T. Loren–J. A. Sanford: Guns ​N’ Roses – Rock ’N’ Roll Comics

2026. 04. 04. 20:10   »   kritika   »   U2604

kiadó: ComicsMania   
»   szöveg: György Zoltán

Aki hozzám hasonlóan nemcsak a rock­zenéért, hanem a képregényekért is rajong, az biztos találkozott már Jay Allen Sanford és a Rock ’N’ Roll Comics sorozat nevével. A ’80-as évek vége a zenei élet egyik csúcskorszaka volt, és Sanford felismerte, mekkora piaci rés az akkor menő bandáknak a sztoriját képregényes formában elmesélni. Előképek voltak ugyan, pl. a Marvelnél jelent meg a Kissnek vagy Alice Coopernek is több képregénye, de ezek legtöbbször fiktív történetek voltak, igazodva a kiadó szuperhős vonulatába. Sanford és írótársa, Todd Loren viszont a bandák valós történetére fektette a hangsúlyt. Ennek ellenére a képregények sosem minősültek hivatalos bibliográfiának, és Sanfordék ezt ügyes reklámfogásként kihangsúlyozták olyan hangzatos szlogenekkel, mint az „Unauthorized and Proud of It” vagy a „100% Unauthorized Material”. A legtöbb zenekar nem bánta a dolgot, üdvözölték az ingyen reklámot, sőt többen, pl. Frank Zappa vagy Robert Smith támogatta is a kiadót. (Egyedül a New Kids on The Block volt az, aki beperelte őket, de ez a sztori nem ennek az újságnak a lapjaira tartozik, haha!) Szóval 1989 nyarán indult a Revolutionary Comics sorozata, és ki másról szólhatott volna az első szám, mint az akkori legsikeresebb és legbotrányosabb bandáról, a Guns N’ Rosesról! Ezt követte utána sorban a Metallica, Bon Jovi, Mötley Crüe, Def Leppard, Skid Row, Aerosmith… – beékelve néha egy-egy klasszikust is, mint a Rolling Stones vagy a The Who. A sorozat végül 1993-ig futott, és 65 számot élt meg. A ComicsMania kiadónak köszönhetően nem először szemezhetünk ebből a sorozatból, a The Cure, Pink Floyd és a The Doors képregényeket már olvashattuk, igaz, ez utóbbi végül máshol jött ki. És most visszatértek ők is a kezdetekhez, íme az ominózus GN’R-képregény, sőt nem is egy, hanem három és egy pici! A Guns többször is visszatérő volt a sorozatban, az elsőn kívül övék volt anno a 33. és a 43. szám is, és hát valljuk be, a banda múltját ismerve táptalajt bőben adtak a sztorikhoz. A magyar kiadó nagyon ügyesen mindhárom történetet beválogatta a kötetbe, teljes átfogó képet nyújtva ezzel, sőt a kötet végén egy rövid extra sztori is helyet kap: „Miért nem futott be az L.A. Guns úgy, mint a Guns N’ Roses?” Ugye nem kell mondanom kikről és miről szól ez a rövid hatoldalas fricska? A három fekete-fehér történet a Guns három korszakát meséli el a megalakulás előtti időktől (Isten hozott a dzsungelben), a Use You Illusion sikerén át (Harcosok a senki földjén) a széthullásig (Rock ’n’ Roll Babylon). A három sztorit négy különféle rajzoló készítette, ebből talán a harmadik füzet rajzolója, Jim McWeenei, aki szóra érdemes, az ő karikaturisztikus stílusa az, ami leginkább fekszik a képregények formanyelvéhez. Maguk a sztorik viszont meglepően jól felépítettek, információdúsak, megidézve az olyan híres sztorikat, mint hogy miért veszett össze Axl David Bowie-val, vagy hogy kerültek be Clint Eastwood filmjébe. Összeségében kellemes meglepetés a kötet, Guns-rajongóknak kötelező, de megkockáztatom, hogy van annyira érdekes, hogy még a banda ismerete nélkül is tud kellemes perceket szerezni egy átlag képregényrajongónak. Az Underworld magazin 2026/04. számából.

megtekintés     »     képregény, könyvjelző, guns n' roses