ESCALATE – Fontos az üzenet

2026. 04. 10. 09:18   »   interjú   »   U2604

szöveg: Bali Dávid   
»   fotó: zenekari archívum

A veszprémi Escalate új EP-je, a The Cry of Nature már a második megjelenésük az amerikai New Age Records (Unbroken, Outspoken, Mouthpiece stb.) gondozásában. A rendszeresen Európa-szerte turnézó zenekar a nemzetközi színtéren is nagy ismertségre tett szert a vegan straight edge kultúrán belül, az új anyag pedig biztosan szintlépést is hoz a társadalmi kérdésekben, környezet- és állatvédelmi témákban mindig aktív zenekar számára. A megjelenés kapcsán az énekessel, Mészáros Lászlóval beszélgettünk. Januárban volt két éve, hogy megjelent a Conse­quences című bemutatkozó nagylemezetek a patinás amerikai kiadó, a New Age gondozásában. Ennyi év távlatából hogy érzitek: mindent elértetek azzal a lemezzel, amit szerettetek volna? Van egyáltalán, amin változtatnátok? „Hú, nagyon sok mindenen. Egyrészt hagytuk magunkat meggyőzni, hogy 1-1 sávban legyenek felvéve a gitárok a korábbi gyakorlathoz képest, amit szerintem mind vissza­csinálnánk, és az új EP-n el is engedtük ezt a minimalista koncepciót. Másrészt a tempók belövése nem sikerült túl jól, ez nagyon sok helyen megölte azt a dinamikát, ami élőben nagyon jól működik, ebből is sokat tanultunk, hogy hogy tudjuk jobban leképezni metronome mapben, amit szeretnénk. Ennek ellenére, hangulatát és ideológiáját tekintve mégis egy kerek egésznek érzem, és mégis ezekkel a dalokkal sikerült felkerülni a New Age Records igazolásai közé, ami segített még inkább becsatornázódni a nemzetközi vérkeringésbe, akár ha a tavalyi Life Force, Moral Law turnéra gondolok.” A lemezen Scott Crouse-szal, az Earth Crisis gitárosával dolgozhattatok, majd a felvételt követően nem sokkal játszottatok is együtt a zenekarral. Mindmáig aktív köztetek a kapcsolat? Mit szólt az új dalokhoz? „Sajnos azt nem tudom elmondani, hogy napi vagy heti vagy akár havi szinten csevegnénk Scott-tal, de amikor elkezdtünk dolgozni az új EP dalain, már küldtem neki próbatermi felvételt, és aztán az egész anyagot is továbbítottam, amikor megkaptuk a maszterelt verziót. Talán annyit mondott rá, hogy »ez k*rva jól szól!«” Az elmúlt években a teljes nemzetközi vegan straight edge színtér megismerte az Escalate nevét, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ennyi turnéval és releváns nemzetközi tapasztalattal a hátatok mögött terv- vagy vágy-e a részetekről, hogy általánosságban szélesebb közönségekhez tudjatok szólni, és adott esetben nagyobb színpadokon játszani? „Nem igazán, nem hiszem, hogy ez nagyobb színpadokra való és nem is szól mindenkinek. Persze, szeretnénk minél több emberhez eljuttatni, elérhetővé tenni, hogy aki tud hozzá csatlakozni, annak legyen rá lehetősége, de közben azt is gondoljuk, hogy ez annyira egy szubkultúra szubkultúrája, hogy nincs értelme mainstream álmokat kergetni. Egy-egy nagyobb, de még teljes mértékben DIY etikájú hardcore-fesztiválnál nem vágyunk többre, inkább minél több erre nyitott, számunkra új színtérre szeretnénk eljutni.” A The Cry of Nature-nél, a hamarosan megjelenő EP-teknél azt gondolom, hogy mindenre lapot szerettetek volna húzni, és az egyik legbátrabb dolog az, hogy stúdió helyett a saját próbatermetekben rögzítettétek a nyers dalokat, ami azért avatott fülnek is könnyen válhat aknamezővé. Hogyan tudtatok felkészülni arra, hogy az élő koncertek energiája átmenthető legyen, és közben a dalok ne veszítsenek az intenzitásukból? „Az első kérdésnél említett metronome mapekre sokkal több idő ment el, még a felvételek közben is alakítottunk rajtuk, ha úgy éreztük, hogy +/– 5 BPM sokkal jobban állna egy témának, talán ez volt az egyik kulcsa az egésznek. A másik aspektus pedig maga a hangzás. Bandi, a gitárosunk vett fel mindent, úgyhogy tényleg kíváncsi tekintetek nélkül tudtunk tekergetni mindent nagyon hosszú ideig, hogy minden annyira legyen agresszív és nyers, de közben érthető, amit a dalok megkívánnak. Persze már most van megint ezer dolog, amit majd egy következő felvételnél