HÄLLAS – Ó, azok a hetvenes évek!

2026. 04. 17. 17:14   »   interjú   »   U2604

szöveg: Schmidt Péter   
»   fotó: kiadói archívum

A svédországi Jönköpingből indult útjára a másfél évtizede aktív Hällas, akiknek Panorama című új albuma világszerte pozitív visszhangokat váltott ki a régi vágású progresszív/hard rock muzsikák kedvelőinek körében. A zenekar történetét, a friss fejleményeket és a közeljövő terveit az énekes/basszusgitáros Tommy Alexanderssonnal veséztük ki. 2011-ben alakult a zenekar, amikor sejtésem szerint még mindannyian nagyon fiatalok lehettetek. Honnan jött nálatok az érdeklődés e patinás, a ’70-es években gyökerező zenei világ iránt? Netán a szülők vagy idősebb rokonok hatására alakult ez így? „Nos igen, a szüleink az ’50-es és ’60-as években nőttek fel, így természetesen jócskán voltak régi lemezek a gyűjteményeikben. Ugyanakkor az én szüleim sok ’80-as évekbeli popzenét, valamint különböző svéd előadókat és zenekarokat is szerettek. Amikor később mi magunk már a modernebb rockzenéket hallgatva nőttünk fel, a régi dolgokhoz képest ezek mind nagyon kidolgozottak, polírozottak és túlcsiszoltak voltak. Nagyon sok zenekar szólt akkoriban így. Aztán 2011-ben, amikor a Graveyard és a többi hasonszőrű zenekar felbukkant, ők végre visszavitték a zenét a valódi gyökerei­hez – ez a mi húszas éveinkben volt. Hamar bele is szerettünk ebbe a világba, és ennek hatására kezdtük el átnézni a szüleink lemezgyűjteményeit. Van valami különleges ezekben a régifajta muzsikákban – egész egyszerűen úgy szólalnak meg, ahogyan azt kell, és mindig is kellett volna.” Hol, milyen körülmények közt találkoztatok, és alapítottátok meg a zenekart? „Az elején én és Kasper (K. Erikkson dobos) egy Jesper (J. Nodbrant gitáros) nevű sráccal indítottuk el a zenekart. Vele egy bárban találkoztunk, beszélgettünk lehetséges közös próbákról, és így hárman rocktrióként el is kezdtünk játszani – Deep Purple- és Black Sabbath-feldolgozásokat, Jimi Hendrixet, blues rock és hard rock témákat. Aztán találkoztunk Alexanderrel (A. Moraitis), az előző gitárosunkkal, és elkezdtünk vele kétgitáros dolgokat játszani, amolyan Thin Lizzy és Wishbone Ash ihlette stílusban. Az első EP-nk felvételei közben csatlakozott hozzánk a gitáros Marcus (M. Petersson), amivel egy időben viszont megváltunk Jespertől. Nicklas (N. Malmqvist billentyűs) volt a kiadvány producere, aki a távollétünkben hozzátett még néhány apróságot a számokhoz – ezekről aztán úgy találtuk, hogy nagyon jól szólnak! Később volt egy koncertünk az amerikai Danava zenekarral közösen itt Svéd­országban, és ennek kapcsán kérdeztük meg Nicklast, hogy nem csatlakozna-e hozzánk a színpadon is. A fellépés után folyamatosan tovább győzködtük, és végül szerencsére fix tagként be is lépett a zenekarba. Amikor pedig az első észak-amerikai turnénk lezajlott, már tudtuk, hogy Alexander hamarosan ki fog lépni, ami fél évvel később valóban be is következett. Így tehát felhívtam egy barátomat, Rickardot (R. Swahn), akivel néhány évvel korábban volt egy mellékprojektem, és akiről tudtam, hogy nagyon jó gitáros és ugyanazokat a zenéket is szereti, amiket mi. Rickard csatlakozott is, és ezzel alakult ki végül a mai felállás.” Első három albumotok egy trilógiát képezett, az Isle Of Wisdom és a Panorama viszont elkülönülnek ezektől. Mit gondolsz, lesz még példa nálatok több nagylemezen is átívelő szövegi koncepcióra? „Nos, szeretek különböző dolgokat különféle megközelítésben megírni. Amikor a trilógiát készítettük, az egymást követő albumok egy nagyobb történetnek a fejezetei voltak – viszont miután mindhárom részt kiadtuk, úgy éreztük, itt az ideje valami újszerűt alkotni. Konkrétan a Panorama inkább már bizonyos gondolatok és filozófiák kombinációja – van ugyan egyfajta sztorija, de ezzel együtt önmagában is megállja a helyét. Ami pedig a jövőt illeti, őszintén szólva még nem tudjuk, miként fog ez a későbbiekben alakulni. Idővel kiderül.” „Nincsenek különösebb szabályaink, egyet kivéve: a zenének örömet kell okoznia az alkotás során. Ez az egyetlen regulánk.” Saját zenétekre a találó adventure rock megnevezést használjátok. Ezen túlmenően van valamiféle deklarált zenekari filozófiátok vagy szabályrendszeretek, aminek