RIVERS ABLAZE / ODION – Bp., Barhole

2026. 04. 15. 05:09   »   beszámoló   »   U2605

szöveg: Milán Péter

Egy kis belvárosi klubban zajlott le a Rivers Ablaze lemezbemutató koncertje, melynek keretén belül az Inexternal Dread című ötödik album anyaga került terítékre. Először az Odion nevű zenekar lépett színpadra, s a két csapat felállásában volt egy átfedés: Purnhauser Pál basszusgitáros. Jó ötlet volt az Odion meghívása, mivel a River Ablaze magas hőfokon izzó, hiperintenzív zenéjéhez képest más világot képviselt a formáció. Mint annyi jelenkori zenekart, az Odiont sem lehetne egykönnyen bedobozolni; a zenében a darkos elemek, a doom metal éppúgy jelen van, mint nyomokban tán némi death metal, valamint a cselló révén az egész produkció kap egy extra színt. Az egyetlen megjelent anyag, a tavalyi kiadású Narcissus EP jól sikerült hallgatnivaló, amivel, őszintén szólva, a koncert után ismerkedtem meg, s a hangzóanyag valamelyest eltérő benyomást tett rám, mint a koncert. Dudás Gábos énekes révén, aki a Green Men nevű Type O Negative-tribute zenekar frontembere, az anyag felmutat egy kevés Type O-hatást, ami élőben nem jelentkezett. Az EP számai mellett új dalt is előadott az Odion, s a zene, amellett, hogy számos elemet felvonultat, nem volt széteső. Hangulatos, melankolikus rock/metalt adnak elő, ami koncerten sem sült el rosszul, de a képet egy esetleges következő – hosszabb – anyag tudná tovább élesíteni. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy a Rivers Ablaze új albuma nemcsak a hazai, hanem a teljes metalmezőnyt tekintve is az év egyik legjobb teljesítménye eddig. Bármi is történjék még zenei téren 2026-ban. Kertész Marci zenekarának előző lemezeit is rendre előveszem, de érzéseim szerint az Inexternal Dread anyagával új szintre jutott el a már az első albumon is komoly nívóval indított Rivers Ablaze. Van néhány eleme a zenének, ami nagyon komoly mértékben „megdobja” a Rivers Ablaze-t a sok „zúzós” banda között. Az egyik legkomolyabb tényező a frenetikus gitárjáték, ezen belül is a dallamok, szólók jelenléte. Ilyen szintű szólójáték alig-alig található a nagy sodrású black/death metal-mezőnyben, természetesen a határainkon túli régiókat is beleértve. Marci dallamérzéke, komponálási készsége egyedülálló, nagy élvezet hallgatni a pazar dallamokat, szabályos kis műveket a dalokon belül, pedig nem vagyok egy megveszekedett gitárszóló-fetisiszta. Itt viszont a szólók egyrészt cseppet sem klisések – nagyon sok más zenekarral ellentétben –, továbbá bizonyos effekteknek köszönhetően rettentően hangulatosak; olyan érzéseket keltenek bennem, valahányszor Rivers Ablaze-t hallgatok, hogy szinte kitágul a tér körülöttem a remekül megkomponált dallamornamensek hallatán. Örültem, hogy a hangzás, noha nem volt tökéletes a Barhole-ban, lehetővé tette, hogy hallhassuk Marci szólóit, emellett a többi hangszer is megkapta a maga terepét. Beleértve a másik gitárost is, akinek a nevét illetően nincs biztos információm, és nem akarok hülyeséget írni. Mondhatom, kissé ironikusan, hogy Tadeusz Rieckmann „megdolgozott a pénzéért”, e teljesítmény alapján bármely hasonlóan intenzív kinti zenekar bevenné a soraiba. Játéka feszes, intenzív, elképesztő blastbeatekkel, cinjátékkal, váltásokkal. Purnhauser Pál volt a Rivers Ablaze-ben a nyugodt erő, pengetéseivel, játékával jól betöltötte az „üres részeket”. Már amennyi ilyen van a River Ablaze örvényszerű, ám feszes kontroll alatt tartott black/death-szerzeményeiben. Megjegyzem, jólesett az egyik dalba belecsempészett Emperor-részlet. Örvendetesnek tartom, hogy Knapp Oszkár fejlődik a posztján, aminek már az albumon is számos tanújelét adta, hiszen a bődületes ordítások/hörgések mellett ígéretesnek tetsző tiszta énektémákat is bemutat. Mivel a szett az új albumra épült, ezekből jó párat hallhattunk, s ha nem is volt mindenhol száz százalákos a kivitelezés, ami a dallamosabb énekrészeket illeti, én üdvösnek tartom a változatosságra való törekvést ezen a téren is, és biztos vagyok benne, hogy ez ennél csak jobb lesz. Oszi egyébként jó frontember megfelelő kiállással. A hely adottságaihoz mérten remekül sikerült ez a lemezbemutató koncert, s jó érzés belegondolni, hogy ugyan a River Ablaze már az ötödik albumnál tart, egy folyamatosan fejlődő, érő, alakuló csapatról van szó, amely a zenészekben rejlő nem éppen átlagos képességeket látva, még komoly dolgokat fog produkálni. DIGITÁLISAz Underworld magazin 2026/05. számából.

megtekintés     »     rivers ablaze, odion, barhole