Turnéarcok: Albert Moshard – merchandise-menedzser

2026. 03. 21. 16:57   »   interjú   »   U2603

szöveg: Kiss Daniella   
»   fotó: Alan B. Evans

Turnéarcok rovatunkban közelebb hozzuk azokat, akik nélkül egyetlen koncert sem jöhetne létre. A háttérben dolgozó stábtagok őszintén mesélnek szakmájukról, a turnézás kihívásairól és legjobb pillanatairól, valamint arról az életről, ami a színfalak mögött zajlik. Először is mesélnél magadról, és arról, mivel foglalkozol a zeneiparban? „Albert vagyok, és elsősorban merchmenedzserként dolgozom, de valójában mindenben besegítek. Értékesítem a termékeket, intézem a logisztikát, és beugrok ott, ahol szükség van rám. A turnézás teljes mértékben csapatmunka, így ha tudok valamiben segíteni, mindig számíthatnak rám.” Hogyan kerültél a turnézás világába? „Gyerekkoromban, amikor koncertekre jártam és zenét hallgattam, fel sem fogtam, hogy létezik ilyen munka, de már akkor tudtam, hogy a zeneiparban szeretnék dolgozni. Amikor 16 évesen lehetőségem nyílt turnéra menni, azonnal éltem vele. Egy barátom zenekara öt hétre indult útnak, és valahogy sikerült meggyőznöm a szüleimet, hogy elengedjenek. A zenekar neve In Control volt, és ez az élmény egyből bevezetett a punk és hardcore zenei közegbe. Pár évig dolgoztam velük, onnantól kezdve pedig minden a kapcsolatok építéséről és az emberek megismeréséről szólt, miközben fokozatosan nyitottam más műfajok és nagyobb turnék felé. Még Neil Younggal is együtt dolgozhattam, ami igazán különleges élmény volt. Odajött hozzám bemutatkozni, és rendkívül kedves volt – régi rajongójaként ez kimondhatatlanul sokat jelentett. Akkoriban a Warner Brothersnél dolgoztam, ennek köszönhetően jött ez a lehetőség, és pár véletlen egybeesést követően végül így kerültem a Halestormhoz is. A covid-időszak alatt, amikor szinte senki sem dolgozott, kaptam egy hívást, hogy lenne-e kedvem a Dashboard Confessionallel turnézni. Igent mondtam, bepakoltam, és vettem egy repülőjegyet Nashville-be. Az énekesük, Chris, viszont motorbalesetet szenvedett, így végül lemondták a turnét, én pedig ismét munka nélkül maradtam. Másnap újra hívtak, hogy megkérdezzék, hogy kedden ott tudnék-e lenni Nashville-ben. Mondtam, hogy már megvan a jegyem pont aznapra, be van pakolva a bőröndöm, és teljesen készen állok az indulásra. Ekkor árulták el, hogy a Halestormról van szó. Hihetetlen szerencsés helyzet volt. Eredetileg csak beugrottam volna hozzájuk, mert a korábbi merchmenedzserüknek haza kellett mennie az édesanyja halála miatt, de végül úgy döntött, hogy továbbra is a családjára koncentrál, engem pedig megkértek, hogy maradjak. Ennek már több mint négy éve, és azóta is együtt dolgozunk.” Hogy telik egy átlagos napod turnén? „Ez nagyban függ a turnétól, de a headlinerek esetében általában reggel 8–9 óra körül indul a nap. Reggel kávéval vagy reggelivel kezdek, majd egyenesen a kamionhoz megyek, hogy átnézzem a készletet és előkészítsem a napot. Sok minden koordinációt igényel – kapcsolatfelvétel a helyszínnel, készletellenőrzés, a stand felállítása–, és ha ezzel végeztünk, néha van egy rövid szünet, mielőtt az este folyamán újra ellenőrizzük, hogy tuti minden gördülékenyen működik. Sok a várakozás és a rohanás, a napok pedig elég hosszúak: van, hogy reggel hétkor kelünk, és hajnali három előtt nem kerülünk ágyba – vagy még később, ha igazán ki akarod készíteni magad. (nevet) Koncertnapokon szinte végig a helyszínen vagyunk, ilyenkor nincs sok lehetőség városnézésre. A szabadnapokat viszont, főleg Európában, igyekszünk kihasználni: ledobjuk a cuccainkat a hotelben, bemegyünk a városba, és hajnalig vissza sem térünk.”