a mentén alkottok? „Igazából nincsenek különösebb szabályaink, egyet kivéve: a zenének örömet kell okoznia az alkotás során. Ez az egyetlen regulánk.” Nagyon tetszik a lemezeitek organikus, természetes hangzásvilága. A stúdióban nehéz formába önteni ezt az ízig-vérig a korai ’70-es időket idéző megszólalást? Milyen felszereléseket használtok mindehhez? „Igaz, hogy sok pedált és effektet használunk, de az alapmegközelítés mégis a következő: ha van egy vintage Marshall vagy Fender erősítőnk, megpróbáljuk azt a lehető legtermészetesebb módon megszólaltatni. Túl sok digitális megoldást nem alkalmazunk. Azt hiszem, kialakítottuk a saját hangzásvilágunkat, amit természetesen főként a ’70-es évek ihlettek – sok ebből a korszakból származó produkció bizonyult időtlennek, és a zenénkkel mi magunk is erre törekszünk. Ha beszélhetünk valamiféle filozófiáról, akkor az valahogy így hangzik: néha a kevesebb a több, néha pedig a még több a több – a lényeg, hogy a zenének jól és természetesen kell szólnia.” A Panorama az első albumotok, amit már saját kiadótokon, az Äventyr Recordson keresztül forgalmaztok. Nem tűnik ez kockázatos döntésnek ahhoz képest, amilyen háttérrel például a Napalm Records rendelkezik, akikkel előzőleg voltatok szerződésben? „Természetesen egy lemez saját erőből történő kiadása bizonyos pénzügyi kockázattal jár. De ugyanakkor van konkrét elképzelésünk azt illetően, hogy milyen példányszámot tudunk eladni, és hogy hány rajongónk lehet a különböző területeken. Először egy bizonyos adag lemezt nyomtunk ki, és ahogy láttuk, hogy szépen fogynak, gyártattunk belőle még többet – így építjük fel mi magunk ezt a dolgot. Régebben amúgy valójában egy RMV nevű svéd kiadóval dolgoztunk, a Napalm pedig az ő partnerük volt – az RMV forgalmazott Skandináviában, a Napalm pedig a világ többi részén terített. Valahol kétségkívül jó érzés, ha nagy kaliberű játékosok állnak mögötted. Ugyanakkor még így is nehéz főállású muzsikusnak lenni a mi szintünkön, márpedig a nagy álom mindannyiunk számára az, hogy végső soron teljesen a zenéből élhessünk meg. A saját kiadó működtetése és a lemezeink önerőből történő értékesítése azt jelenti, hogy nem adjuk el a zenénk jogait – amiből pedig az következik, hogy többet is kereshetünk, így kevesebbet kell dolgoznunk civil munkahelyeken, ami által több időt és energiát tudunk magába a zenélésbe fektetni. Mindennek a végiggondolása nagyban hozzájárult az ezzel kapcsolatos döntésünkhöz. Ugyanakkor nagyon elégedettek vagyunk mindazzal, amit az előző kiadók tettek értünk, ezt is el kell mondanom.” Eddigi legnagyobb szabású szerzeményetek a lemezt indító Above The Continuum, ami a maga 21 és fél percével azt jelenti nálatok, ami például a Rush esetében a 2112 című opusz volt. Honnan jött az inspiráció, hogy egy ilyen monumentális darabot alkossatok? „Nos, imádjuk az összes régi progresszív lemezt – a 2112-nek pedig van egy hosszú címadó száma, és jó pár Yes-albumnak is vannak terjedelmesebb darabjai. Mindig beszéltünk arról, hogy írjunk mi is egy igazán hosszú dalt, de erre eddig soha nem volt időnk vagy megfelelő körülményeink. A Panorama esetében viszont, mivel ezt már mi magunk adtuk ki, és így volt elég időnk mindenre, úgy döntöttünk, hogy ezúttal belevágunk. Volt egy körülbelül négyévnyi kihagyásunk is az előző nagylemez óta – csak egy élő album jelent meg az Isle of Wisdom és a Panorama között –, és most végre volt rendes stúdióidőnk, amikor nem kellett kapkodnunk semmivel. Szóval úgy gondoltuk: ezúttal hozzunk össze egy igazán hosszú dalt is! Nem volt ugyan könnyű megírni, de végső soron nagyon szórakoztatóan alakult a folyamat, kimondottan élveztük az elkészítését. Valójában a dal eredetileg még 21 percnél is hosszabb volt – de mivel egy vinyl lemezoldal optimálisan körülbelül 21-22 percnyi zenét tartalmaz, le kellett rövidítenünk a szerzeményt, hogy ezen a korláton belül maradhassunk.” Ez a szerzemény hét részből áll össze – ezeket eredetileg nem különálló daloknak szántátok? „Nem, sosem szántuk ezeket különálló szerzeményeknek. Mi általában nem egyetlen szimpla riff köré építjük a dalokat, mások a módszereink – ezek a részek egyszerűen csak egymásból burjánzottak tovább, vagy abból öltöttek alakot, ahogy