máshogy csinálnánk.” Az utómunkához ezúttal nem kisebb neveket, mint Taylor Youngot (Twitching Tongues, God’s Hate) és Brad Boatrightot (From Ashes Rise) tudtátok megnyerni. Honnan jött a kapcsolat, és milyen volt a közös munka? „Sajnos ez nem egy nagyon érdekes és lebilincselő történet. Szerencsére minden megvásárolt lemez, merch és koncertpénz eljuttatott minket odáig, hogy rá tudtunk írni Taylorra és úgy, ahogy azt bárki teheti, bejelentkezzen hozzá keverésre. A munka során derült csak ki, hogy ő nem vállal mastert, úgyhogy ott volt egy kis fejvakarás, hogy az amúgy is borsos költségeken felül ez mennyi lesz, egyáltalán kit keressünk ezzel kapcsolatban. A nulladik gondolat az volt, hogy megkérdezzük Taylort, hogy ő kivel szokott együtt dolgozni, megnézzük az ő árlistáját, vagy kérünk be ajánlatot és ha nem valami horribilis összeg, akkor az lesz a preferált. Ez végül be is jött, mert Brad nagyon jó áron és profin dolgozik, és mivel ők ketten sokat kollabolnak egymással, ezért teljesen gördülékeny is volt. Hogy milyen volt a közös munka? Nagyon gyakorlatias. Az első mix, amit kaptunk, nem nagyon nyűgözött le minket, tényleg annak a szélén voltunk, hogy ennyiért inkább akkor elvisszük máshoz az anyagot, de úgy voltunk vele, hogy összeírjuk az észrevételeinket, és ha utána se közelednek az elképzelések, akkor szedjük a sátorfánkat. Szerencsére erre nem volt szükség, mert mielőtt rá tudtam volna nyomni a küldés gombra, Taylor visszaküldött egy olyan verziót, amiben szinte mindent javított, amit mi is kifogásoltunk az első verzióban. Az egyetlen akadály az időeltolódás volt, de próbáltam abban az időszakban ébren maradni, amíg tudok, és várni a választ vagy az új verziót, mert úgy egyeztünk meg az elején, hogy három napja lesz az egészre. Ez a tervezés amúgy kiválóan működött is. Braddel is elég pragmatikus volt aztán a közös munka, ő már elsőre is egy elég erős maszterelt verziót küldött nekünk, amin aztán kis alakítással meg is érkeztünk a végső formához, amit most ti is hallhattok.” Ők adtak arra vonatkozóan iránymutatásokat, hogy a nyersanyagok rögzítésénél mire érdemes figyelnetek? Csak azért kérdezem, mert például Kurt Ballounál látható hasonló. „Semmit, igazából mindent az eddigi tapasztalataink alapján raktunk össze, meg persze a Bandi rendelkezésére álló eszközparkból.” Miközben az EP meglehetősen kompakt, felmerül a kérdés, hogy minden kész ötletet rögzítettetek ehhez a kiadványhoz, vagy maradtak dalok a tarsolyban, amiket későbbre tartogattok? „Kész dalokat nem igazán szoktunk lesöpörni az asztalról, úgyhogy ez minden, ami addig összeállt, úgy kohézívnek érződött. Aztán a felvételek befejeztével mindig rám tör, hogy vajon mi lesz ezután, szeretném ezt überelni, de hogyan? Úgyhogy ilyenkor egyből neki kell állnom ötletelni, ezért már folyamatban vannak új dalok, amikből majd szeretnék ismét egy LP-t összerakni pár éven belül. De most akarok egy kis teret adni ennek az EP-nek, elég nagy matek így is összerakni a setlisteket, hogy mindennek találjunk helyet és tartsunk egy 25-30 perces játékidőt, amit magunknak szabtunk.” A környezetvédelem témaköre rendre visszatérő üzenet a zenétekben, egyben szervezőelv is. Ti hogyan látjátok, zenével lehet felelősséget ébreszteni azokban is, akik a szubkultúrán kívülről hallgatják meg a dalaitokat? „Őszintén szólva a szubkultúrán kívül nem tudom, hogy mennyire látják, vagy egyáltalán akarják látni, hogy ennek rétegei vannak és nem csak ordenáré üvöltözés. Szeretném azt gondolni, hogy legalább közvetetten van hatása, olyan embereken keresztül, akik színtérhez közeli arcok, és nyitottak annyira, hogy belemerüljenek abba, amit mondani akarunk, ami aztán hatással lehet a körülöttük élőkre, attól függetlenül, hogy a színtér részei vagy sem. Ha esetleg elindul egy beszélgetés ezzel kapcsolatban színtéren kívül csak azért, mert látják, hogy úgy hivatkozunk magunkra, hogy vegan straight edge hardcore, akár úgy, hogy ez mekkora hülyeség, akkor is legalább téma, vitaindító lehet, és nem marad totál érdektelenségben.”

