IAMYANK – Magyar Zene Háza

2026. 03. 26. 16:03   »   beszámoló   »   U2604

szöveg és fotó: György Zoltán

„Állottam vizének mélységei felett, Sima volt a fölszín, de sötét, mint árnyék…” Nem tudom mással kezdeni a beszámolóm, le kell írnom: IAMYANK koncertje a Zene házában maga volt a csoda! Ennyi, pont. Minden további jelző csak szócséplés, de azért megpróbálom valahogy átadni mit is láttunk, hallottunk az este. Iamyank STNTLN című lemezét tavaly az éves listámra is felraktam, azt hiszem megérdemelten. Az album egy csodálatos műalkotás, hallgatása közben egy végtelen utazása viszi az értő befogadót, minden egyes alkalommal újabb és újabb réteget adva a történethez. Mert hogy a STNTLN valójában egy képzeletbeli filmzene, egy olyan filmé, ami egyelőre csak Yank fejében létezik. A lemez megjelenése után volt a Dürer Kertben egy közös albumhallgatás, ott mesélt erről, és vélhetőleg egyszer valóban elénk tárja a saját történét is. Viszont ahogy most a koncert bevezetőjében is elmondta, kér mindenkit, hogy hagyatkozzon a saját fantáziájára, lássa bele a zenébe a saját történetét is, és erre ez a 1,5 óra tökéletes lehetőséget biztosított. Bevezetőjében David Lynchre is hivatkozott, és valóban, a mester szelleme többször, több szinten is beköszönt. Már az albumot hallgatva is az ugrott be, hogy milyen tökéletes aláfestő zene lenne ez egy soha el nem készült Lynch-westernnek, de élőben ez hatványozottan tetten érhető volt. A vörös fényben úszó fák sziluettje pillanatok alatt Twin Peaks erdeibe repített minket, amire többször zeneileg is ráerősítettek, pl. a visszafelé játszott zongora loopokkal (A fák mögül). Maga az előadás egyfajta lemezbemutatónak is betudható (hasonló program csak egyszer, nyáron, a Fiumei úti sírkertben volt), bár az alig 43 perces lemezanyagot most lényegesen kibővítve kaptuk meg. Egyből az elején újdonság volt a lemezhez képest a hátborzongatóan gyönyörű Prológus. Arany János Dante című versét Solecki Janka előadásában hallhattuk, és ez az alig 3 perc (amiből a bevezetőben is idéztem) ahogy belefolyt a Láncok, láncok, láncok c. tételbe elindított ezen a csodálatos utazáson. Nem tudom minek nevezzem ezt a művet, mert az album, de különösen ez a kibővített előadás nem csak dalok csokra, ez egy tökéletes zenemű! Egy XXI. századi posztmetal-szimfónia, egy industrial eastern soundtrack, amihez foghatót nem sűrűn hallunk. Ha valaki esetleg a cikk hatására ismerkedne Yank világával, és fogódzót keres, zeneileg valóban van itt a Neurosis világába illő utaztatós posztmetal (FRKSK) a Nine Inch Nails-szerű elektro industrial (LHTTLN), a Sunn O)))-t idéző drone (El, el, el), az Ulver ambientje (A fák mögül) de pont ennyire jelen van a folk, a rave, a jazz vagy kamarazene is.

Még a megjelenés után eljátszottam vele mit jelenthet a címben lévő STNTLN. Az album munkacíme ISTENTELEN volt, így ez eleve nem volt nehéz, de legnagyobb megdöbbenésemre egy értelmes szót sikerült még találnom és ez a SÁTÁNTALAN! Több mint elgondolkodtató, de a zenét és az előadást hallgatva, az olyan magasságokba emel és olyan mélységekbe taszít, ami nem, hogy értelmet ad ennek a szópárosnak, de magát a zenét is egy újabb dimenzióba emeli. Csak ismételni tudom magam, nagyon-nagyon ritkán adatik meg egy ilyen mély zenei utazás, mint amit itt átéltünk! Végezetül muszáj felsorolnom kik voltak a színpadon, kik a segítőtársai Yanknak ennek a mesterműnek az interpretálásában: Mátyás Mohácsi – basszusgitár (All Machines Will Fail, The Idoru, Trillion, Grand Mexican Warlock), Máté Kocsis – dobok (All Machines Will Fail, The Idoru), Szalay Dániel – dobok (Panta Rhei, SONYA, Shell Beach), Lee Olivér – gitár (Cry Free, Ék, Trillion), Rádli Ramóna – cselló. És Labus Lili, ének! Nem véletlenül emeltem ki a hölgyet így külön! Amit ő ott a hangjával művelt, amilyen dallamokat énekelt, ahhoz foghatót eddig csak a Pink Floyd The Great Gig In The Sky-jában hallottam! És még két dolog, ami mellett nem mehetek el szó nélkül, mégpedig Lugosi Dani a keverőpultok mögött és maga a helyszín, a Magyar Zene Háza. Több száz koncerten voltam már életemben, sok országban, számtalan helyen, de olyan hangzást, olyan arányos keverést és hangosítást, amit itt tapasztaltam, olyat még soha nem tapasztaltam. Szó szerint nem csak hallottam, de fizikailag is éreztem a zenét. Leírhatatlan volt! Egyszeri és megismételhetetlen előadás volt ez, és ahogy Yank posztját néztem a közeljövőben valóban nem várható ismétlés. Viszont, ha egy dolgot kérhetek, akkor az a teljes zeneházás műsor egy dupla vinylen, hogy minél többen megismerhessék ezt a csodát! DIGITÁLIS PRINTAz Underworld magazin 2026/04. számából.

megtekintés     »     iamyank