HARDLINE: Shout

2026. 04. 17. 05:38   »   kritika   »   U2604

kiadó: Steamhammer   
»   szöveg: Gyuricza Ferenc

Rendkívül szerencsétlen pillanatban startolt el az amerikai Hardline karrierje, akkor jelent meg a lendületes, dallamos hard rockot játszó zenekar egészen kiválóra sikerült Double Eclipse című debütáló albuma, amikor a grunge korszak uralt le mindent. Ettől persze rögtön földbe is álltak, s évekre volt szükségük az újrastarthoz, de az újbóli elrugaszkodás is csak néhány évnyi lendületet, és még további nagylemezt eredményezett. A jelenkori Hardline története így valójában 2011-ben indult, az alapító énekes Johnny Gioeli mellett már új tagokkal. A Hardline harmadik korszaka nem indult túl jól, elvesztette markáns ízét a zenéjük, belesüppedt amolyan egy kaptafára szabott, átlagos, középszerű melodic rock vonalba, ahonnan – hacsak újra nem gombolják a kabátot – csak a süllyesztőbe vezetett már az út. Valószínűleg Gioeliék is felismerhették ezt, aminek voltak már előjelei – pél­dául a legutóbbi album, a 2021-es Heart, Mind & Soul már egészen korrekt munka volt, a mérleg nyelvét ténylegesen azonban az idei album, a Shout billenti helyre. Ebben valószínűleg a gitáros Luca Princiotta – lásd még Doro zenekara – bír meghatározó szereppel, a Shout dalainak megkomponálásában ugyanis ő társult a zenekar korábbi olasz kiadójának nevével fémjelzett egyen Frontiers-hangzásért és stílusért felelős billentyűs Alessandro Del Vecchio mellé. Az eredmény önmagáért beszél, a Shout tele jobbnál jobb, változatos, s végre izgalmas témákkal. Nem fogom az összes dalt felsorolni, de akad itt a nyolcvanas évek Amerikáját megelevenítő bombasztikus sláger, a Whitesnake-re, valamint a Badlandsre is emlékeztető bluesos hard rock, á la Doug Aldrich és John Sykes, és a dallamrock szintér olyan európai kiválóságainak a szellemisége is felfedezhető a dalokban, mint a Pink Cream 69, vagy a Gotthard. Ez utóbbi már rögtön a címadó nyitódalban ránk is köszön. És ez csupán a gerince a Shout albumnak, hiszen olyan dal is akad – Rise Above No Fear –, ami már nem dallamrock, hanem egyenesen heavy metal mércével mérendő. Ezt a sokszínűséget leginkább Johnny Gioeli zseniális éneke fogja egységes keretbe. Az olasz származású amerikai fickó egyszerűen lenyűgöző, fantasztikus hangja élettel tölti meg az amúgy is jól sikerült dalokat. Bármit képes elénekelni, s nemcsak a stúdióban, a koncertszínpadokon is. Szerencsére mindezt Budapesten is újra megmutathatja, hiszen a Hardline május 2-án visszatér hozzánk a Shout album lemezbemutatója keretében. Gioeli mellett persze muszáj a társakra is odafigyelni. Bár mindannyian olaszok, mégis roppant feszes és fegyelmezett hangszeres teljesítményt produkálnak, a basszusgitáros Anna Portalupi játéka kifejezetten élvezetes, de Luca riffjei is sokkal jobban ülnek, mint amiket közvetlen elődjétől, Mario Percudanitól kaptunk a legutóbbi két Hardline albumon. Azt pedig, hogy gitárhősként mennyire állná meg helyét, az I’m Leaning On It révén csekkolhatjuk le. Hiányérzetem egyetlen dal esetében, a When You Came Into My Life című Scorpions-nóta átdolgozása miatt akad. A Hardline verziója ugyan erőteljesebb, és Johnny itt is nagyot alakít, de éppen ezért veszik el az a visszafogott intimitás, amitől nagyon lehetett szeretni ezt a nem annyira ismert, és amiatt slágernek sem nevezhető zeneszámot. A Hardline zenekar 1991-es debütáló albuma, a Double Eclipse tényleg etalon, igazodási pont, és valódi gyöngyszem a hard rock zene világában. Olyan mestermű, amit megismételni nem lehet, így próbálkozni sem érdemes vele. Ezért is gondolom azt, hogy a Johnny Gioeli által vezetett csapat helyes úton jár a Shout albummal, mert ha valóban nagyobb hangsúlyt akarnak fektetni a bandára, akkor a kissé megöregurasodott Gotthard helyén keletkezett űr betöltésére például abszolút alkalmasak lehetnek az európai koncert-, vagy akár még a fesztiválpiacon is. × × × „Meglepően frissen hat, már amennyire egy ilyen klasszik hard rock lemez ma még képes lehet erre. Napok óta a When You Came Into My Life-ot dúdolom. Vérprofi felállás, vérprofi zenélés. Ezt így kell.” – Valachi Samu / 9 pont ___ További véleményeket olvashatsz az albumról az áprilisi számunkban és az Underworld Klub felületén.

megtekintés     »     hardline