hogy bárki tizenhárom évig dolgozzon egy albumon.“ (nevet) Drew: „Szánjon rá időt az ember, és csinálja meg rendesen, de igen, volt egy pont, amikor negatív hatással volt az életünkre, a mentális egészségünkre. Eljutottunk egy olyan pontra, ahol a Karnivool már problémákat okozott nekem, és az egyetlen megoldás az volt, hogy befejezzük az albumot. Ez mindig nagy küzdelem – megtalálni a legjobb megoldásokat, úgy, hogy ne gondoljuk túl a dolgokat, és bízzunk a megérzéseinkben. De végül sikerült, és tizenhárom év után meglepően koherens lett.” Mindenképpen nagyon koherens. Például az Animation, a Conversations és a Reanimation trió úgy hangzik, mint egy három részre osztott dal. Drew: „Örülök, hogy ezt észrevetted, mert igen, ezek mind testvérdalok voltak. A Conversations eredeti címe Suspended Reanimation volt. Azt hiszem, a Reanimation jött először, és az a három hang a szám elején egyfajta zenei aminosavat képzett, amiből végül tovább építkeztünk. Volt egy időszak, amikor egy-egy részen olyan dolgokat próbáltunk ki, amik mindhárom dalban szerepelhettek volna, szóval ez egy kis kihívás volt.”

