NEAL MORSE BAND – Minden zene értékes

2026. 04. 05. 18:00   »   interjú   »   U2604

szöveg: Gyuricza Tamás Marcell   
»   fotó: Nick Magnuson

Neal Morse a kortárs zenei élet egyik legkülönlegesebb alakja. Az eleinte a Spock’s Beard révén ismertté vált énekes-zenész-dalszerző az immár három és fél évtizedes karrierje során az említett zenekar mellett olyan izgalmas projektben vett részt, mint a Transatlantic, a Flying Colours vagy a saját nevét viselő Neal Morse Band. Emellett szólistaként is rendkívül termékeny, a saját neve alatt kiadott albumainak száma megközelíti a harmincat. Munkássága leginkább a modern progresszív rockzenei színtérhez köthető, ugyanakkor hívő keresztényként a hit is meghatározó szerepet játszik karrierje alakulásában. 2026 februárjának végén a Neal Morse Band L.I.F.T. címmel új nagylemezt jelentetett meg, Gyuricza Tamás Marcell ezen album kapcsán beszélgetett a zenésszel. A kiadó tájékoztató szövege szerint a L.I.F.T. egy olyan ember útját követi nyomon, aki szeretne valami nála nagyobbhoz tartozni, ami az én értelmezésemben jelenthet egy felsőbbrendű lényt, akár magát az Istent is. Jól gondolom, hogy ilyesmiről van szó? „Nos, erre lehetne akár egy határozott igen is válasz, de azért nem ennyire direkt a megközelítés. Az albummal kapcsolatos elképzelésem inkább olyasmiből indult ki, mint amikor gyermekként azt érzed, hogy tartozol valahova. Nem tudom, hogy neked megvolt-e ez az érzés, hiszen nem vagyunk egyformák, de amikor én gyermek voltam, nagyon határozottan voltak ilyen gondolataim. Elég jónak mondható gyermekkorom volt. Boldog voltam, élveztem az életet, és azt éreztem, hogy része vagyok valaminek, tartozom valahova. Amikor tini leszel, és már egy kicsit más szemmel nézed a világot, akkor valamilyen szinten lázadóvá, akár tagadó szemléletű emberré válsz. Eltávolodsz azoktól az értékektől, amik addig fontos szerepet töltöttek be az életedben, s talán már a családodhoz sem kötődsz annyira. Aztán felnőttként világot látsz, és hirtelen rádöbbensz, hogy nincs minden úgy, ahogy gyermekként gondoltad, ezért haragot, bánatot érzel. Megvisel lelkileg. Újragondolod az életedet, és megpróbálsz visszatérni azokhoz az álmokhoz, amiket a gyermekkorod óta magadban hordozol. Ez egy olyan utazás, amit sokan átéltek már. Hogy tartozol valahova, majd amikor elveszted ezt az érzést, akkor útnak indulsz, hogy újra megtaláld. A L.I.F.T. album erről az érzésről, erről az útról szól. Arról, hogy elveszted a valahova tartozás érzését, egyedül maradsz, majd egy felsőbbrendű lényhez, Istenhez fordulsz vigaszért. Nem akarom ráerőltetni a hitemet senkire, de szerintem egyértelmű, hogy a Reaching című dalban, annál a résznél, amikor azt éneklem, hogy „oh, Father”, valójában az Istenhez imádkozom a bajban. És miután ő megsegített, újra visszatér beléd az érzés, hogy tartozol valahova, s hogy mindig is szerettek. Ez a lényege ennek az utazásnak.” A L.I.F.T. tehát egy újabb konceptalbum, amiben a hitedről vallasz? „Igen, határozottan annak mondanám, egy konceptalbumnak. A hit nagyon fontos számomra. Úgy gondolom, ez az album is ajándék Istentől. Azt azonban nem várom el másoktól, hogy ugyanígy érezzenek. Mindenki a maga útját járja. Van, aki össze tudja kapcsolni a dalokat a hittel, s van, aki nem. Én próbálom megadni hozzá a lehetőséget, de mindenki úgy értelmezi a dalokat, ahogyan ő gondolja. Engem Isten és Jézus szólít meg az album által, arról beszélnek a dalok, hogy hogyan hoztak vissza az Úrhoz. Ez az egyik legszebb dolog az életemben, Istenről írni, aki mindig mellettem van.” Mit takar az album címe, a L.I.F.T. mozaikszó?  „Valójában nincs konkrét jelentése, de arra nagyon jó, hogy ötleteljenek rajta az emberek, és én magam is sok verziót hallottam már vele kapcsolatban. Az a fickó, aki közvetlenül előtted készített velem interjút, meg volt győződve arról, hogy a négy betű négy fogalmat takar: love, intimacy, faith, trust (szeretet, intimitás, hit, bizalom). Ha jól emlékszem, ezeket mondta. Én nyitva hagyom ezt a kérdést, gondoljanak az emberek azt, amit akarnak. Egy kicsit vicces is látni, hogy néha miket találnak ki. Sok lehetőség van. Randy (George, basszusgitáros) például azt mondja erre: »life in fun times« (élet vidám időkben).” Mit jelent számodra a zene? Egy eszközt a szöveges üzeneteid célba juttatásához, vagy inkább a szöveg az, ami felerősíti a zene mondanivalóját? „A zene olyan, mint az étel. Nagyon sokféle étel létezik, és bár mindegyiknek ugyanaz a funkciója, de egészen más a lényegük. Ott van például a gyors reggeli, amit általában pillanatok alatt elfogyasztasz. A vacsorát viszont nem. Nemcsak azért eszel vacsorát, hogy táplálékhoz juttasd a szervezetedet, ott az is cél, hogy leülj a családoddal beszélgetni. Ugyanígy vagyok a zenével is. Számomra minden zenének értéke van, a funkciójuk azokban más. Egy rövid popdal is értékes, amit az autóban hallgatsz, és egy konceptalbum is, ami a Teremtővel való kapcsolatodat mutatja be. „Nem gondolom, hogy minden zenének gondolat­ébresztőnek kell lennie. Van olyan zene, aminek az a funkciója, hogy szórakoztasson.” Abban nem hiszek, hogy mindenkinek grandiózus nagy művekben kell gondolkodnia, vagy minden zenének epikusnak kell lennie. Még csak azt sem gondolom, hogy minden zenének gondolatébresztőnek kell lennie. Van olyan zene, aminek az a funkciója, hogy szórakoztasson. Nekem is vannak olyan dalaim, amelyek önmagukban értelmezendőek, gyakorlatilag arra születtek, hogy szórakoztassanak. Ilyeneket a leggyakrabban akkor szoktam írni, amikor nyaralok a családommal. Amikor jól szoktam érezni magam, mondjuk a verandán ülve, kezemben az akusztikus gitárral. Ilyenkor szoktam arról írni, hogy jól érzem magam, és boldog vagyok. Ez is remek dolog, nem kell mindig magasztos érzésekről szólnia a zenémnek. A zene nagyon sok mindenről szólhat, nagyon sok mindent kifejezhet, ez benne az egyik legjobb dolog.” A Neal Morse Band-albumok csupán a te elképzeléseid alapján születnek, vagy a zenésztársaid is hozzájárulnak a dalszerzéshez? „Minden esetben hozzájárulnak ők is. A L.I.F.T. album nyitó dalának bevezető zenéjét például Bill (Hubauer, billentyűs) írta. Eredetileg egy zongorán megkomponált darab volt, amire ráénekeltem. Az albumon hallható zene többségét persze én írtam, de a különböző hangszeres részeket közösen dolgoztuk ki a többiekkel. Mindenki nagyon sok ötletet hoz, és ezeket közösen beszéljük át. Egy album elkészítése ugyanis nemcsak abból áll, hogy dalokat írunk, és azokat egy meghatározott sorrendbe rakjuk, minden apró kis részletnek ugyanolyan fontos