MONSTROSITY – A floridai death metal él

2026. 04. 06. 20:13   »   interjú   »   U2604

szöveg: Milán Péter   
»   fotó: Tim Hubbard, Topi Davalos

Bár az 1990-ben alakult Monstrosity nincs a legkorábbi amerikai death-csapatok között, a zenekar a minőségi kiadványokkal hamar a műfaj floridai szárnyának élbolyába került. Pályájukat nehezítette a hektikus működés, a viszonylag ritka lemezkiadás, azonban úgy tűnik, ismét lendületben vannak. Idén tavasszal jelent meg a Monstrosity hatodik albuma, a kitűnően sikerült Screams From Beneath The Surface. Milán Péter kérdéseire a dobos/zenekarvezető/dalszerző Lee Harrison válaszolt. The Passage Of Existence címmel 2018-ban jelent meg a legutóbbi Monstrosity-album. Mi a véleményed ma az anyagról? Jól öregedett? „Úgy vélem, ez egy gyilkos album. A legtöbb recenzió pozitív volt, és úgy tűnt, hogy a rajongóknak is tetszett. Mindent beletettünk a lemez megalkotásába, hogy így sikerüljön, szóval ma is 100%-ig kiállunk az album mellett.” A The Passage Of Existence folytatása, a Screams From Beneath The Surface ez év márciusában jelent meg, majdnem nyolc év elteltével. Mi történt a Monstrosity háza táján ennyi idő alatt? „Nos, hosszú ideje dolgoztunk már ezen az albumon. Természetesen közben turnéink is voltak. Tehát nem arról van szó, hogy leálltunk volna, és csak mással foglalkoztunk. Amennyire csak lehetséges volt, megpróbáltuk minél gyilkosabbra formálni ezt a lemezt. Persze volt néhány tagcserénk is, ez is időt vett igénybe. Dalszerzés, felvételek, mindez időbe telik. Később a borítóval is foglalkozni kellett, majd a szerződésünk újratárgyalásával, és ezek a dolgok tovább hosszabbították a folyamatot. De nem nagyon foglalkoztunk határidőkkel, emiatt nem aggodalmaskodtunk. Az volt a prioritás, hogy egy remek albummal jelentkezzünk, minden egyéb másodlagos jelentőséggel bír. Mi egyértelműen a minőséget helyezzük a mennyiség fölé. Bármibe is kerül, hogy a magunk számára felállított színvonalat megőrizzük, azt fogjuk tenni, ami ehhez szükséges. És ha ez több időbe kerül, akkor legyen úgy. Arra készültünk, hogy a lemez olyan lesz, amilyennek lennie kell, és addig nem nyugodtunk meg, amíg nem értük el ezt a szintet.” Kérlek, beszélj a dalszerzésről. Úgy tudom, te vagy a fő zeneszerző… „Az első négy dal, amelyek elkészültek a lemezhez, a Banished To The Skies, a The Atrophied, a The Thorns és a Dark Aura voltak. Ezeket még az előző album keverésének időszakában írtam, 2018-ban. Előnyös pozícióból akartam elindulni. Ezt követően turnéztunk az előző lemezzel. 2020-ig, amikor beütött a covid, eltartott, amíg befejeztem a többi számot. Ezt követően az anyag jó részét elküldtem Matt Barnesnak. Ő az ötleteimet még jobbá varázsolta, átnézte a riffeket, feszesebbre vette a dolgokat, és amennyire csak tudta, kihozta belőlük a legjobbat. Sokszor adogattuk egymásnak a témákat oda-vissza, megbeszéltük a változtatásokat, dobálóztunk az ötletekkel. Ő maga is írt egy számot Fortunes Engraved In Blood címmel, ami egy gyilkos dal, tehát Mattnek is van egy szerzeménye az albumon. Végül egészen 2023-ig nem léptük át a stúdió küszöbét. És én még akkor is dolgoztam a szövegeken, a gitárszólókat meg kellett írni, valamint egyes részeket tovább kellett élesíteni, finomítani. Noha a számok lényegében már elég korán elkészültek, a felvételi folyamat során tovább fejlődtek, érlelődtek.”

Lee, régóta te vagy a Monstrosity egyetlen eredeti tagja, de 2022-ben belépett a zenekarba a régi bőgős, Mark van Erp. Hogy került a képbe Mark ennyi év után? Hozzá tudott tenni valamit az albumhoz? „Az előző basszusgitárosunk, Mike Poggione Ukrajnába költözött, hogy azzal a lánnyal legyen, akivel a neten ismerkedett meg. Ha európai turnén voltunk, jól működött a dolog, de volt néhány önálló koncertünk az Államokban, annak pedig nem volt értelme, hogy Mike egyes koncertekre repüljön át az USA-ba. Így Mark van Erppel kezdtünk dolgozni. Ma már könnyebb Markkal együttműködni, és úgy döntöttünk, hogy lépjünk egyet és vegyük be teljes jogú tagként. Ami Mark lemezen való szereplését illeti, az anyag nagy része, ha nem az egész, már meg volt írva, beleértve a basszustémákat is, amelyeket a dalszerzés időszakában írtam. A barátunk, hangmérnökünk, Jason Suecof, aki felvette velünk a basszust, maga is feljátszott néhány témát, így végül úgy alakult, hogy hárman dolgoztunk a basszustémákon. Ily módon, aki a legjobb ötlettel állt elő, azt használtuk fel. Mostanában direkt írtam olyan basszustémákat, amelyek nem a gitárt követik, hanem a dobot és különleges dallammal rendelkeznek, nem pusztán a gitárral haladnak unisonóban. Szeretek kis tereket hozzátenni, hogy legyen mélysége. Egy feldolgozás-zenekarban basszusgitáron játszottam, azóta sokkal jobban értékelem a basszusgitárt, megértettem a zenében betöltött szerepét, a jó basszustémák jelentőségét, amelyek illenek az adott dalhoz, hogy ne csak arról legyen szó, hogy a basszusgitár egy nemlétező tényező, ami csak szükségből van jelen.” A teljes interjút a magazin 2026/04. számában olvashatod.

megtekintés     »     monstrosity