THE NEPTUNE POWER FEDERATION: Mondo Tomorrow

2026. 04. 17. 14:05   »   kritika   »   U2605

kiadó: Cruz Del Sur Music   
»   szöveg: György Zoltán

Ez az ausztrál banda még valamikor a 2010 körült indult, egész kellemes okkult stoner zenével, saját bevallásuk szerint DIY fuzz metalt tolnak. Lövésem sem volt, hogy erről a jellegzetes gitáreffektről is neveztek már el stílust, de ez az egybefolyó kásás gitár sound valóban a kézjegyük volt már a kezdetektől. Már az első album sem volt rossz, de az igazi nyerő húzás az volt, mikor az énekest lecserélték a második albumnál (Lucifer's Universe, 2015) egy énekesnőre, Screaming Loz Sutchra. Képzelj el négy szőrös déli rednecket, ahogy zúzzák az AC/DC-szerű rock & rollt (ha már ausztrálok) – élükön, egy olyan teátrális vudu boszorkánnyal, mint amit pl. a legutóbbi Therion-koncertlemez borítóján láttál. Innentől kezd érdekessé válni a banda története, albumról albumra egyre jobbak, zenéjük egyre színesebb, és Sutch hangja is rengeteget fejlődött 10 év alatt. Itt csatlakozunk be a sztoriba, immáron a banda hetedik albumával, és szerintem ezzel minden rajongó egyet ért, hogy az eddigi legjobbat, legkiforrottabbat tették le az asztalra. Ha most ismerkednél velük, akkor egy szót ill. nevet mondok: LEMMY! Így nagybetűvel, egyrészt mert neki ez jár, másrészt a szellemisége minden pillanatát átjárja az albumnak. A Motörhead hatása letagadhatatlan, az a fajta mocskos r’n’r, ami az ő sajátjuk volt, az erőteljes basszusjáték itt is minden dalban tetten érhető. A kezdeti AC/DC-vonal is lényegesen finomodott, néhol már-már rockabilly hatásokkal, lásd Lemmy HeadCat bandáját. És ott a Hawkwind is. Az a fajta pszichedelikus space-rock, amit ők toltak, szintén több dalban jelen van (pl. Rhapsody in Blue). De még tovább megyek, Lemmy a hölgyek nagy barátja lelkesen támogatott olyan előadókat, mint Wendy O Williams, és nem véletlenül említettem őt. Az olyan dalok, mint a Mondo Tomorrow vagy a Cybernetic Times bármelyik Plasmatics-lemezre felfértek volna. Mindezeket a hatásokat ne úgy képzeld el, hogy egyik dal ilyen, a másik olyan, egy-egy dalon belül is többször stílust lépnek, de sosem esve ki a szerepből, a dal ívéből. Ha mindenhez még hozzátesszük a valóban nagyon erős okkult szálat ill. szövegeket biztos lehet benne, hogy egy percig se fogsz unatkozni abban a 38 percben, amit az album nyújt. Ha most ismerkedsz velük nagyon ajánlom, hogy kezdd pár videóval, nézegess fotókat az album hallgatása közben, hatalmas extra töltetet adnak a zene mellé! Iszonyat kellemes meglepetés lett az új NPF-album, rég szórakoztam ilyen jól egy lemezen! Igen, talán ez a jó szó rá: szórakoztató! Ha akarsz, odafigyelsz rá és keresed a mélyebb mondanivalót vagy a finom zenei megoldásokat, de tökéletes aláfestő zene egy péntek esti sörözéshez a haverokkal vagy ahhoz, hogy tövig nyomd a gázpedált a pályán. Minden szinten működik, és nálam ilyen egy jó album! TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. májusi számából.

megtekintés     »     the neptune power federation