GREEN CARNATION – Északi melankólia, norvég progresszivitás

2026. 04. 07. 20:47   »   interjú   »   U2604

szöveg: Milán Péter   
»   fotó: Lars Gunnar Liestøl

A norvég Green Carnation nagy fába vágta a fejszéjét. Az eredetileg Tchort gitáros által 1990-ben alapított, ám csak kb. egy évtized után aktivizálódó zenekar pár évvel ezelőtt úgy döntött, megvalósítja azt a tervet, amely először a zenekar magnum opusának tekinthető 2001-es Light Of Day, Day Of Darkness album után merült fel, nevezetesen egy trilógia elkészítése. A munka oroszlánrészét már elvégezte a Kristiansand városában élő csapat, az első rész A Dark Poem Part I: The Shores Of Melancholia címmel jelent meg tavaly szeptemberben, a második album, a Sanguis, idén áprilisban lát napvilágot. A rendkívül aktív és kreatív zenekar történéseiről Kjetil Nordhus énekes számolt be Milán Péternek. Hamarosan megjelenik A Dark Poem trilógia második része, a Sanguis. A zenei tartalom utal a zenekar korai időszakára, nevezetesen a Light Of Day, Day Of Darkness című második albumra. A Green Carnation pályája több szempontból is egészen más volt a kezdetekkor. Kérlek, beszélj ezekről az izgalmas évekről, melynek része volt a Journey To The End Of The Night debütalbum. „A Light Of Day, Day Of Darkness volt a legelső felvételem énekesként. Tchort hívott meg a zenekarba, miután az első lemezt követően át akarta alakítani az egész felállást. Egy olyan csapatot szeretett volna összeállítani, amely meg tudja valósítani az ambícióit egy egyórás dalra vonatkozóan. Nulla stúdiós tapasztalattal elfogadtam a meghívást, úgy, hogy nem sokat tudtam a projektről. Semmilyen kompromisszumot nem akartunk kötni az anyaggal és természetesen ez a lemez hozta meg számunkra az áttörést; egy olyan album, amely kultikus státuszt ért el az évek során.” Ha már mindjárt az elején a korai időszakról esett szó, tudvalévő, hogy a Green Carnationt ezer szál fűzi egy másik progresszív/atmoszferikus zenekarhoz, az In The Woods…-hoz. E közös történettel kapcsolatban mit tudnál felidézni? „Mindannyian egy kisvárosban élünk Norvégiában. Annak ellenére, hogy csak százezren lakják a várost, a zenei színtér figyelemre méltó, akkor is, ha egészen kicsi. Tehát mindenki ismer mindenkit. (Vicces közjáték: miközben épp leültem, hogy megválaszoljam ezt az interjút, összefutottam Jan Transittal, az In The Woods… eredeti énekesével. Meg is iszunk utána egy sört.) Természetesen voltak közös tagok a két zenekarban, és követtük egymás pályafutását. Ennek ellenére soha nem turnéztunk együtt, de épp keressük ennek lehetőségét.” Egy óriási munkát igénylő trilógiáról sokat lehet beszélni, aminek a második része a napokban fog megjelenni (az első lemez, a The Shores Of Melancholia 2025-ben jött ki). Egy ilyen nagylélegzetű műről legalább olyan nehéz kérdezni, mint megírni és felvenni az anyagot. Hogy születik az ötlet egy olyan zenekartól, mint a Green Carnation, amely már jelentékeny életművel rendelkezik? „Az ötlet valójában már a Light Of Day, Day Of Darkness megjelenését követően megszületett. Mégis mit kellene csinálnunk egy ilyen album után? Dupla lemezekről tárgyaltunk, trilógiákról, de végül más utat választottunk, inkább a rövidebb, rockosabb dalok lehetőségeit térképeztük fel, és három további lemezen terjeszkedtünk tovább különféle stílusokat felfedezve. Amikor tízévnyi szünet után 2016-ban visszatértünk, eldöntöttük, hogy folytatjuk tovább a zenekart, új zenét írunk, újra felmerült a trilógia ötlete. Stein Rogerrel hosszan beszélgettünk a témáról, feltettük magunknak a kérdést, hogy valóban úgy gondoljuk-e, hogy megvan még bennünk, ami ehhez szükséges. Bár a munka mennyisége még jóval nagyobb volt, mint amire előzetesen számítottunk, örülök, hogy arra a következtetésre jutottunk, hogy megvan bennünk az, ami a projekthez kell.” Manapság lemeztrilógiát kiadni felér egy „ellentámadással” a jelenlegi trendekkel szemben, amikor sokan csak egyes számokat hallgatnak, és ami még rosszabb, sokszor telefonokon. Ugyanakkor a Green Carnation soha nem volt az a zenekar, amely sokat törődött volna a trendekkel és a népszerűséghajhászással. Mit gondolsz erről? „Teljesen igazad van. Sokszor viccelődünk is azon, hogy mi mindig homlokegyenest az ellenkezőjét tesszük annak, amiről a trendek szólnak. De ez a zenéről és a művészetről szól, ez nem népszerűségi verseny. Azért választottuk ezt a formát, mert erre volt szükségünk ahhoz, hogy el tudjuk mesélni mindazt, amit szeretnénk a zenén, a szövegeken és a lemez illusztrációin keresztül.” A teljes interjút a magazin 2026/04. számában olvashatod.

Bezár

Bezár

Bezár

megtekintés     »     green carnation