ROTH – A kezdet és a vég

2026. 03. 24. 10:21   »   interjú   »   U2603

szöveg: V. A.   
»   fotó: Celine Schulze

A multihangszeres Quentin Roth alapította, sötét hangulatú metalt játszó projekt drámai történetmeséléssel ragadja magával a hallgatót. A produkciót a hátán vivő Quentin édesapjával, az Eisregen-énekes Michael Rothtal készítette el Alles Endet című új albumát. Ennek kapcsán beszélgettünk. Úgy gondolom, érdemes néhány szót ejteni a zenekar megalakulásáról. Nem egyedülálló a zenei színtéren, hogy egy apa-fia páros alkotja a zenei formációt, ugyanakkor mégsem sűrűn fordul elő. Honnan jött nálatok ez az ötlet? „Az egész onnan indult, hogy a ballagási pénzemből megvettem az első stúdiófelszerelésemet. Aztán elkezdtem zenét írni, miközben egyre többet tanultam a zeneszerzésről és a producerkedésről. Amikor elkészültek az első valamirevaló demók, azzal a problémával szembesültem, hogy igazából én nem akartam énekelni a számokban, és nem is ismertem senkit, aki így segíthetett volna befejezni a dalokat. Ekkor az apám felvetette azt az ötletet, hogy mi lenne, ha együtt dolgoznánk. Az ő ötlete volt az is, hogy a vezetéknevünk legyen a zenekar neve is.” Hogyan osztjátok meg a zenekari teendőket? Hogyan készült az új album? „A zenekaron belül elég egyértelmű a feladatmegosztás: mivel a Roth egy olyan projekt, ahol az én zenei elképzeléseim valósulnak meg, szabadon alkotok. Én írom a szövegeket, sőt minden dalt először magam énekelek fel, és csak aztán mutatom meg az apámnak, hogy milyen zenei frázisokat képzeltem el az egyes dalokhoz. Ő pedig néha még változtat valamit például a szövegben, hogy jobban énekelhető legyen, vagy éppen javasol valamit a dal szerkezetére vonatkozóan. Vendégzenészként egyébként Cedric Roß is közreműködik több dalban, ő a szólóknál segített ki.” Az első szám az „élettel” kezdődik, míg az utolsó a „befejezéssel” végződik, mintha egy sztorit mesélnétek el. A szövegek témáját tekintve mennyire komplex az album? Mennyire személyes vagy éppen a fantázia szüleménye a dalszöveg? „Nagyon örülök, hogy már többen észrevettétek: mind az első, mind az utolsó szám egy keretet alkot, tudatosan lettek nyitó- és záródalok. Az album dalai egyrészt fontos témákat dolgoznak fel – lásd a Leiche im Schrank számunkat, amely a zaklatás és kirekesztés problémájára hívja fel a figyelmet. Másrészt egyes dalok témái a fantáziám szüleményei is, mint például a Mein Schwesterlein esetében.” Egy részletgazdag, igényes borítókép készült az albumhoz, amely nagyon passzol a zenei világotokhoz. Ki készítette? „A borítót apám ötlete alapján a Svartir Andar Graphix készítette, a saját stílusában. Mi nagyon elégedettek vagyunk vele.” Korábbi albumotok egyik számából (Nachtgebete – Meine Welt) kiragadtatok egy mély és fontos gondolatot (A saját világom elég nekem) – ezt Quentin pólóján láttam. Az új albumról mi lenne az? „»A saját világom elég nekem« mondatot mi is rendkívül kifejezőnek és sokféleképpen értelmezhetőnek éreztük, ezért esett rá a választásunk. Úgy gondolom, az új album lényegét leginkább az Alles Endet (Minden véget ér) album- és dalcím foglalja össze. Ha azonban egyetlen, számomra különösen fontos sort kellene kiemelnem, akkor ez a Keine Zeit für Tränen című dal következő sora lenne: »Az ember porszem csupán – az emberiség végeláthatatlan.«” Hogyan fogadták a rajongók az új albumot? Gondolkodtok-e fellépéseken? „A rajongóktól eddig egyöntetűen pozitív visszajelzést kaptunk, ami hatalmas öröm a számunkra. Ugyanakkor tisztában vagyunk vele, hogy nem lehet minden ember kedvére tenni a zenénkkel. Számomra különösen az a fontos, hogy mi magunk elégedettek legyünk a végeredménnyel – minthogy azok is vagyunk. Van két jó hírem a jövőre nézve: ismét elkezdtem zenét írni, és nagyon optimista vagyok a jövőt tekintve, ami az új albumokat, valamint az élő fellépéseket illeti. Mindkettőnek idő kell, de dolgozunk rajta!” DIGITÁLIS PRINTAz Underworld magazin 2026/03. számából.

megtekintés     »     roth