Bezár

Bezár

Bezár

A dalszövegeket olvasva feltűnt, hogy a lemez átfogó témái az érzelmi zsibbadtság, egyfajta kétségbeesés és beletörődés, a menekülési vágy, a kitartás és a fény keresése a sötétségben. Mi inspirálta ezeket a témákat, és milyen a Karnivool szövegírási folyamata? Csapatmunka vagy inkább te írod a dalszövegeket, Ian? Ian: „Általában egy bizonyos pontig csapatmunkáról van szó. A nagy részét én írom, de szerintem fontos, hogy a zenekar tagjai is hozzátegyék a magukét. Ez adja a Karnivool hangját, és mindig jó meghallgatni mások ötleteit, mert őszintén szólva néha jobbak, mint az enyémek. Szerintem a lemez tükrözi azt, milyen volt tizenhárom éven át dolgozni rajta. Az alkotói folyamat során rengeteg dolgot átvészeltünk mint zenekar és mint emberek is. És ez megterhelte a szívünket és a lelkünket is; de sosem vesztettük el teljesen a hitünket, abban a sötétségben rengeteg fény volt, rengeteg inspiráció, ami a folytatásra ösztönzött. Miközben ezt az albumot készítettük, sokat tanultunk egymástól és sok mindent megosztottunk egymással – hatalmas kihívás volt, nem volt könnyű. Drew: „Igen, a beletörődés, amit említettél, érdekes szó… Találó, mert valóban így volt, és ahogy mondtad, a ’kihívások ellenére való kitartás’ egy univerzális téma, ami végigkíséri a Karnivool zenéjét. A dalszövegek eredetileg lan tudatalattijából származnak, reagálnak a zene hangjainak és akkordváltásainak érzéseire. Tehát például a »Feeling alone in a crowded place« valójában soha nem volt meg így dalszövegként, csak egy mantra volt, ami hasonlóan hangzott, mintha erre a ritmusra reagálna, és onnan épült fel a dal. Általában meglepetés, hogy a dalok valójában mit mondanak, és hogyan illeszkednek a zenéhez. A Remote Self Control esetében én találtam ki az alapokat, a dobot, az akkordokat, a dallamot, és volt egy sorom, a »Remote Self Control«, amit akkor még nem is igazán tudtam, mit jelent, csak jól hangzott, aztán lan elindult vele egy irányba, ami egyfajta kontroll a saját gondolataid és habitusaid felett mintegy külső megfigyelőként. Számomra ez a kollaboráció lényege. De olyan is van, hogy túl sok szakács van a konyhában. Emlékszem, hogy megváltoztattam Kenny pár sorát, amit azóta már megbántam; úgy érzem, hogy »a fenébe, így kellett volna lennie!«. Még mindig nem tudok megbékélni ezzel, de tudod, néha nyersz, néha veszítesz.” lan: „Szerintem a dalszövegek nem mindig a legjobb sorokról szólnak, hanem azokról, amik érzéseket keltenek benned, és elgondolkodtatnak. Vannak nagyon fontos sorok, amik akkor jönnek, amikor befejezed a dalt – néhányat megőrzöl, és végig megvan a dal írása közben, de ki kell érdemelnie a helyét. Ezek össze tudják fűzni az egész dalt, még ha nem is tudod, amig el nem jutsz a végéig.“ A Salva szövege rendkívül intim, és olyan, mint egy végső búcsú, tökéletes dal az album zárásához. Először úgy tűnik, mintha a dolgok elfogadásáról, de egyben elutasításáról szólna, aztán egyfajta megtisztulássá válik. Van benne némi remény, talán egy esély valami újra. Mit jelent nektek ez a dal és a szöveg? lan: „Hm… Ez érdekes kérdés. Ez a szám egy reflexió az önmegőrzésre, arra, hogy ki kellett lépnem a Karnivool világából, mert sok szempontból egyszerűen nem volt értelme, és túl sokba került mindenkinek különböző szempontból. Szóval rátalálni arra a biztonságos helyre, és elengedni valamit, amit szeretsz. Ott nagyon sok gyász van, és ahogy a dal halad előre, újra megtalálod azt a szikrát. A dal első szövegét valójában egy házasság felbomlása után írtam, és eredetileg a szöveg arról szólt, hogy »bámulod a gyűrűt a kezedben«. Mindegy. Az egész arról szólt, hogy elvesztettem azt a világot, amit a fejemben felépítettem, és amiről azt hittem, hogy működni fog, aztán egyszerűen összeomlott. Furcsa, hogy az életem másik nagy kapcsolata, ami majdnem húsz éve tart, a Karnivool, és hogy ez egy nagyon hasonló érzelmi térbe vezetett, k*rvára lenyűgözőnek találtam. Őrületes, hogy milyen párhuzamok vannak itt, de igen, az önmegőrzésről és arról szól, hogy megpróbálod megmenteni magad. De ahogy a dal halad, fordul a kocka, és a végén újra megtaláljuk egymást.“ Drew: „Van benne egyfajta elfogadás is…“ lan: „Teljesen, igen.“ Összességében hogy érzitek magatokat az albummal kapcsolatban? Vannak elvárásaitok vagy reményeitek, hogy mit fognak érezni vagy gondolni a hallgatók, miután meghallgatták az In Versest? lan: „Teljesen őrült dolog volt. Drew-val sokat beszéltünk erről mostanában, hogy a Karnivool az egyik legnehezebb dolog, amibe bele kellett vetnünk magunkat, de egyben a legkielégítőbb is. Szóval ez ’kétélű fegyver’ – már többször ’meghaltunk’ és ’feltámadtunk’. És újra megtennénk; számunkra ez a dolog természete, mi így csináljuk a dolgokat. Olyan, mint egy őrült nagy hegy, amit meg kell mászni. Úgy érzed, hogy örökké mászol, és nem látod a csúcsot, amíg egyszer csak rájössz: »Baszki, ott vannak a felhők, és az ott kibaszott fény? Ó, igen, az napfény, és a francba, a csúcson vagy! De jó innen a kilátás!