szerepe van.” A szólóalbumaidat általában ugyanazokkal a zenésztársakkal készíted, akik a Neal Morse Band tagjai is egyben. Te miben látod a fő különbséget a két projekt között? „Elsősorban a zenében. A zenekarnak is van egy sajátos arculata, és a szólóalbumaimnak is. Ott vannak például a Joseph albumaim (The Dreamer – Joseph: Part One, 2023 és The Restoration – Joseph: Part Two, 2024), amelyek egészen más arculattal bírnak, mint a NMB-albumok. Más a hangulatuk, más érzést hordoznak magukban, más az identitásuk. Mondhatni, olyan ez, mint amikor főzöl. Ha másféle fűszert használsz, teljesen más íze lesz az ételnek.” A Neal Morse Band a megalakulásától fogva, azaz 2015 óta ugyanabban a felállásban zenél. Őszintén szólva, egy kicsit féltem tőle, hogy a dobos Mike Portnoyt elveszíted azzal, hogy visszatért a Dream Theaterbe. Felmerült ennek a lehetősége?  „Beszélt róla nekünk, mielőtt bármi is történt volna. Elmondta, hogy megnyílt a lehetősége annak, hogy visszatérjen. Azt is elmondta, hogy még egyáltalán nem biztos, hiszen sok megbeszélés szükséges ahhoz, hogy mindenki meghozza a döntését, de bármi megtörténhet, így akár az is, hogy visszatér a zenekarba. Tehát jó előre szólt róla, hogy ne érjen bennünket váratlanul az ügy. Nagyon kedves volt, és korrekt, hogy beszélt nekünk minderről. Azt is hozzátette, ha visszatér a Dream Theaterbe, akkor is szeretne velünk dolgozni. Ez azonban azzal is együtt járhat, hogy várnunk kell rá. Ki kell várnunk azt, hogy szünete legyen a Dream Theaternél. Engem nagyon meghatott, hogy ennyire fontosak voltunk neki, és annak ellenére is tovább akar dolgozni velünk, hogy az elfoglaltságai jelentősen megnövekedtek. Mike nemcsak a zenésztársam, hanem nagyon kedves barátom is, akit nem láttam volna olyan sokszor, ha nem készítünk közösen ennyi albumot, és nem turnézunk együtt olyan sokat.” Nagyon termékeny zeneszerző vagy, csak az utóbbi öt évben legalább tíz, de lehet, hogy még annál is több olyan stúdióalbum jelent meg, ami hozzád köthető. Honnan van benned ennyi kreativitás és energia? „Szerintem Istennel való kapcsolatomnak köszönhető. A legjobban az befolyásol. Gyakran előfordul, hogy kora reggel, mondjuk fél ötkor, amikor még félálomban vagyok, érzem, ahogy az Úr suttog a szívemben. Útmutatást ad ahhoz, hogy zenét írjak. Nem konkrét dallamokat hallok, hanem azt érzem, hogy most kell leülnöm a zongorához, vagy kezembe vennem a gitárt. S valóban ezt teszem. Felkelek, és nekiállok zenélni, amiből általában mindig valami jó születik. Imádok így dolgozni, hiszen ilyenkor a szeretet befolyásol. Bármit ad Isten, azt mind fel akarom használni. Ő az, aki az ajándékot adja, de nekünk kell tudni, hogy mit kezdjünk vele. Meg kell dolgoznunk érte.” Hogyan képzeljünk el egy olyan napodat, amikor nincs ihleted? „Ó, nagyon sok mindent csinálok a zenélésen túl is. Igyekszem minél több időt tölteni a családommal. Már unokáim is vannak. Amikor nem zenével foglalkozom, akkor nagyon sokat vagyok velük, de sok időt töltök templomban is. Nagyon szeretek továbbá síelni. Sok minden van, amit élvezek, próbálom kiegyensúlyozni az életem.” „Ha van jó album, akkor kell lennie olyannak is, ami nem sikerül annyira jól. Ha van a karrierednek csúcspontja, akkor van mélypontja is.” A karriered során több különböző