A lemezborító az ipari forradalom árnyoldalát juttatja eszembe, felnagyítva azt a tényt, hogy a mesterséges intelligencia használata milyen léptékben égeti fel az erőforrásainkat. Szerintetek általánosságban a művészet képes arra, hogy a gondolat­ébresztésen felül akár döntéshozatalt vagy szank­cionálást készíthessen elő a felszólalásával? „Abszolút. Azt már többször hallottam, hogy ha vegan vagy, hatalmas az esélye annak, hogy ahhoz az Earth Crisisnak köze van, közvetve vagy közvetetten. Azt is látni, hogy a hardcore-színtérből kerülnek ki olyan emberek (vagy pont, hogy kerülnek bele komolyabb pozíciókba), akiknek lesz alkalmuk érdemben döntéseket, szankciókat hozni. Talán állatjogi kérdésekben még inkább látványos ez.” Mivel az egyik, ha nem a legtöbbet külföldön turnézó magyar zenekar vagytok, elég erős rutinra tettetek szert az elmúlt években, miközben a tagságotok is jobban össze tudott csiszolódni. Az új anyagtól várható szintlépés állít-e benneteket olyan válaszút elé, hogy folytassátok-e az önálló turnézást, vagy van arra lehetőség, illetve motiváció, hogy inkább kevesebb, de nagyobb turnén vegyetek részt? „Elég korlátozottak a lehetőségeink ilyen téren, mivel mind főállásban, teljesen mással foglalkozunk, valahol már család is van, és ezeket mind ugyanabból a rendelkezésre álló x szabadnapból kell menedzselnünk. Úgyhogy úgy próbálunk ehhez hozzáállni, hogy arra fordítjuk az időt, amit a zenekarra tudunk szánni, ami a legtöbbet teszi hozzá a zenekarhoz, meg az agendához, amit pusholunk. Általánosságban nem jelenteném ki, hogy ehhez egy-egy nagyobb turné ad hozzá többet, de egy megfelelő zenekarral szerintem nyitottak lennénk rá. Jelenleg inkább a pipáljunk ki minél több országot és ha van még időnk rá, akkor térjünk vissza a kedvenc helyeinkre elv alapján szervezünk bulikat.” Az évek során Európa-szerte egyre nagyobb probléma a grassroots-helyek kiesése, amit ti is érezhettek, mikor megpróbáltok visszatérni egy-egy városba. Hogy látjátok a hazai klubhelyzetet, és mik azok a helyszínek, ahova a legszívesebben tértek vissza? „Hát elég lehangoló a hazai klubhelyzet. Mivel nemcsak zenészként, hanem szervezőként is aktívak vagyunk, ezért nagyon a bőrünkön érezzük, hogy mennyire nehéz helyet találni a buliknak. Budapesten kívül szinte nem is nagyon gondolkodunk, mert egy turnézó zenekart nem nagyon tudnánk értelmesen kifizetni abból az 5-10-20 emberből, aki eljönne, azon felül, hogy a klubot, hangosítást, miegyebet is fizetni kell, arról nem is beszélve, amikor egy garantált összeget néha zsebből is meg kell támogatni. Az idei klubbezárások meg csak tovább rontanak az egész helyzeten, a drogháború mögé bújva, leegyszerűsítve egy nagyon komplex problémát, nyilvánvalóan politikai céloktól vezérelve. Azokra a helyszínekre térünk vissza a legszívesebben, ahol a szervező közösséggel értékközösséget is tudunk alkotni, így ez leginkább olyan helyeket jelent, mint a Gólya, az Auróra vagy a Kripta, ahol a lemezbemutató koncert is lesz májusban.” „...a magyar társadalomra alapvetően ráült az apátia, és ez képződik le az olyan, amúgy forradalmi gondolatoknak teret adó szubkultúrákban is, mint a hardcore/punk.” A magyar hardcore/punk színtér az utóbbi években a társadalmi felelősségvállalásban, a kisebbségek melletti kiállásban nem olyan hangos, mint mondjuk az ezredforduló idején volt. Ti miben látjátok ennek az okait? Egyben kik azok a zenekarok a színtéren, akikkel a legszívesebben vállaltok közösséget? „Szerintem a magyar társadalomra alapvetően ráült az apátia, és ez képződik le az olyan, amúgy forradalmi gondolatoknak teret adó szubkultúrákban is, mint a hardcore/punk. Ebből nagyon nehéz kilépni, de talán ha az embernek nem emészti majd fel minden mentális és fizikai kapacitását, hogy a hónap végén is kijöjjön a fizetéséből, és nem kell a családi ebédeknél minden téma között navigálni, hogy ne legyen belőle politikai háború, akkor a szavakon túl nagyobb kiállás lesz a kisebbségek és olyan ügyek mellett, amiket amúgy fontosnak tartanak a színtéren. Akikkel a legszívesebben vállalunk közösséget a hazai színtéren az a Gear, Retorsion, Touch, Wheelbite.” A zenekar működtetésén túl részt vesztek a To Defy Collective működtetésében is, ami az egyik legizgalmasabb kezdeményezés az utóbbi években, ami megannyi nemzetközileg releváns hardcore zenekart hozott Budapestre. Van a közeljövőben olyan nagy dobás a terveitek között, amit már megoszthattok az olvasókkal? „Ami még nem lett bejelentve, amikor éppen válaszolok erre az interjúra, és nagyon várjuk, az egyfelől az Excide, Dosser-buli június 16-án, illetve az Alarm!, Mass//Reaction-koncert július 17-én!”  DIGITÁLIS PRINTAz Underworld magazin 2026/04. számából.

megtekintés     »     escalate