CORROSION OF CONFORMITY: Good God / Baad Man

2026. 04. 02. 06:51   »   kritika   »   U2604

kiadó: Nuclear Blast Records   
»   szöveg: Kovács Bedlam Péter

Vannak alapvetően tisztázandó fogalmak a Corrosion Of Conformityvel kapcsolatban. A zenekar HC/punk-hordaként indult, aztán elkanyarodtak a Blinddal 1991-ben a metal felé, ahonnan hamarosan tovább is álltak a stoner / southern rock / blues irányba. És ugyan van egy jelentős réteg – amelynek én is részese vagyok –, akiknek a Blind ’A COC-lemez’, azért nem lenne helyes, ha a csapat 11 albumos pályafutását mindig ehhez a cucchoz viszonyítanánk. Úgyhogy most félre is teszem az 1991-es anyagot. A Good God / Baad Man hosszú évek óta az első lemez Reed Mulin, az alkoholizmusban elhunyt dobos zseni nélkül. Azonban az irányvonalon ez nem hallatszik, sőt a régi harcostárs Mike Dean távozása sem hagyott különösebb nyomot. Ha eddig nem lett volna egyértelmű, akkor most már az: a Corrosion Of Conformity Pepper Keenan bandája, itt ő mondja meg, hogy ki merre hány méter. A banda az éppen aktuális tagságától és korától függően egy zenei utazáson vesz részt, és éppen most a hendrixes/korai ’70-es évek blues-rockos/Lynyrd Skynyrd-es korszakát éli. Ennek megfelelően olyan az egész Good God / Baad Man hangulata, mintha egy szőnyegbe burkolt deszkaházban ülnénk a COC próbatermében, valahol a New Orleans-i mocsárvilágban. Olyan ez a hely, hogyha valaki kimegy a tornácra, akkor spanglizás, sörözgetés közben néha lepöcköl pár pókot a korlátról, esetleg lerugdos egy kígyót a deszkáról, majd rádob egy dartsnyilat az éppen aktuális választási plakátra. Az alkotás, a szabadság és az elvonulás szentélye ez. Az egész album szinte lélegzik, mintha melletted dohognának a ládák és csattogna a dob, és amikor véget értek a próbák, nem követte stúdiózás a munkát, csak a menet közben rögzített témákhoz pár szólót és énekdallamot kellett volna később rögzíteni. A 14 dal nagyon hasonló stílusban fogant. Ha időnként fel is üti fejét pár kevésbé bluesos rifftéma (Good God, Forever Amplified, Gimme Sum, Lose, AOTKF), nem válik markánssá, nem viszi el a lemezt más irányba. Hosszabb-rövidebb bevezetők, hangolódások kapnak helyet minden nótában, nincs kapkodás, nincs hirtelenkedés, a jammelés az úr az anyag jelentős részén. Aki élvezi a művészi szabadságot, és a stoner blues zenei világot mindennél fontosabbnak tartja, annak egészen biztosan szép napokat fog okozni a Good God / Baad Man. × × × „A Jó Isten súlyos és dühös, a Roossz Ember lazább, rockosabb, akik hibátlanul egészítik ki egymást. Koszos riffek, óriási dallamok, blues és funk kitekintések, pszichedelikus leágazások, megalázó lazaság és profi hangszerkezelés. Ááááá, felesleges tovább sorolni. Ez (majdnem) telitalálat!” – Gyuricza Ferenc / 8 pont ___ (További véleményeket olvashatsz az albumról az áprilisi számunkban és az Underworld Klub felületén.)

megtekintés     »     corrosion of conformity