ZERRE: Rotting on a Golden Throne

2026. 04. 06. 09:26   »   kritika   »   U2604

kiadó: Dying Victims Productions   
»   szöveg: Bali Dávid

Azzal a hagyatékkal, amit a német thrash metal mellé társítunk, valahol talán belső elvárássá is vált, hogy egy feltörekvő vagy fiatal zenekar számára elképzelhetetlen legyen, hogy ne a Kreator, a Sodom, a Tankard vagy a Destruction már kitaposott ösvényein próbálja bontogatni a szárnyait, de a würzburgi Zerre rácáfol erre. Az új album első kislemeze, az árulkodó című Pigs Will Be Pigs ugyan gesztusértékkel megidézte a Kreator Extreme Aggressionjének borítóját, de a párhuzamok kis túlzással itt véget is érnek. A Rotting on a Golden Throne a Zerre második albuma a 2022-es újjáalakulást követően, amit öt év csend előzött meg, és ez hangzásbeli éréssel is járt. Az album ezt maradéktalanul igazolja is, ugyanis az intrón kívül nyolc dalra épülő felvétel szellemiségében és megszólalásában is az amerikai crossover thrash hagyatékának újraértelmezésében definiálja magát, nagyban támaszkodva a Power Trip átütő erejére, az Exodus korai lemezeire, a Nuclear Assault sodró lendületére és az Excel kipontozott verzéire. A Zerre energiája a visszhangos kórusokban és a lefelé pengetett riffelésben teljesedik ki igazán: noha az album törekszik a ritmikai változatosságra is, és középtempós lassításaiban a Bay Area-hangzás esszenciája is fel-felsejlik, valójában minden ilyen zenei elem oldásként segíti azt, hogy az igazán gyors és zabolátlan témák még erőteljesebbnek tűnjenek. Számomra ez roppant szimpatikus és érett hozzáállást feltételez, mert a Zerre arra játszik, hogy a lemez egészén megtartsa a figyelmet, és ehhez sziklaszilárd érveket is sorakoztat. A lemez egyetlen hiányossága igazából az, hogy amíg hallgatod, a hatása alatt maradsz, és jó visszatérni ahhoz a komfortzónához, amiben a Rotting on a Golden Throne dalai megíródtak, de ha a szívemre teszem a kezem, a dalok megjegyezhetősége nem veszi fel minden esetben a versenyt az azokat megihlető kiadványokkal. Az egyetlen igazi kivétel a Concrete Hell dallamos refréntémája, ami hallhatóan képes szélesebb közönség megszólítására is, de a lemez egésze azért annyira elválaszthatatlan a műfaj esztétikájától, hogy ez néha inkább korlátokat ad, semmint lehetőségeket. Legalábbis a hasonlóan homogén lemezeknél azért mégis fontos szempont, hogy a dalok megugorják az inspiráló forrásokat, mert amikor egy zenekar tudatosan egyféle hangzás mellett bont zászlót, azzal fog kitűnni, ha teljesítményével képes kilépni abból az árnyékból, amibe lényegében tudatosan állt be. Ez azonban teljes egészében nem mondható el erről a lemezről. Ugyanakkor még ettől függetlenül is olyan crossover thrash megjelenésről beszélünk, amit érdemes meghallgatni, és amihez könnyű visszatérni. És ami talán még fontosabb, amit élőben is szívesen átélne az ember a hallottak alapján. A Zerre új albuma megbízható és szerethető, a thrash metal idei megjelenéseinek pedig így is üde színfoltja. Ha úgy tetszik, a második polcon jó eséllyel ennek a gerince lesz a legkopottabb, mert annyit fogod elővenni onnan. Ha szereted a Municipal Waste-et, és neked is csalódást okozott az új Exodus-lemez, akkor pedig ne is keress mást. Az Underworld magazin 2026/04. számából.

megtekintés     »     zerre