RAM-ZET: Sapien

2026. 04. 02. 09:55   »   kritika   »   U2604

kiadó: ViciSolum Productions   
»   szöveg: Valachi Samu

A zenei szcéna jelenlegi helyzetében, ahol a Sleep Token és hasonló műfajötvöző zenekarok globális népszerűségnek örvendenek, online éppen vírusként terjed hírneve az Angine de Poitrine mikrotonális excentrikájának, és a streaming platformok algoritmusai egyre kimeríthetetlenebb mennyiségű, kiszámíthatatlan playlistet kínálnak a zenefogyasztóknak, könnyen azt hihetnénk, hogy a norvég Ram-Zet avantgarde metalja már nem képes olyan meglepetéseket okozni, mint régen. Azonban ez hatalmas tévedés lenne: a Sapien még a legjártasabb zenei füleket is ki tudja hozni a sodrából, és – minden kétséget kizáróan – jó értelemben. Amikor 2000-ben megjelent debütáló albumuk, a Pure Therapy, az extrém metalon belül az egymással élesen eltérő műfajok ilyen merész ötvözése még jórészt feltérképezetlen területnek számított. A zenekar ezzel a lemezzel el is nyerte a norvég Grammy-díjat. Ezt követően további négy albumot jelentettek meg: Escape (2002), Intra (2005), Neutralized (2009) és Freaks in Wonderland (2012), majd a Ram-Zet hosszú szünetre vonult, a tagok különböző kreatív utakat jártak be, és csak alkalmanként léptek színpadra. De most, tizenhárom évnyi, reflektorfényen kívüli időszak után az alapító, gitáros és dalszerző Henning „Zet” Ramseth úgy érezte, elérkezett az idő, hogy új életet leheljen a projektbe. Az elmúlt két évben a zenekar intenzíven dolgozott új dalokon, és a Sapien egy új fejezet kezdetét jelenti a történetükben. Zeneileg a Ram-Zet egyetlen vezérelv mentén alkot: nincsenek szabályok. Bár alapjaik a súlyos, technikás, progresszív metalból táplálkoznak, dalaik gyakran még kiszámíthatatlanabb, már-már szándékoltan széttartó irányokba ágaznak. Ha párhuzamot kellene vonni, hangulatában és harmóniavilágában leginkább a Voivodot és a Slogant tudnám szóba hozni. A Sapien átlagosan hét és fél perces szerzeményei azonban ennél is tovább mennek: pillanatról pillanatra váltakoznak bennük a stílusok és hangulatok, ritmusok és tempók, mintha egy nemzetközi fesztivál teljes fellépőgárdája egyszerre, egy színpadon mutatná be saját kultúrájának esszenciáját. Az agresszív riffek mellett a tiszta és hörgő férfi és női vokálok folyamatos váltakozása, a hegedű, valamint a szintetizátorok elegye egy olyan zenei elmegyógyintézet atmoszféráját kelti életre, amilyet még soha nem hallottam. Talán csak Devin Townsend Infinity és Empath albumai vetekedhetnek a Sapien eklektikájával. A lemez egy pillanatra sem válik unalmassá – sőt, eleinte nekem is kihívást jelentett végighallgatni –, de biztos vagyok benne, hogy ez a zenei cirkusz a többség számára túl sűrű és kaotikus lesz. Ám azoknak, akik nyitottak füleik megtornáztatására, a Sapien olyan felszabadítóan kreatív és inspiráló élményt kínál, ami egyszerre frenetikus és elgondolkodtató, miközben egy olyan sokrétű világba kalauzol, ahol a zenei határok folyamatosan elmosódnak. __ További véleményeket olvashatsz az albumról az áprilisi számunkban és az Underworld Klub felületén.

megtekintés     »     ram-zet