Tíz év túlélés – LEANDER KILLS – Bp., Barba Negra

Csupán néhány éve ültem fel a Leander Kills vonatra, de már az első alkalommal, mikor végighallgattam a 2016-os Túlélőt, világossá vált, hogy itt valami különlegesről van szó. Ritka, hogy egy hazai modern metal zenekar már a debütáló lemezén ilyen nemzetközi szintű hangzást tegyen le az asztalra. Éppen ezért a Túlélő tízéves jubileuma önmagában is bőven elég volt ahhoz, hogy izgatottan várjam az estét. Az pedig csak tovább emelte a várakozásokat, hogy ezen az estén két korszak jelent meg: újra összeállt az első lemezt jegyző felállás – Köteles Leander, Jankai Valentin, Czifra Miklós és Bodor Máté –, hogy teljes egészében megszólaltassák a mára ikonikussá érett anyagot. Mindezt a Barkóczi Bence és Nyerják Gábor nevével fémjelzett jelenlegi Leander Kills egészítette ki, akik az aranylemez várományos Ébredés dalai mellett új szerzeményeket is hoztak. 2026. április 10-én a zenekar pályafutásának eddigi egyik legnagyobb szabású koncertjével tért vissza a Barba Negrába. Az este már a kezdéstől erősen indult: a miskolci Here We Are (HWA) a pop, a trap, az EDM és a metal elemeit ötvöző, megközelítőleg negyven perces produkciója méltóan bemelegítette a korán érkezőket. Kacsenyák Gábor egekbe szökellő vokálja és a banda feszes, dinamikus játéka lekapta az arcom, és bár az elektronikus komponens általában nem az én ízlésem, élőben lehengerlő volt az összhatás.

A nagyjából fél órás átszerelést követÅ‘en a Leander Kills következett. A nyitó TúlélÅ‘ már az elsÅ‘ pillanatban szétrobbantotta a termet, és innentÅ‘l nem volt megállás: a Madár, a Szeresd bennem és a Szerelmetlen dal alatt a közönség egy emberként énekelte végig a számokat. A koncert második felében az új felállás zökkenÅ‘mentesen vette át a terepet Barkóczi Bence és Nyerják Gábor gitárosokkal. Az Ébredés album dalai – köztük a Gondolatszörny, az Ébredés és a Csillaggyermek – már egy modernebb megszólalást képviseltek, Sleep Token-, Gojira-, és Breaking Benjamin közi, súlyosan dallamos, de helyenként magyaros fűszerezéssel ízesülve. Helyet kapott néhány klasszikus is a feldolgozások blokkjában: a Hull az elsárgult levél (Máté Péter) és a Fényév távolság (Presser Gábor) új köntösben meglepÅ‘en jól illeszkedett a koncert ívébe. Majd szimbolikusan kötötte össze a banda múltját és jelenét a Híd, ami alatt ünnepi jegyben egyszerre lépett színpadra mindkét felállás. A ráadásban az Este van akusztikusabb hangulata után kedvenc Leander nótám, a Valami folyjon zárta az estét. A Barbához képest meglepÅ‘en tiszta volt a hangzás, a cseresznyét a tortára pedig a pirotechnika és a fényshow cirkuszi miliÅ‘je rakta. Érdemes említést tenni a zenészekrÅ‘l is. Leander dallamai és death metal hörgése szokásához híven lenyűgözÅ‘ erÅ‘vel döngölt, a gitárosok irigylésre-méltóan virtuóz szólói a metal legnagyobbjaival is versenyre kelnének, és a folyamatos váltás a tündöklÅ‘ akusztikus és mélységekbe hangolt elektromos zúzda között iszonyú effektíven hatott. A performansz technikai csúcspillanata mégis Jankai Valentin dobszólója volt. A színpadon nyújtott teljesítmény minden tekintetben világszínvonalú volt, az estének mégis volt egy ünnepi, Å‘szinte, és intim hangulata. Nem marad más, mint gratulálni az elmúlt tíz évhez – és jó szívvel ajánlani mindenkinek. TARTALOMAz Underworld magazin 2026. májusi számából.

megtekintés     »     leander kills, barba negra