«“ Drew: „És úgy érzem, hogy ez még az album befejezése után is így van, elég nagy volt a különbség az utolsó felvétel és kész anyag kézhezvétele között. Megmutattam néhány barátomnak, és a lényeg az, hogy ez az első néhány hallgatás még mindig része a folyamatnak – megérteni a dalokat és azt, amit alkottunk, és hogy hogyan illeszkedik mindez a setlistbe és az életembe. Aztán amikor megjelenik a lemez, az is valami teljesen más. Imádom látni a reakciókat, és remélem, hogy segít az embereknek. Szerintem sok zenész és művész szereti úgy gondolni, hogy valamilyen módon segítünk, hogy van egy ’szolgáltatás’, amit nyújtani tudunk, ami túlmutat a szórakoztatáson, hogy ez terápiás hatással lehet néhányakra, és ezek a reakciók adják nekem a legnagyobb örömet.” lan: „És ehhez még hozzátenném, a Salvával kapcsolatban, hogy nemrégiben sok koncertet adtunk az országban, és sok emberrel beszéltünk, és az interneten is sokan kommentálják, hogy »szóval, ti továbbra is együtt maradtok, mint egy zenekar, ugye, mert a Salva olyan, mint egy búcsúdal«. Én pedig azt válaszoltam: »Azta! Ha így hat rátok és így érzitek, akkor azt hiszem, megértitek a dalban rejlő szomorúságot, veszteséget és gyászt, de nem nem, mi még mindig itt vagyunk, továbbra is együttesként fogunk működni, minden rendben van.«“ (nevet) Hallottam, hogy a Salva végső szakaszát a skótdudákkal Guthrie Govan és Hans Zimmer Dűne filmzenéje ihlette, ezért újrahallgattam, és nem vagyok biztos benne, hogy ez szintetizátorok vagy effektezett gitárok kombinációja, keverve skótdudákkal. Hogy írtátok meg ezt az epilógust, és hogy hoztátok létre ezeket a hangokat? Drew: „Igen, Guthrie kicsit több hatással volt az albumra, mint a Reanimation szólója. Hallottam egy interjút, amit Hans Zimmer adott Rick Beatónak; a Dűne zenéjéről beszélt, és Rick megdicsérte a skótdudákért; mire ő elmagyarázta, hogy azok valójában nem dudák, hanem Guthrie Govan IR-t (impulse response) használt. Ez lényegében egy adott hangot rögzít, és Guthrie ezt egy hegedűvel csinálta. Ezt a The Aristocrats koncertjén is el szokta játszani, ahol gitározik, és ezt a hangszínt használja a hangerő tekergetésével, és fantasztikusan hangzik. Szóval, amikor megtudtam, hogy ez lehetséges, már egészen hamar megvolt az ötletem a dudákra, és volt az egésznek egy Hegylakó-hangulata a végén, ahol szerintünk a skótdudák varázslatosan passzoltak volna. Úgyhogy felvettem a kapcsolatot Owen Thomasszal, Forrester Savell asszisztensével, ő talált egy Axe FX patchet, és én megfogalmaztam az ötletet a ’gitárdudákkal’. És ennek a patchnek az egyik összetevője egy szintetizátorblokk volt. İgy gitárral felvettem azt a részt, és csináltam egy kis pentaton dallamot, amit szerintem egy skótduda is játszana, majd elküldtük Grantnek, Mark (Hosking gitáros) unokatestvérének, aki remek dudás. Ő kapott az alkalmon, és felvette a saját otthoni stúdiójában. Szóval, amikor élőben fogjuk játszani igazi dudákkal, alig várom, hogy halljam, hogy fog szólni.” Imádom, hogy a Karnivoolban a gitárjáték mennyire dalcentrikus, soha nincsenek „kérkedő“ gitárszólók, inkább a textúrák hozzáadásáról, a rétegelésről, a hangulat megteremtéséről és a dal érzelmeinek kiszolgálásáról szól. Drew, kik inspirálták a játékodat? Drew: „Inkább a dalszerzők hatnak rám, mint a gitárosok. Johnny Greenwood és Ed O’Brien a Radioheadből jutnak eszembe, néhány hangközfordítás és az általuk használt akkordmenetek. Nem feltétlenül jazzesek, de még nem hallottam olyan rockbandáról, amely harmadik fokú hangközfordításokat használna, és az ilyen dolgokat találom igazán érdekesnek. Ezeket a dolgokat szeretem, a szokatlan akkordmenetek vagy valamilyen hangvezetés, és az, hogy a dalhoz igazodva játszanak. Persze emellett ott van Angus Young, Brian May, Dimebag, Frederick Thordendal. Még Eric Gales is. A minap láttam Rick Beato műsorában, és fú… ez a srác azonnal bekerült a kedvenc gitárosaim közé. Olyan, mintha a gitárban hordaná a szívét. De Guthrie is. Hihetetlenül képzett technikailag, de megvan benne a ’feeling’ is. Szerintem ez a varázslatos dolog, és nem hiszem, hogy én egy nagyszerű gitáros vagyok, de nagy a képzelőerőm, és a kompozícióra koncentrálok. Ismerem az erősségeimet, és azoknak megfelelően játszom. Ezért kértük meg Guthrie-t, hogy játsszon a Reanimationön, mert úgy éreztük, hogy ehhez több kell, mint amit én tudok. Megtiszteltetés volt, hogy elfogadta a meghívást. Olyan volt, mint amikor George Harrison megkérte Eric Claptont a While My Guitar Gently Weeps dalban: »Rendben, akkor Ericet is bevonjuk.«” Az In Verses turné áprilisban kezdődik. Az első koncertet leszámítva melyiket várjátok a legjobban? Van kedvenc helyszínetek vagy városok, ahová szívesen látogattok? Drew: „Rég voltunk Lengyelországban, úgyhogy alig várom, hogy visszatérjünk oda.“ lan: „Ott nagyobb helyszínt is kellett keresnünk, mert a koncertjeink nagyon népszerűek lettek, ami fantasztikus. Franciaországban is volt néhány hely, ahol nagyon jó koncerteket adtunk. A londoni Roundhouse-t is nagyon várom, mert egy történelmi és igazán elképesztő helyszín. És ugyanígy a manchesteri Academyt is, ahol szintén fantasztikus koncerteket adtunk. Általában véve nagyon várom, hogy újra emberek elé állhassunk, és új dolgokat mutathassunk, mondhassunk nekik. Nekünk is ugyanolyan izgalmas lesz, mint nekik, nagyon klassz lesz.” Drew: „Németország is nagyon szórakoztató élmény, és nagyon várom, hogy Svédországban meglátogassam a Västeråsban élő unokatestvéremet.“ (nevet) lan: „Ó, és még egy érdekesség neked mint magyarnak: az album nyitódalához egy európai turné során jött az ötlet, Budapesten voltunk egy stúdióban, és akkor született meg a Ghost eleje. Nagyon jól éreztük magunkat a városban, gyönyörű hely. Ahogy kettészeli a folyó… gyönyörű hely. Elmentünk a fürdőkbe, és ott ültünk az öregekkel – mint valami kétszáz éves matuzsálemek, csak beszélgettünk a forró vízben. Annyira jó volt! Alig várom, hogy visszamenjek oda!” TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. márciusi számából.

megtekintés     »     karnivool, Andrew Goddard, Ian Kenny