NÍS – A fák szava

2026. 04. 04. 11:51   »   interjú   »   U2603

szöveg: Uzseka Norbert

A Nís öntörvényű, nehezen kategorizálható zenét játszik, bár ha vonz a progresszív metal vagy a grunge, akkor jó eséllyel megtalálod hozzá az utat. Harmadik anyaguk, az Emberöltő EP kapcsán Zsíros Ádám énekes válaszolt Uzseka Norbert kérdéseire. Kérnék egy rövid áttekintést a zenekar eddigi pályájáról! „Zoli és Nárcisz még a Ősrobbanást követően találkozott először, már akkor érezték, atomi szinten, hogy valami összerezgett közöttük. Néhány milliárd évvel később újra találkoztak és együtt zenéltek a Bálnalovas nevű zenekarban. Zoli ekkortájt másik formációban is gondolkodott, énekest kerestek. Nárciszt is meghallgatták, de úgy alakult, hogy ebben a zenekarban a basszusgitár mellett teszi le a voksát. Én 2017-ben kerültem a képbe: egy zenei csoportban ’Tool-Karnivool’ jeligére kerestek énekest. Merész vállalásnak tűnt, de nem csalódtam. Akkori dobosunkkal vettük fel első, Nís című lemezünket. 2019-ben Csabi csatlakozott hozzánk dobosként, második anyagunk, a Foehn dalait már vele dolgoztuk ki. Azóta a Debrecen-Veszprém tengelyen számos klubban játszottunk, felléptünk több hazai fesztiválon – például a Fekete Zajon, a HellVillen és az Alpárfeszten, valamint két koncertfelvételünk is készült az A38 Hajón. Most pedig megjelent a harmadik lemezünk, az Emberöltő.” Mit jelent az, hogy Nís, és hogy írnád le a zenéteket valakinek, aki még sosem hallotta? „A ’nís’ a ’niche’ fogalmából ered. Ez egy specifikus szakterületet vagy réteget jelent, amelyre valamilyen egyedi termékkel vagy szolgáltatással céloznak. Nem a tömegnek szól, hanem egyedi igényeket elégít ki. Az ökológiában is használják ezt a fogalmat, azt a ’helyet’ vagy szerepet jelöli, amelyet egy élőlény betölt a környezetében. Valahogy így vagyunk vele mi is, mára eléggé körvonalazódott bennünk, hogy zeneileg kik vagyunk és hol helyezkedünk el, ugyanakkor fontos számunkra a folyamatos változás. A zenénk elég hullámzó, váratlan. Progresszív metalnak szokták az ilyesmit nevezni, de számunkra egy érzelmileg sűrű, utazásszerű élmény: lassan kibomló, súlyos részek váltakoznak légiesebb, meditatív szakaszokkal. Emellett van benne valami mélyből építkező szakralitás és szikárság is, ami annak köszönhető, hogy egy nagyon alap felállásban (dob-basszus-gitár-ének) alkotunk.” Az emberöltő az első anyagotok, amin végig magyar nyelvű ének van. Máshogy írtátok emiatt ezeket a dalokat, illetve szövegeket, mint a korábbiakat? „Minden lemezünk felvétele más volt, de a mostani valóban különbözött a korábbiaktól. A hangszeres részek megírása hasonlóan működött, mint eddig, a szövegek megírásakor viszont nagyobb súlyt kapott a felelősség. A magyar nyelv közvetlenebb csatorna a hallgató és az előadó között. Mivel épp abban az állapotban voltam, amiről írni szerettem volna, időre volt szükségem, hogy megtaláljam a megfelelő szavakat, amikkel elégedett vagyok, és amikre azt tudom mondani, hogy őszintén szólalnak meg. Talán ez volt a legfontosabb szempont a számomra. Sokat dolgoztunk rajta, hogy minden a helyére kerüljön, szerencsére Nárcisznak mindig akkor jött egy jó ötlete, amikor elakadtam.” A Koromfekete című dalban brácsázik Hegy­aljai-Boros Zoltán. Miért pont ő, miért pont ez a hangszer? „Zoli régi ismerőse a zenekarnak, egy igazi multi­instrumentalista. A Koromfekete kapcsán éreztük, hogy maradt még benne tér valami plusznak, így jött a brácsa ötlete. A vonós hangszereknek van egy különös, egyszerre gyönyörű és fájdalmas karakterük – pontosan ezt a réteget szerettük volna hozzáadni a dalhoz.” Ebben a dalban, de a többiben is erősnek érzem a magyar népdalok hatását, nyilván főleg az énekben. Mennyire volt ez tudatos? Avagy: hogyan hatott rátok a magyar népzene? „Számomra ez inkább ösztönös működés. Anyanyelvemen így szólal meg az, aki bennem él. Az utóbbi időben egyre erősebben éreztem ezt a hangot, ezért váltottunk magyar nyelvre – hitelesebbnek érzem magam így frontemberként. Tudatos döntés volt viszont, hogy természeti képeken keresztül, líraibb hangon szólaljak meg. Nem konkrétan a népzene hatott ránk, hanem az a mögött meghúzódó szellemiség. Néhány éve láttam a Wardruna koncertjét, ahol Einar, a zenekar vezetője arról beszélt, hogy mennyire elveszett a közös éneklés rítusa a modern társadalmakból. Régen egy közösség együtt énekelt minden nagyobb eseményen: legyen szó aratásról, esküvőről, egy gyermek születéséről, de virrasztáskor, temetéskor is együtt énekeltek az emberek. Ez a gondolat mélyen megmaradt bennem. Olyan szövegeket szerettem volna írni, amelyek visszhangot keltenek másokban is. Szerencsére a többiek is nagyon nyitottak a népzenei/világzenei dolgokra, szóval nagyon természetesnek hat, hogy ez a vonal megerősödött a dalainkban.”