a különféle ötleteket csűrtük-csavartuk és alakítgattuk. Nem hiszem, hogy önálló egységként ezek a részek annyira érdekesek lettek volna. De együtt, mint hét kisebb fejezet a nagy egészen belül, szerintem kiválóan működnek – valahogy kölcsönösen jobbá és hatásosabbá teszik egymást.” A dalban hallható fúvósokat és vonósokat hogyan találtátok meg és szerveztétek be erre a közreműködésre? „Ők abból a városból való zenészek, ahol mi is élünk – egyszerűen csak körbekérdeztünk, és jöttek. Meghívtam a nővérem férjét, Jake-et is, aki nagybőgős, ő szintén eljött a felvételre. Voltak aztán hegedűseink, csellósunk, trombitásunk és néhány kürtösünk is. Mindez személyes kapcsolatokon keresztül jött létre – valaki ismert valakit, ő megint valakit, és így tovább. Mindannyian profi zenészek, és remélem, élvezték a munkálatokat. Egyébként nagyrészt Nicklas bonyolította velük a felvételeket, ő koordinálta ezt a folyamatot.” A lemezborítóitok mindegyike gyönyörű munka, már a bemutatkozó EP-tek is pazarul nézett ki. Ugyanaz a művész készítette mindegyiket? „Az első három borítónkat Adam Burkey, egy amerikai illusztrátor készítette – ő nagyon tehetséges arc. Két újabb lemez borítója a Branca Studio munkája, egyet pedig francia barátaink, Emy és Gaspard készítettek. Szóval az évek során többen is dolgoztak nekünk, és nekem mindegyikük munkája tetszik, mindegyik nagyon klassz valamiért a maga módján.” 2023-ban megjelent egy koncertalbumotok – Blu-ray/DVD-kiadványra is számíthatunk a közeljövőben? „Nem vagyok benne biztos, de azért nem is zárom ki a dolgot. Ha az emberek egy Hällas-koncertet szeretnének Blu-rayen, igazán nagyszerű hangzással és minden egyébbel, ami kell, akkor talán meg tudjuk ezt csinálni. Egyébként ötletelés szintjén korábban már volt szó köztünk egy koncert-DVD elkészítéséről, ám végül ezt aztán soha nem csináltuk meg. No de majd meglátjuk, mit hoz a jövő.” Zenei koncepciótokat illetően érzek némi rokonságot köztetek, illetve a brit Phantom Spell és a finn Mausoleum Gate között. Ismeritek ezt a két kortárs formációt? „A Mausoleum Gate-et még nem hallottam, de muszáj lesz lecsekkolnom őket! A Phantom Spellt viszont sokat hallgatom, főleg a legutóbbi lemezüket. Nagyon tetszik, igazán klassz és kalandozós muzsika. Azt hiszem, a londoni Desert Festen játszunk is majd együtt. Nem tudom, hogy egy napon leszünk-e, de ha igen, akkor mindenképpen elcsípem a koncertjüket.” Az új album kapcsán hogy néz ki a koncertjeitek menetrendje? Várható egy alaposabb körút a Panorama megjelenése kapcsán? „Jelenleg épp már a turnén vagyunk, ma este történetesen Utrechtben, Hollandiában játszottunk. Lesz aztán még néhány további fellépésünk Európa-szerte: holnap például Németországba megyünk, a körút pedig Prágában ér majd véget. Ezt megelőzően amúgy Skandináviában, Közép-Európában és Franciaországban is megfordultunk. A turné után aztán kezdetét veszi a fesztiválszezon, lesznek fellépéseink az Egyesült Királyságban, Csehországban, Spanyolországban és Görögországban is. Terveink szerint ősszel pedig újabb körútra indulunk. Mindenképpen vissza szeretnénk menni Dél-Amerikába és Észak-Amerikába is. Sokat akarunk játszani ezzel a lemezanyaggal, mert nagyszerűnek tartjuk, és meg akarjuk mutatni a lehető legtöbb embernek. A stábunk erősen dolgozik ezen, remélem, tényleg minél több helyre eljuthatunk majd.” A korábbi albumokat egyébként mennyire tudtátok élő fellépésekkel is megtámogatni? „Eddig minden albummal volt módunk turnézni. A kezdeti időkben, az Excerpts megjelenése környékén hosszú körutakat ugyan még nem szerveztünk, inkább gyakoribb és kisebb volumenű fellépéseink voltak. De a Conundrummal és az Isle of Wisdommal már rendes tavaszi és őszi európai turnékat játszottunk végig, plusz Skandináviában és az Egyesült Államokban is voltak fellépéseink. A világjárvány alatt persze volt egy kis szünetünk, közvetlenül az Isle of Wisdom megjelenése előtt, azt hiszem. Egy szó, mint száz, igazi koncertező zenekar vagyunk, imádjuk az élő fellépéseket. És nagyon reméljük, hogy egyszer eljutunk Magyarországra, már csak azért is, mert még soha nem játszottunk ott.” DIGITÁLIS PRINTAz Underworld magazin 2026/04. számából.

Bezár

Bezár

megtekintés     »     hällas