BLACK LABEL SOCIETY: Engines of Demolition

2026. 04. 05. 08:54   »   kritika   »   U2604

kiadó: Spinefarm Music Group   
»   szöveg: Bali Dávid

Bár a sorminta alapján az sem lepett volna meg, ha idén (folytatva a 1996-os és 2016-os megjelenéseket) már a harmadik Book of Shadows dalaival rukkolna elő Zakk Wylde, de a rajongók minden bizonnyal jobban örülnek annak, hogy – öt évvel a legutóbbi nagylemezt követően – ismét teljes értékű kiadványt jelentet meg a Black Label Society. Az Engines of Demolition a zenekar tizenkettedik nagylemeze, ennyi év pedig sosem telt el két megjelenés között, de abban mind biztosak lehettünk az előzetesek alapján is, hogy csalódásra aligha lesz okunk. Ebben egyszerre kulcsszerepet játszik maga Wylde, aki valószínűleg az előző évszázad utolsó rockzenei ikonjainak egyike, valamint az a tény is, hogy a 2021-es Doom Crew Inc. a zenekar legváltozatosabb anyaga volt, talán kimondatlanul is azt megerősítve, hogy a korosodó gitárlegenda nem helyez magára megfelelési kényszert, hanem időről időre a tőle elképzelhető legjobb dalokkal szeretne előrukkolni a maga tempójában. Ha a szívemre teszem a kezem, a 2005-ös Mafia óta nem élveztem annyira BLS-megjelenést első hangtól az utolsóig, mint azt az albumot, de a közben megjelent kiadványokkal szemben sem tudnék különösebb hiányosságot felróni, mert a Black Label Society intézményként mindig is különutas produkció tudott maradni. Eleve egy olyan korban nőtt fel meghatározó produkcióvá a zenekar, amikor ez a hangzásvilág – nagyban támaszkodva a doom, a stoner, a southern rock, a blues és a country inspirációira is – nem volt meglovagolható hullám része, és ez a stabilitás mindmáig ki is tart. Az elmúlt években pedig Wylde nyilván elfoglalt volt a Pantera-turnékkal is, de az Engines of Demolition így is megőrizte a Doom Crew Inc. bölcsességét, miközben kifejezésmódjában sokszor esendőbb és emberibb, mint bármely más, korábban megjelent Black Label Society-lemez. Akik a sodró, húzós középtempójú BLS-dalokra esküsznek (Gatherer of Souls, Above & Below, The Stranger), vagy épp a szögletesebb riffelések miatt szeretik a zenekart (Lord Humungus, The Hand of Tomorrow’s Grave), mind megtalálják majd a számításaikat új koncertkedvencek képében, nem is beszélve a nyomokban az Ozzmosist megidéző Broken Pieces mélabúját. De az Engines of Demolition egyik legizgalmasabb oldalát meglepő módon a balladák biztosítják, amikben a dalszerző-énekes is bátrabban nyílik meg, mint valaha. A Better Days & Wiser Times nyugalmában már-már Chris Cornell-i dallamíveket hallhatunk, a Back To Me keserédes melankóliájában megjelennek olyan country hangközök, amiket Wylde pillanatok alatt sajátít ki, de az igazán megrázó pillanat nyilván a záró Ozzy’s Song, amit valószínűleg sokan az In This River mellé tesznek majd, mintegy búcsúzó gesztusként, de az a méltóságteljes elengedés, ami ebben a zongorás tételben érvényesül, egyszerre szeretetteljes és hálás, egyben katartikus lezárása az albumnak. Összességében a tizenhárom számos kiadvány a Doom Crew Inc. szellemiségét is folytatva kellően sokszínű és magas színvonalú marad. Az Engines of Demolition egy méltóságteljes album egy ereje teljében lévő zeneszerzőtől, aki nélkül elmesélhetetlen lenne a metal történelme, és ami még fontosabb, a jelene is. × × × „Ez végképp Ozzy-tribute, de ha valakitől, hát Zakktől ez rendben is van. Jó album, de hát mindig jó, viszont hogy hosszabb távon beakad-e, az majd kiderül.” – Uzseka Norbert / 8 pont ___ További véleményeket olvashatsz az áprilisi magazinban és az Underworld Klub felületén.

megtekintés     »     black label society, zakk wylde