A zenétek kapcsán a kezdetek óta szokás emlegetni a Toolt, mint hatást. Ez szerintetek mennyire helytálló, illetve mely zenekarok/előadók voltak még tényleg hatással a Nísre? „A Tool mindannyiunkra nagy hatással volt, és ez korábban érződött is a dalainkon. Ugyanakkor úgy érzem, mára ez a párhuzam inkább címkeként maradt rajtunk. Valószínűleg korábban említett szakralitást, pszichedelikus lüktetést és szokatlan ritmikát értik alatta. De aki hallott minket a próbateremben zenélni, tudja, hogy ez a világ belőlünk négyünkből fakad. Nyilván vannak inspirációk, de nehéz lenne általánosítani, mik azok. Négy egészen különböző ember vagyunk, négy egészen eltérő zenei ízléssel, akik ebben a fura örvénylésben válnak valami egységgé.” Miről szólnak az egyes dalok? „Ha le kell egyszerűsíteni: az önvizsgálatról. A kapcsolódás nehézségeiről, arról, hogy hogyan lesz az első reakciónk az ítélkezés – kifelé és befelé egyaránt. Arról, hogy van-e bátorságunk szembenézni azzal, amit magunkban romboltunk le, és onnan újrateremteni magunkat.” A Kikeletben van ez a néhány sor: „Nem halljuk már a fák szavát, Nem értjük a kövek énekét, Elvesztettük a nyelvet, mellyel az Ég és Föld beszélt hozzánk”. Van még visszaút? Szerinted tehet bármit az ember, hogy újra megtalálja mindezt? „Úgy gondolom, igen. Nem valami újat kell felfedeznünk, hanem lelassulni és figyelni. A csend sokszor ijesztő, mert kérdéseket tesz fel, ezért kerüljük, állandó zajt generálva magunk köré. Az ’Ég’, a ’Föld’ és a ’Kövek’ ott vannak ma is, ugyanúgy beszélnek, mutatnak irányt. Nekünk kell újra nyitottá válnunk és megtanulnunk hallani őket.” Bár eléggé befelé figyelő zene ez, bőven van benne zúzósabb rész is. Mire számíthat hát, aki életében először megy Nís-koncertre? „Egy nagyon energikus, atmoszferikus hullámzásra. Olykor meditatív, máskor súlyos és intenzív élményre. Valószínűleg azt érezheti, hogy ha egy kicsit is lankad a figyelme, lemarad valamiről.” A Nís legközelebb április 8-án az A38 Hajón lép fel, a Villagers Of Ioannina City előzenekaraként. Az Underworld magazin 2026/03. számából.

megtekintés     »     nís