2026. 04. 08. 09:30 » kritika » U2604
kiadó: LES ACTEURS DE L'OMBRE PRODUCTIONS
»
szöveg: Milán Péter
A Skaphos egy 2018-ban alakult francia black/death metal zenekar, amely három albumot adott ki öt év leforgása alatt. The Descent címmel jelent meg az új album, amely ugyan sorlemezként szerepel a Metal Archiveson, rendhagyó kiadvány. Mégpedig azért, mert négy-négy számot tartalmaz a Skaphos első két albumáról (Bathyscaphe – 2020, Thooï – 2022). Őszintén szólva nem rémlik, hogy előzőleg összefutottam-e a csapattal, mindenesetre a The Descent hathatós belépőjegy a csapat világába. Nem állítanám, hogy a 33 perces album új alapokra helyezte volna a black/death metalt, igazán markáns saját hangja sincs a Skaphos legénységének, azonban ezt ellensúlyozzák a kiemelkedő minőséggel és az egészen elsöprő intenzitással. Sok pusztító black/death-alakulathoz volt már szerencsém, de a Skaphos mindenképpen bebocsátásra tart igényt e felső ligába – és meg is kapják. Irtózatos tempójú blastbeatek szántják végig a harcmezőt, miközben a gitárok az első pillanattól az utolsóig forrponton prezentálják az örvénylő, brutális, kíméletlen gitártémák özönét. Sok zenekar szereti sok témával telezsúfolni a számait, azonban a Skaphos e fékezhetetlen kavargás közepette is szemlátomást igyekezett kiszemezgetni a jó témákat, elválasztabni az ocsút a búzától. A zene néha emlékeztet a Behemothra, csak éppen ez sokkal színvonalasabb, kevésbé modoros, mint a lengyelek image-központú világa. Jobb összehasonlítási alap lehet, ha a Bölzer, a Dead Congregation és a Suffering Hour gyilkos trióját eresztenénk össze, de azzal a megkötéssel, hogy egyediség terén a franciák nem tartanak ott, mint e felsorolt három kiválóság. Nem kellene megjegyezni, csak a rend kedvéért írom le, hogy a frontember fenevad módjára bömböl e megtekert, megkínzott black/death-opuszok élén. Jó ötletnek bizonyult újraformálni, újra felvenni a pár évvel ezelőtti témákat: extra páncélzattal ruházta fel őket a kvartett. A tengeri szörnyeteget ábrázoló Paolo Girardi-festmény a szokásosan színvonalas LADLO-CD frontján pedig a dísz a vár oromzatán. Az Underworld magazin 2026/04. számából.
megtekintés » skaphos
SUN DONT SHINE:
From Birth To Death
A Sun Dont Shine (így, aposztróf nélkül) lelke és motorja nem más, mint a Type O Negative egykori gitárosa, Kenny Hickey, aki Peter Steele 2010-es halála óta is komoly aktivitással nyomul a színtéren. Egyértelműen a saját gyermeke volt az egy-egy albumot megért Silvertomb és Seventh...
8 | 10 kritika
NEST:
Trail Of The Unwary
A Nest egy 1999 óta működő finn formáció. A fő alak Aslak Tolonen, de van mellette egy másik zenész is, T. Saxell, aki gitáron, basszusgitáron, olykor énekkel segíti társát. A Nest az akusztikus folk/ambient zenéken belül is speciális helyet foglal, ami nagyban fakad a hangszer...
8 | 10 kritika
S. Snyder–N. Dragotta–F. Martin:
Abszolút Batman:
Az állatkert
2024-ben a DC új sorozatot indított, amivel ismét szerette volna felfrissíteni saját univerzumának eredettörténeteit. Az Abszolút-világépítésben a Frank Miller-i, nyolcvanas évek végét idéző paradigmaváltás köszön vissza, amiben a kiadó zordabb, kegyetlenebb történeteken ...
kritika
MOODRING:
Death Fetish
Hunter Young a saját nemzedékének egyik legtehetségesebb zeneszerzője. Tipikusan az az örökmozgó karakter, akiből folyamatosan jönnek a dalok, és minden számára fontos hangzásban van egy aktív zenekara. Amíg a Psycho-Frame lényegében újraindította a deathcore-nosztalgiát, a Drow...
8 | 10 kritika