B. M. Bendis–M. Bagley: Újvilág Pókember I/1.

2026. 04. 21. 20:24   »   kritika   »   U2604

kiadó: Kingpin   
»   szöveg: Bali Dávid

Az ezredforduló újságosstandjai elképzelhetetlenek voltak a félig fotótechnikára, félig digitális grafikára épülő Pókember-borítók nélkül, hiszen a Semic utolsó sikerszériája az Ultimate-univerzumot meghonosító Új­világ Pókember magyarországi kiadása volt. A kilencven lapszámot megélt, végig sajnos nem futó sorozat egy egész nemzedék viszonyát határozta meg a képregényekhez, és általában Peter Parker karakteréhez, amiben közrejátszott a Sam Raimi-féle film elképesztő sikere is, de az biztos, hogy Bagley karikaturisztikus, elnagyolt rajzai, valamint Bendis bátor történetalkotása új alapokra helyezték a Klónsztori utáni Pókember karakterábrázolását. A Kingpin generációs igazságot szolgáltat azzal, hogy újra kiadja, sőt, folytatni is fogja az Ultimate-történetek kiadását, a gyűjtemény sikere pedig minden előzetes elvárást felülmúlt: az Újvilág-gyűjtemény, amiben az első tíz szám és a bevezető füzetek kaptak helyet 272 oldalon, alig egy hónap alatt el is fogyott. A kötet elegáns utószóval rendezi kontextusba a Bendis-féle történet fontosságát, miközben a történetszálak között felsejlenek az eredeti borítók is, de gesztusként – a nosztalgiafaktort csúcsra járatva – az eredeti magyar borítók is visszaköszönnek a kötetben. A kamasz Peter Parker bolyongásával Bendis igazi coming-of-age történetet hívott életre, amiben belső motivációi és kihívásai is merészebben reagálnak az ezredforduló új kihívásaira, mint amit a klasszikus Póksztorikból megszokhattunk. A történet májusban folytatódik, korábban magyarul nem olvashatott epizódokkal. Az Underworld magazin 2026/04. számából.

megtekintés     »     képregény, könyvjelző