És hogy bírja a zenédet? – Befejező rész

2026. 03. 18. 06:37   »   interjú   »   U2603

szöveg: Uzseka Norbert

Bár a színpadon, a dalokban vagy az interjúkban ritkán találkozunk velük, de sok metalzenésznek van valamilyen házi kedvence, kisállata. Körkérdésünkben most (főleg) hazai muzsikusoktől érdeklődtünk ezekről a szőrös, pikkelyes, tollas vagy egyéb, állati bajtársakról. Hegyi Kolos (Magma Rise) „Gyerekkori álom volt a teknős. 16 éve nyáron vettük egy balatoni nyaralás után. Neve nem igazán van, szoktuk hívni így is, úgy is, Tökös Tekés, Tokás, Béka, A hüllő, stb. A metalt nem hinném, hogy utálja, de nem is gondolom, hogy felforrósodna tőle a vére.” (nevet) × × × Márkus-Ritzel Ani (Dharma, Septima) „60+ állatkánk van (későbbiekben állatkert, illetve -simogató formában is fogunk működni), így kénytelen voltam montázst készíteni. Az ember szívéhez kétségtelenül a kutyák és a lovak képesek a leginkább közelférkőzni, örök kedvenc Mamut kutyám, aki egy öreg malamut. A metalos tematikára legbiztosabban a kis rackával neveztem volna, név szerint Sátánka, bár a fekete fríz ló is dobogós lehetne… a csüngőhasú malackák mellett, akik harmincan követnek és kórusban visítanak. Sőt, aki hallott már szamarat teljes hangerőn, na az sem gyenge. Azért a rókák is, főleg a lányok, nem szerénykednek a hangképzésben. Egy sarkiróka félvérrel is büszkélkedhetünk, aki télen igazán hozza az északi vibe-ot, ám szarvak tekintetében bizonyára a skót felföldi bocijaink viszik a prímet. Az alpakatartás végül nem lett a kedvenc hobbink, de a lámát nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, aki szeretne füvet nyírni és fát metszeni egyszerre!”

Bezár

Bezár

Bezár

Bezár

Gábor Andris (Bigfoot Preston) „Sokáig meggyőződéses kutyabarátnak tartottam magam. A cicákat inkább csak a távolból csodáltam: elegánsak, titokzatosak voltak, de valahogy nem éreztem őket közel magamhoz. Minden megváltozott, amikor befogadtuk Gömbit. Gömbi egy gyönyörű, méltóságteljes, szibériai fajtájú, fekete fiú cica volt. Az első pillanattól kezdve különleges jelenléte volt a lakásban – és az életünkben is. Mellette értettem meg igazán, mennyire érzékeny, intelligens és szeretetteljes teremtmények a macskák. Nem tolakodóak, nem harsányak – de csendesen, finoman belopják magukat az ember szívébe. Nem sokkal később érkezett mellé egy fehér, ugyancsak szibériai fajtájú cica: Mimi (a képen). Őt is adoptáltuk. Mimi igazi kis hölgy, bonyolult lelkivilága van, öntudatos, néha makacs, de éppen ettől annyira különleges. Gömbi sajnos két éve átlépett a szivárványhídon, és az űr, amit maga után hagyott, máig érezhető. Mimi maradt velünk, és ma már sokszor úgy tekintek rá, mintha a kislányom lenne. Ő az, aki a nehezebb napokon odabújik, vigasztal, dorombolása megnyugtat, sokszor nagyon mókás dolgai vannnak, lehet rajta nevetni. Kedves, szeretettel teli lény, még ha néha határozottan ki is mutatja az akaratát. Mellette jöttem rá igazán, hogy a macskák valami egészen fantasztikus teremtmények: egyszerre függetlenek és mélyen kötődők, titokzatosak és mégis őszinték, igazi kis társak. Ma már tudom: nem egyszerűen kutyabarátból lettem macskás, hanem gazdagabb lettem két különleges lélek által, akik örökre megváltoztatták, hogyan tekintek ezekre a csodálatos állatokra. Apró érdekesség: eddig mindkét cicánk imádta a gitártokokat. Amint kiveszem valamelyik hangszeremet, fél perc múlva már azt veszem észre, hogy Mimi boldogan kuckózik a tok puha plüssbélésében. Néha úgy tűnik, mintha a gitár lakkjának illata is hatna rá, mert elégedetten, és mosolyogva forgolódik benne. Bár Mimi még semmit sem tett tönkre a lakásban, az erősítőm elejét gyakran nézi kaparófának, ilyenkor igyekszem azt minél gyorsabban a fal felé fordítani.” (nevet) × × × Bánfalvi Sándor (Ákos, Dead Gray, Dirt, Neck Sprain) „Két gyönyörű cicalánnyal élek egy társasház harmadik emeletén. Egyikük Lucy, a ’sima’ cirmos cica, aki 16 éves és kb. 12 éve van velem. Egy ismerős családtól fogadtam örökbe, akik költözés miatt váltak meg tőle. Fiatalabb korában sokat huncutkodott (étellopás, lakásból kiszökés, stb.), de idősebb macskuszként már eléggé nyugisan tolja. Imádja a simizést, és azt bátran kéri is bárkitől, aki betoppan a lakásba. Másik állatkám Kiwi, aki egy ötéves fehér-cirmos cicus. Őt még pár hónaposan csalogatták le egy forgalmas főút melletti fáról , ahol kétségbeesetten nyávogott. Kislányommal hoztuk haza, és szép nagyra nőtt azóta. Kiwike meg tud őrülni időnként. Ilyenkor össze-vissza rohangál, kapirgászik, esetleg megtámadja a Lucyt. Idegenekkel viszont tartózkodóbb, sokszor elbújik, amikor valaki először jön hozzánk. A cicmarekek jól bírják a muzsikát, ha az nem túl hangos. Itthoni gitározgatásaimat szintén jól viselik, talán csak akkor néznek furábban, amikor nagy ritkán az elektromos gityó torzított hangjára adok egy kis kakaót…” (nevet)  TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. márciusi számából.

megtekintés     »     körkérdés, Hegyi Kolos, Márkus-Ritzel Ani, Gábor Andris, Bánfalvi Sándor