formáció­ban is zenéltél. Általában mindet sikerre vitted. Volt olyan próbálkozásod, amire azt mondanád, hogy nem úgy alakult, ahogy eltervezted? „Semmi ilyen nem jut eszembe, szerintem sem volt olyan kreatív projektem, ami rosszul sikerült volna. Persze, vannak albumaim, amik kevésbé voltak sikeresek, de ez természetes. Ha van jó album, akkor kell lennie olyannak is, ami nem sikerül annyira jól. Ha van a karrierednek csúcspontja, akkor van mélypontja is. Azt viszont egyik projektemre sem mondanám, hogy nem volt sikeres. Inkább úgy fogalmaznék, hogy »á, igen, ez nem annyira erős, mint egy másik«, de ilyen mindenkinek a karrierjében előfordul.”  A Transatlantic egyértelműen a csúcspontok közé tartozott. Az a zenekar valóban végleg a múlté? „Úgy néz ki, hogy igen. Nem szeretem azt mondani, hogy soha, de nagyon úgy néz ki, hogy vége. Mike ugyebár visszatért a Dream Theaterhez, és azzal, hogy a Neal Morse Bandet is csinálja mellette, bőven leköti az összes idejét, nem hiszem, hogy a Transatlantic is beleférne még a naptárába. Nem látom annak a lehetőségét, hogy abból bármi is lenne még. Legalábbis egyhamar.” Figyelemmel követed a progresszív rockzenei színtér alakulását? „Nem nagyon. Kevésbé foglalkozom ilyesmivel, idén például a Progressive Rock Cruise-ra (a 70.000 Tons Of Metal hajó mintájára létrehozott progresszív rockzenei utazó fesztivál) sem mentem el. A legtöbb új zenét, az új zenekarokat általában ott szoktam megismerni. Tavaly remek volt, nagyon sok jó zenekart láttam, egészen fiatalokat is.” Kiket hallgatsz, amikor a magad szórakoztatására választasz zenét? „Sok mindenkit, és sokféle zenét. Például nagyon sok jazzt. Miles Davis nagy kedvencem, de szeretem a Genesis és a Yes albumait is. Sokszor előfordul, hogy nem tudatosan választok, hanem bekapcsolom a Pandora alkalmazást, és amit felkínál, azt hallgatom meg. Nagyon sok jó zene érhető el általa. Szoktam is mondani a srácoknak, akikkel együtt dolgozom, hogy mennyire élvezem, amikor felfedezek valami olyasmit, ami megtetszik.” Tavaly volt harminc éve, hogy az első Spock’s Beard-album megjelent. Azt el tudod képzelni, hogy valaha is együtt zenélj még a régi zenekaroddal?  „Az esély erre is megvan, de azt nem látom, hogy hamar megtörténne. Ez az évem már nagyon tele van, de mindig nyitott vagyok az új dolgok iránt, mert soha nem tudhatom, hogy Isten mit szán nekem.” A Spock’s Beardben együtt zenéltél a testvéreddel, Alannel. Vele milyen a kapcsolatod?  „Jó. Gyakran beszélünk, a legtöbbször persze arról, hogy éppen mi van a családunkkal, a gyerekekkel. A zene ritkábban kerül szóba, de azért kölcsönösen érdeklődünk egymás terveiről. Éppen most készít egy új szólóalbumot, ami nagyon izgalmasnak ígérkezik.” Mire vagy a legbüszkébb az életedből? „Szerintem a gyerekeimre és az unokáimra. Jónak érzem a zenét is, aminek részese lehettem. Nagyon izgatott vagyok amiatt, hogy mit hoz ez az év, ugyanis Brother Andrew címmel írtam egy musicalt, amit hamarosan színpadra állítanak. Houstonban, a George Theaterben mutatják be április elsején, és egészen április 26-ig műsoron lesz. Ez nagyon izgalmas, de azt is várom, hogy mit tartogat még a jövő a számomra.” TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. áprilisi számából.

megtekintés     »     neal morse band