Mi a legjobb és a legnehezebb része a munkádnak? „A legjobb az, hogy bejárhatom a világot, és minden nap más, még ha a rutin hasonló is. Különösen szerencsés vagyok, hogy a Halestormmal dolgozhatok, mert fantasztikus a stáb és a zenekar, így sokszor nem is érződik munkának, hanem inkább baráti együttlétnek. A legnehezebb része egyértelműen a hosszú távollét otthonról. Tavaly május végétől december elejéig turnéztunk, több kontinensen, néha csak négy napra mentünk haza, mielőtt elindultunk volna egy újabb hathetes körre. Fárasztó, de nincs választási lehetőség: menni kell, bármi van.” Mi az, amit szerinted sokan nem értenek meg igazán a munkáddal kapcsolatban? „Azt, hogy ez nem könnyű munka, és hogy a merch valójában sok turné működését biztosítja. A turnés közegben néha úgy gondolják: »ő csak a pólós srác, nem csinál semmit«. Pedig merchbevételek nélkül sok zenekar egyszerűen nem engedhetné meg magának a turnézást – különösen manapság, amikor a lemezeladások már nem hoznak annyit, mint a kilencvenes években. Sok zenekar számára ez az egyik legfontosabb bevételi forrás.” Milyen tanácsot adnál annak, aki a tiédhez hasonló munkáról álmodik? „Dolgozz keményen, ne félj bevallani, ha valamit nem tudsz, és kérdezz bátran. Figyelj azokra, akik segítenek neked, és legyél te is mindig kész segíteni másoknak – sosem tudhatod, hová vezethet. A megbízhatóság és a kedvesség hosszú távon nagyon sokat számít. A turnézás nem könnyű, de ha olyasmit csinálsz, amit szeretsz, minden erőfeszítés megéri.” Ha már tanácsoknál tartunk, számodra mi az a három dolog, ami elengedhetetlen egy turné túléléséhez? „Rengeteg tiszta zokni és alsónemű, jó kávé és pozitív hozzáállás. Egy rossz hozzáállás meghosszabbíthatja a napokat, és nehezebbé teheti az életet a turnén, nemcsak neked, hanem mindenki másnak is – senki sem szeretne egy nyavalygós emberrel a buszon utazni.” „Az egész nap teljesen szürreális volt. Mindenki ugyanott lógott, nem voltak egók vagy balhék.” Melyik a legjobb vagy legviccesebb turnés emléked eddig? „Milliónyi van, de a többségét nem mesélhetem el. (nevet) Az egyik, ami mindig megnevettet, az első turnémhoz kötődik a Mogwai-jal. A billentyűsük – aki ma már az egyik legjobb barátom – elég rendesen ivott a koncertjük után, én pedig egész este szívattam. A buszon belopóztam a fekhelyére, és mindent kiszedtem belőle: matracot, párnákat, mindent. Amikor aludni ment, beleugrott a bunkerébe, és egyenesen a kemény fára esve felkiáltott: »A francba, hová tűnt az ágyam?« Szegény srác elég nagyot koppant. (nevet) A legemlékezetesebb élmény viszont a Back to the Beginning volt idén nyáron. Ozzy Osbourne-t és a Black Sabbathot látni egészen elképesztő volt, mivel az első bandák között voltak, akiket megszerettem. Életem legelső lemezei, amiket 8-9 évesen vásároltam, Ozzy- és Sabbath-albumok voltak, így óriási hatással voltak rám, és természetesen sok más emberre is. Az egész nap teljesen szürreális volt. Mindenki ugyanott lógott, nem voltak egók vagy balhék. Még a színpadra is felszöktem, hogy megnézzem a Guns N’ Rosest, és amerre csak néztem, olyan embereket láttam, akiknek a zenéjén felnőttem – például Chad Smith a Red Hot Chili Peppersből, Travis Barker, és James Hetfield, aki közvetlenül mögöttem állt. A barátaimmal a Slayer koncertjét is láthattam, ami fantasztikus volt. A Slayer brutális volt, a Metallica hatalmasat szólt, de minden zenekar a maximumot nyújtotta. Mindenki hihetetlenül kedves volt, a háttérben pedig minden gördülékenyen, káosz nélkül működött. Az esemény hibátlanul zajlott az elejétől a végéig. Tényleg egy felejthetetlen élmény volt, és az egyik legőrültebb nap, amit valaha átéltem.” Ha bármelyik zenekarral turnézhatnál a világon, kit választanál? „Őszintén szólva a Halestorm számomra tökéletes banda, de ha másikat kellene választanom, az biztosan az Oasis lenne. Majdnem lehetőségem nyílt turnéra menni velük, ami elképesztő lett volna. Azokkal a zenekarokkal kapcsolatban, amelyeken felnőttem, kicsit bonyolult a helyzet, mert sajnos ebben az iparágban nem mindig egyszerű együtt dolgozni azokkal, akiket zeneileg szeretsz, és ez megnehezítheti az életet az úton. Ha lenne még egy választásom, Johnny Marr lenne a The Smithsből. Alapvetően szeretem a popzenét, és a brit zenekarok állnak hozzám a legközelebb, így vele turnézni igazi bakancslistás élmény lenne.” Végezetül, mi következik számodra és a zenekar számára? „A Halestorm éve már meg van tervezve. Lesz néhány különleges koncertjük, majd mennek Dél-Amerikába, de fellépnek a Download fesztiválon is, amin én nem leszek ott. Az Egyesült Államokban fogok turnézni egy másik előadóval, mielőtt újra csatlakozom hozzájuk. Nemrég felkértek, hogy vegyek részt Ariana Grande turnéján is, ami elképesztő. A szakma szépsége, hogy sosem tudhatod, kivel dolgozol legközelebb. Ami engem illet, nagyon szeretem, amit csinálok. Sok mindent kipróbáltam már a zeneiparban: voltam turnémenedzser, gitártechnikus, sőt a Halestorm dobtechnikusa is Japánban, Ausztráliában és Új-Zélandon. Ezek izgalmas munkák, de hatalmas felelősséggel és nyomással járnak. Ha rajtad múlik a koncert, egy apró hiba is mindent megakaszthat, és ez a fajta stressz nem nekem való. A turnémenedzseri munka még intenzívebb: lényegében felnőtt embereket felügyelsz, és próbálod mindenki problémáját megoldani a sajátjaid mellett, miközben a koncertet is menedzseled. Hatalmas a tiszteletem azok felé, akik ezt jó hozzáállással végzik. Szerencsére a Halestorm menedzsere fantasztikus, az egyik legjobb ember, akit ismerek. Néha szeretek különböző szerepekbe beugrani, kisebb feladatokkal segítve mások napját, de végső soron az a legjobb, hogy a saját munkámat végezhetem anélkül, hogy minden rajtam múlna.”  DIGITÁLIS PRINTAz Underworld magazin 2026/03. számából.

megtekintés     »     turnéarcok, albert moshard, halestorm