NERVOSA: Slave Machine

A nemzetközi thrash/death csajbrigád hatodik nagylemeze, a Slave Machine két és fél évvel követi a Jailbreak című elődjét. Az anyag újra azt bizonyítja, hogy a Nervosa nem egyszerűen túléli a folyamatos felálláscseréket, hanem kreatív energiává alakítja őket. A zenekar történetében eddig is nagy hagyománya volt a fluktuációnak, de igazából minden váltás izgalmas volt, ez a mostani korszak pedig különösen az: Prika a Jailbreak után második alkalommal énekel teljes lemezen, mellette Helena Kotina gitárosként immár stabil pont, a ritmusszekció viszont a Jailbreak óta megváltozott, nem is mindennapi módon. Hel Pyre basszusgitáros mellé érkezett még egy bőgős, Emmelie Herwegh, valamint egy új dobos, Michaela Naydenova. Mondjuk, ha láttad a címadóra vagy a Ghost Notesra készült videókat, bizonyára feltűnt, hogy a dupla basszust se látni, se hallani nem lehet, tehát ez a dolog inkább turnébiztonsági megoldás, mint zenei koncepció. Ha már a hangzásnál tartunk: a stúdiómunka szakmai része ezúttal is Martin Furia munkája, aki hosszú évek óta a Nervosa házi stúdiómestere, a Downfall óta minden albumon ő dolgozott a csajokkal, és időközben a Destruction gitárosa is lett, a Birth of Malice producere is ő volt. Prika nagy tisztelője Schmiernek, évek óta jó kapcsolatot is ápol vele. Ahogy hallom, a zenéjével sokkal régebben. Azt viszont mégis egy kicsit túlzásnak érzem, hogy a Slave Machine hangzásába is beköltözött a klasszikus Destructiont idéző száraz, pengeéles, középmagasra húzott thrash-sound. Most Prika vokálja is közelebb van Schmieréhez: nem gutturális, mint a Jailbreaken, hanem karcos, magasabb regiszterű, agresszíven artikulált. Vannak témák – például a You Are Not A Hero, a Crawl For Your Pride vagy a Speak In Fire főriffjei – amelyeknek jól áll ez a hangzás, de általánosságban inkább úgy éreztem, hogy nem ez a pozitívuma az albumnak. A lemez témái a modern világ nyomásáról, a ránk erőltetett szerepekről és arról szólnak, hogyan darálja be az identitást a rendszer. Nem elméleti szinten, inkább dühből ordítva. A dalok alapvetően jók: tempósak, ösztönösek, egységes, mégis többarcú lemezt adnak ki, de ez a dühenergia helyenként már-már öncélú mészárlásba, csapkodásba fordul. Ami erősebben megfogott a dalok közül, az az Impending Doom vagy a Ghost Notes finom dallamossága. Ezek sem romantikus dalok: az Impending például a lemez egyik legdirektebb thrash-rohama, az utolsó harmadában viszont rengeteg szépség szorult össze – gitáros és vokális témákban is. A Ghost Notes egy hipnotikus, sötét, atmoszférikus csúcspont. Tempóban visszafogottabb, súlyosabb, rituálisabb hangulat jellemzi, a melódiakészlete pedig egyszerű, de hatásos. Jó lett volna kicsit több ebből a fajtából, de a Slave Machine így is egy erős állásfoglalás: a Nervosa már nem „csajos thrash banda”, hanem egy extrém metal erőgép, amivel számolni kell. Aki eddig szerette őket, most sem fog csalódni – aki viszont lemaradt róluk, annak lehet, hogy ideje bekapcsolódni. × × × „Nekem bejön, ahogy a thrash metaljuk egyre halálosabbá válik, de ezen a színtéren sem tudják a klisécsapdákat elkerülni.” – Gyuricza Ferenc / 7 pont ___ További véleményeket olvashatsz az albumról az áprilisi számunkban és az Underworld Klub felületén.

megtekintés     »     nervosa